Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-29
26 pedig a végrehajtó, a technikai szint, mely a támogatások célba juttatásáért felelős. Vannak kételyeim. Ha túlságosan a politikusok kezébe kerül a döntés, márpedig ebben a rendszerben az első szint kapja a legnagyobb befolyást, akkor bizony előfordulhatnak a kézi vezérlésre jellemző eljárások. S ez nem lenne szerencsés . Az Illyés Alapítvány nagyon sok szakértelmet vont be a döntések előkészítésébe Magyarországon és a határon túl is. Nagyon fontosnak tartanám, hogy egy több körből álló, nagyon sok szakértelmet felhasználó maradjon meg, vagy alakuljon ki. – Kevés ember van, aki jobban ismerné a határon túli nemzetrész egészének gondjait, törekvéseit, értékeit, mint ön. Milyennek látja az úgynevezett határon túli magyar kulturális életet? – Azt hiszem, itt ellentmondásos folyamatok zajlottak le. Ha a tíz évvel ezelőtti helyzetet veszem alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy a fejlődés óriási. E régiókban a kulturális intézményrendszer bizonyos mértékű kibontakozását láthatjuk, számos oktatási intézmény jött létre, vannak könyvkiadók, lapok, rendszeresek a kulturális találk ozók, tehát egy új gyökerű fejlődésnek vagyunk a tanúi, ugyanakkor, ami ezzel a pozitív képpel szemben áll, az az, hogy ez az intézményrendszer igazából veszélyeztetett. Nincsenek meg azok az alkotmányos garanciák Magyarországgal szomszédos egyik országban sem, amelyek biztonságossá tennék ennek a rendszernek a működését. Itt arról van szó, hogy amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ott van a kormányban, akkor sikerül elérni engedményeket, eredményeket. Azonban mi lesz akkor, amikor az RMDSZ nem le sz ott a román kormányban. Nagyon valószínű, hogy a következő választásokon ez bekövetkezik, mint ahogy Szlovákiában már kiszorult a magyar párt a vezetésből. Tehát azért törékeny ez a rendszer, mert nincs semmilyen garancia, hogy abban az esetben, amikor például a román, a szlovák pártoknak nincs szükségük a magyar támogatásra, akkor ez a rendszer sérthetetlen marad. Szlovákiában már vannak jelei annak, hogy az elért eredményeket fel akarják számolni vagy meg akarják csonkítani. Csak egy példát említek. Ko rábban a szlovák kormány elég nagy összeget különített el a kisebbségek számára. Ez annak volt köszönhető, hogy a kabinetben ott voltak a magyar miniszterek. Ennek az összegnek 80 – 85 százalékát magyar intézmények kapták. Ez a keret ugyan változatlan marad, de ebből akarják finanszírozni az úgynevezett kisebbségi helyzetben – DélSzlovákiában, a Csallóközben – élő szlovákok kulturális életét is. Ami annyit jelent, hogy a keretből a magyarok, a ruszinok, a romák jóval kevesebbet kapnak majd. – Lehet ez elle n védekezni? – Itt lehetett volna az Európai Unió segítségére támaszkodni. Félek attól, hogy mind Szlovákiában, mind Romániában az ottani politikai stratégák azért tartották fontosnak a magyar pártok szerepvállalását, mert ezzel föl lehetett lépni az EU színe előtt, ezek jó pontok voltak Brüsszelben. Miután ezek az országok bejutottak az unióba, most már nem olyan fontos, hogy a magyar tényezők jelen legyenek a hivatalos politikában. Brüsszel elvégezte ezen országok monitorizálását, s ezután már csak akko r fog odafigyelni a szlovákiai vagy a romániai magyar helyzetére, ha valami óriási disznóság történik. Ha szép csendesen elsorvasztják a magyar iskolákat, leépítik a magyar kulturális intézményeket, megszüntetik a magyar könyvkiadás, a magyar lapok támogat ását, ezt Brüsszelben észre sem veszik. – Megoldást jelenthetnek az autonómiák? – Az autonómiák kétségtelenül megoldások lehetnének, azonban az a helyzet, hogy nincs igazán kidolgozva az autonómia rendszere és stratégiája. Ezenkívül, valamennyi Magyaro rszággal szomszédos ország úgy irtózik az autonómia szavától és a gondolatától még inkább, mint ördög a tömjénfüsttől. vissza Horváth Sándor A hiányzó tanulóidő K rónika • 20070129 Ki erőpolitikát vet, széthúzást arat, jegyezhetnénk azon számla margójára, melyet most nyújt be az ellenzék az RMDSZnek. Bár még nyitott a megegyezés kiskapuja, és azt sem biztos, hogy tényleg Tőkés László lesz az ellenzék jelöltje, a kialakult helyzet máris lezárni látszik azt a – tavaly november elején elkezdődött – folyamatot, amely korszaknyitó kiegyezést ígért.
