Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-27
12 Mind Szerbiában, mind Koszovóban központi esemény volt a bécsi ülés. Az okmányt hivatalosan nem ismerik, így még nem reagáltak r á. A rendezési terv belgrádi és pristinai bemutatása február 2án lesz. Koszovóban egyébként biztonsági intézkedéseket hoztak minden váratlan esemény megelőzésére. Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök nem hajlandó fogadni Martti Ahtisaarit. A kabinetir oda indokolása szerint ez már nem tartozik a mandátumát befejező kormányfő feladatai közé. vissza Egymás vére - Koszovó elvesztése miatt egyik szerbiai párt sem tarthatja győztesnek magát Magyar Nemzet 2007. január 27. Sze rző: György Zsombor Az Európai Unió örömmel nyugtázta, hogy a koalíciós tárgyalások után minden bizonnyal demokratikus kormány alakul Szerbiában. Nem járunk azonban messze az igazságtól, ha azt állítjuk, a múlt vasárnapi választásnak csak vesztesei vanna k. Még ha sikerül is megegyeznie a második és a harmadik helyen végzett, a „demokratikus” szót nevében is hordozó két pártnak, energiájuk nagy része biztosan a Koszovó elvesztése miatti károk enyhítésére megy rá. Koszovó Szerbia elválaszthatatlan része – ezzel a jelszóval kampányolt a múlt vasárna pi választások előtt Vojiszlav Kostunica pártja. Tette ezt akkor, amikor az országban talán mindenki előtt világossá vált: erőszak nélkül lehetetlen megtartani a szakadár tartományt. A kormányfő ráadásul tökéletesen tisztában lehetett azzal is, hogy az EU és az ENSZ Belgrád minden egyes lépését figyeli, s nem kell sok hozzá, hogy a politika bármelyik résztvevőjét kiutasítsák az európai „szalonból”. Igaz, a nemzetközi szervezetek láthatóan bizonytalanok: ok nélkül mégsem szólhatnak bele egy alapvetően demokr atikusan működő ország életébe, viszont egy újabb háború kitörését, illetve – ezúttal a szerbek elleni – etnikai tisztogatást sem kockáztathatnak. Ezért is vehető biztosra, hogy a békefenntartó alakulatok és a koszovói ENSZmisszió, az UNMIK egyhamar nem a dja fel állásait. Utóbbit rengeteg bírálat éri Pristinában, a világszervezet ugyanis a koszovóiak szerint nem tesz mást, mint elviszi azokat a pénzeket, amelyekből például a leromlott infrastruktúrát lehetne fejleszteni. Ugyanakkor legutóbb 2004 márciusába n szembesülhettünk azzal, hogy elég egy szikra az erőszak elszabadulásához. Belgrádban persze nem szívesen beszélnek a szakadár tartomány jövőjéről, leszámítva annak közlését, hogy Koszovó örökké Szerbia szerves része kell hogy maradjon. Így van ezzel a Sz erb Demokrata Párt (DSS) képviselője, Dusan Prorokovics is, aki csak annyit mond, Belgrádnak egységes álláspontot kell képviselnie a kérdésben. A politikus szívesen fejtegeti elméletét, amely szerint a nemrég még egymás vérét ontó szerbeknek és horvátoknak ugyanazt a szerepet kell betölteniük a Balkánon, mint a második világháborúban egymás ellen harcoló németeknek és franciáknak ma NyugatEurópában. Ezt alátámasztandó sorolja, hogy Szerbia gazdasága hét százalékkal növekszik évente (jövőre utolérik Románia és Bulgária szintjét), előbbutóbb kiépül a tízes nemzetközi közlekedési folyosó, a Feketetengertől pedig az országon keresztül megy majd a gáz az EU felé. S hogy a célok mikorra teljesíthetők? Ötven év – feleli Prorokovics. Hiába, az idő az egyik legfon tosabb tényező, a január 21én tartott választások előtt is rendre csak azt a közhelyet hallottuk, hogy Szerbia az európai jövő és a sötét múlt között választ. Az eredmények aztán nem okoztak meglepetést, az örökké sértett radikálisok (SRS) újra nyerni tud tak a szavazatok majd harmadának besöprésével. Népszerűségük magyarázataként a szakértők általában két okot neveznek meg: a dacot és a populizmust. Való igaz, kívülállóként sokan tartják vad népnek a szerbeket, s kiáltják ki őket a balkáni vérontás egyetle n felelősének, ami éppen elég ahhoz, hogy a kontinenstől vízumkényszerrel is elzárt – az egykori jólétről és a nagy Jugoszláviáról nosztalgiázó – szomszédaink sértődötten fordítsanak hátat a nyugati elvárásoknak. Amellett, hogy mindez eleve a radikálisok m almára hajtja a vizet, az SRS sikerrel hitette el magáról, hogy egyedül ő képes a szociális háló erősítésére és a korrupció megfékezésére. Persze – tehetjük hozzá rögvest – nem túl nehéz ezt hangoztatni örök ellenzékiként. A kormányzás ennél nehezebb felad at. Az új vezetőknek ugyanis 2012ig véghez kell vinniük például a teljes törvénykezési reformot, ami 260 jogszabály megalkotását jelenti. Új alaptörvény is készül, amelynek – mint azt a Demokrata Párt (DS) alelnöke, a Vajdasági Végrehajtó Bizottság elnöke , Bojan Pajtics érdeklődésemre elárulja – garantálnia kell, hogy a kisebbségek megfelelő létszámban képviseltessék magukat a hatalomban. A Demokrata Párt és a Szerb Demokrata Párt képviselői azt mondják, ma már egyértelműen jobban mennek a dolgok, mint hét esztendeje, Milosevicsék kifüstölésekor. Csökkent a munkanélküliség, az embereknek valamivel több a pénzük, csak a folyton emlegetett összhang hiányzik. De nincs ez másként a délvidéki magyarok esetében sem, hiszen nagy részük a Demokrata Pártra szavaz, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) három képviselőt juttatott be a parlamentbe, a Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) viszont a kisebbségi pártokra érvényes 0,4 százalékos természetes küszöb alatt maradt. A VMSZ bírálta is rendesen a Demokrata Pártot, no meg a magyar
