Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-26
26 – Mivel magyarázza azt, hogy a magyar jobboldalnak, melynek a korábbi várakozások szerint a Nyug at, és különösen az Egyesült Államok természetes szövetségesévé kellett volna válnia, e viszonylatban folyamatosan problémái vannak? – Washingtoni nagykövetként 2001ig nem érzékeltem, hogy ott az Orbánkormánnyal szemben fenntartások lettek volna, azt a keveset pedig, ami e kormány megalakulásakor létezett, sikerült nagyon hamar eloszlatni. Volt egy olyan félelem, hogy kiéleződik a viszony a szomszédokkal, de ez akkor nem igazolódott be. A 2001es kedvezménytörvény vitákat gerjesztett, de Amerikának nem v olt ellene kifogása. Nem bírálta a törvényt sem az Európa Tanács, sem pedig a Velencei Bizottság, és az Európai Unió is csak azután, hogy látta, mennyire mereven ellenzi Szlovákia. Brüsszelben attól féltek, hogy ebből még feszültség támadhat, és mivel úgy látták, hogy a magyar kormány a "puhább”, hogy jobban lehet rá hatni, a szervezet – vagy legalábbis annak egyik biztosa – felvetette a módosítás kérdését. Az amerikai – magyar viszonyt egyébként az terhelte meg, hogy Magyarország Gripeneket vett, nem pedig h asznált amerikai F16osokat. – Mivel magyarázza, hogy a jobboldal tömegbázisa – sajtójának olvasótábora – erős Amerika- és Izraelellenes érzületeket táplál, és olyan figurákkal szolidarizál, mint az iráni vagy a venezuelai elnök? – Válasszuk külön a pá rtok politikáját és a sajtómegnyilatkozásokat! A legutóbbi választásokra készült külpolitikai Fideszprogram tökéletesen atlantista, és ilyenek voltak Orbán legutóbbi megnyilatkozásai is. Valós ellentmondás viszont, hogy az ellenzékhez közel áll ónak tekintett egyikmásik lap ettől eltérő hangot üt meg. Vannak ezen felül kisebb, kifejezetten radikális jobboldali orgánumok is, melyek rendkívül erőteljesen Amerika- és Izraelellenesek. Én erre csak azt tudom mondani, hogy a felelősség ezeké a lapoké . Dilettáns megnyilatkozásaik teljesen ellentétesek a nyugati konzervatív vagy jobbközép pártokéval. Én csak remélni tudom, hogy a felelős hazai ellenzék egyszer nyíltan is állást foglal ebben az ügyben, és hogy a szóban forgó lapok megváltoztatják megmagy arázhatatlan irányvonalukat. Ez ugyanis rossz irányba visz és téves képzeteket kelt az olvasóközönségben. S ha egyszer az ellenzék kormányra kerül, hiába akar atlantista külpolitikát folytatni, ha a szavazóbázisát már megbolondították. Amerikát nem kell sz eretni. De amikor Clinton elnöknek átadtam a megbízólevelemet, idéztem az ókori római történészt, Sallustiust, aki szerint egy ország erejét nem a kincstár adja és nem is a hadsereg, hanem a barátok. Azt kellene figyelembe vennünk, hogy Magyarországnak min t viszonylag kis országnak barátokra van szüksége. – Mi a véleménye a határokon túli magyarokkal foglalkozó intézményrendszer tavalyi átalakításáról? – Nagyon sajnálatosnak tartom és minden szempontból tévesnek. A kormány talán úgy véli, hogy az államp olgárok körében azzal válhat népszerűvé, ha csak a tízmillió magyarországi magyarral törődik, a többi hárommillióval pedig nem. Ám ha ezek száma csökken, öntudatuk gyengül, akkor a mi hosszú távú politikai és gazdasági lehetőségeink is romlanak. – Magyar országnak egyensúlyoznia kell az Európai Unió és az Egyesült Államok között. Jól egyensúlyoz? – Látszólag jól, mert mindkettőnek azt mondja, amit azok hallani szeretnének. Azt hiszem azonban, hogy az ilyesmi elég hamar kiderül – az tudniillik, hogy a szób an forgó országra nem lehet számítani. Lengyelország pozíciója például csak erősödött azután, hogy egyértelműen Amerika mellé állt – láthattuk ezt az Európai Unióval folytatott utolsó tárgyalások során is. Hibának érzem egyébként, hogy Magyarországot látha tóan egyáltalán nem érdekli Lengyelország. Holott ez a legerősebb tag az újonnan felvettek között, arról nem is beszélve, hogy ez az egyetlen ország, amelyben még mindig önzetlenül szeretnek bennünket. Magyarországnak egyébként nem egyensúlyoznia kell háro m tényező – az EU, Amerika és Oroszország – között, hanem egyszerűen okosan kell politizálnia. Oroszországgal szemben viszont most túlságosan is idomuló, alkalmazkodó politikát folytatunk. – Egyetért azzal a nézettel, hogy a keleteurópai országoknak, fe nyegetettebb helyzetben lévén, Amerikabarátabbnak kell lenniük, mint a nyugateurópai államoknak? – Az utóbbi egykét évben sokat enyhült a vita az Egyesült Államok és NyugatEurópa között. Az iraki helyzet alakulását persze nehéz megjósolni, de várható, hogy az Egyesült Államok és Európa valamilyen közös megoldást talál, különösen a terrorizmus tekintetében. A nyugateurópaiak pedig hiába reménykedtek abban, hogy elkerüli
