Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-29
25 megtervezett kulturális politikát kíván. Vannak fenntartá saim azzal kapcsolatban, hogy vajon ez a politika készen vane Magyarországon. – A vajdaságiak és mi, kárpátaljaiak – érthető okból, hisz kívül maradunk az unión – tartanak egy újfajta, immár schengeni vasfüggönytől. Kelle félnünk? – Félni mindig hasz nos dolog, mert az ember félelmei következtében szánja el magát a cselekvésre. Egész életünk félelmek jegyében zajlik. Hogyha nem féltünk volna a kommunista diktatúrától, akkor nem tettünk volna ellene semmit. Ezek hasznos félelmek. Azt hiszem, ha félünk i s Schengen kiterjedésétől, radikalizálódásától, a benne rejlő veszélyt ki lehet küszöbölni. Úgy tudom, hogy a budapesti kormánynak vannak tervei azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a schengeni rendszer ellenére is a kárpátaljai és a délvidéki magyarságot bevonni a kedvezményezettek körébe. Ezt meg lehet oldani, csak okos terveket kell készíteni. Természetesen a kárpátaljai és a délvidéki értelmiségnek is vannak ezen a téren feladatai. Nem szabad ölbe tett kézzel nézni a helyzet alakulását. Meg kell talá lni azokat az egyetemes magyar tényezőket, melyek segíthetnek a schengeni következményeknek az elhárításában. Azokban az országokban, ahol a magyarság politikai tényező, tehát mindenekelőtt Magyarországon, de végül is Romániában és Szlovákiában is az ottan i magyar értelmiségnek és politikai szereplőknek következetesen ki kell állniuk azért, hogy védjék a kárpátaljai és délvidéki magyarságot, s amennyire lehet, integrálják ezeket a nemzetrészeket az európai rendszerbe. Akár a schengeni határok ellenére is. – A közelmúltban radikálisan megváltozott a Magyarországról a határon túlra irányuló támogatások rendszere. Ön több alkalommal a nagy nyilvánosság előtt is kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét. – Magam is beláttam azt, hiszen évek óta ismerem a helyz etet, hogy a támogatási rendszerben reformokat kell foganatosítani. Szeretném idézni Metternichet, aki nagyon szellemes ember volt, s ebből az sem von le, hogy utálta a magyarokat, a bécsi kongresszuson, tehát 1815 után azt mondta, ahhoz, hogy mindent megő rizzünk, nagyon sok mindent meg kell változtatni. E logika alapján úgy gondolom, ahhoz, hogy egy hatékony, cselekvő, a határon túli magyarság érdekeit szolgáló támogatási rendszert megőrizzünk, fenntartsunk, ahhoz valóban sok mindent meg kell változtatni. Nem a változások körül érzek én problémát, hanem abban, hogy ezek a változások eléggé megfontoltake. Az, hogy az Illyés Alapítvány most betagozódik a Szülőföld Alap keretei közé, nem elvetendő megoldás, hisz talán növelni fogja az alapítvány hatékonyságát . Azonban nagyon lényegesnek tartanám azt, hogy ez az új konstrukció megőrizze azokat az eredményeket, melyeket elértünk, hisz ezek nagyon fontosak voltak a határon túli magyarság kulturális intézményrendszerének a megőrzésében. Két ilyet említenék. Az egy ik a határon túli alkuratóriumok rendszere, mely a közalapítvány működésében az egyik legfontosabb eszközt jelentette, s a támogatások odaítélésénél nagyon erős szavuk volt. Úgy tudom, hogy ezt a rendszert fel kívánják számolni. Ezt én nem tartom jó megold ásnak, ugyanis így a rendszer működéséből kikapcsolják azt a szakértelmet, ami igazából nélkülözhetetlen. Nem lehet pusztán budapesti szakemberekre rábízni, hogy egy székelyföldi vagy kárpátaljai magyar közösség kulturális igényeit felmérjék, s ezek számár a megfelelő döntéseket hozzanak. Ezt elhamarkodottnak tartom. S mondok még valamit, az új elképzelések szerint megszűnnének az úgynevezett kis összegű támogatások, ezek körülbelül ötven- és négyszázezer forint közötti összegeket jelentettek, s amelyeket az Illyés Alapítvány nyújtott kulturális rendezvények szervezésére, könyvek kiadására, folyóiratok egyes számainak a támogatására, egyházi események megtartására... Ezek kis összegek voltak, de vitalizálták a magyar közösségek kulturális életét. Ezek összess ége, hiszen évente több száz, vagy több mint ezer eseményről volt szó, összehozott egy kulturális hálót a kárpátmedencei kisebbségi szervezetek körül. S ez a kulturális háló segítette őket, hogy a felszínen tudjanak maradni. Ha ez megszűnik, akkor megjóso lható, hogy egy, másfél év múlva sokkal kevesebb magyar kulturális eseményre, tanácskozásra, ünnepségre kerül sor, mint korábban, s ezt a magyar támogatáspolitika nagyon súlyos vereségének tartanám. – Ismereteim szerint kollégiumokat építenek ebbe a ren dszerbe, melyekben ott lesznek a határon túli szakemberek. – Amennyire az új helyzetet ismerem, amennyire az illetékes államtitkár beavatott ennek a titkaiba, úgy tudom, hogy egy háromszintes rendszert képzelnek el, melynek első szintjén politikusok lesznek, ők a stratégiai célokat határozzák meg, ebben is jelen l esznek a határon túli politikai tényezők. A középső szintet szakemberek alkotják, akik majd valójában a döntéseket meghozzák, s itt természetesen szerepük lesz a határon túliaknak. A harmadik
