Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-26
25 Robert Fico szlovák kormányfő csütörtökön Pozsonyban fogadta Magyaro rszág új szlovákiai nagykövetét, Heizer Antalt, aki a találkozó után elmondta: oka van azt remélni, hogy a visegrádi országok kormányfőinek nyár elejére tervezett szlovákiai csúcstalálkozója előtt Gyurcsány Ferenc és Robert Fico közvetlen kétoldalú találk ozója is megtörténik. A magyar és a szlovák miniszterelnöknek első alkalommal Visegrádon, a Visegrádi Négyek magyar elnökségi időszakának záróeseményén lett volna alkalmuk a kétoldalú megbeszélésre, ám ez elmaradt. "A kormányfőknek azóta egyegy multilater ális fórumon már többször volt alkalmuk arra, hogy találkozzanak” – fogalmazott a pozsonyi magyar nagykövet. vissza Megbolondították a hazai jobboldal tömegbázisát Népszava 2007. január 26. Szerző: Kepecs Ferenc Az ors zág erejét nem a kincstár adja, nem is a hadsereg, hanem a barátok – mondja Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Hogyan tekint vissza saját külügyminiszterségének korszakára, mi a véleménye napjaink magyar diplomáciájáról, a világ- és nemzetpolitika mai problémáiról, illetve a magyar jobboldal világszemléletéről – ezt kérdeztük Jeszenszky Gézától, aki 1990 és 1994 között az MDF képviseletében Magyarország külügyminisztere volt. – Az ön minisztersége idején több állammal is alapszerződést kötöttünk, ám a számunkra két legfontosabbal, vagyis Szlovákiával és Romániával nem sikerült. Lett volna lehetőség rá? – Lett volna, s hogy mégsem sikerült, az kizárólag a románokon és a szlovákokon múlott. Hiszen kötöttünk mi ilyen szerződéseket az ukránokkal, a horváto kkal és a szlovénekkel is. E szerződésekben kiemelten szerepelt a kisebbségi jogok ügye, építve az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) ajánlásaira. Nem kértünk mást, mint hogy a megkötendő kétoldalú szerződések utalja nak ezekre, illetve, hogy az adott ország törvényhozása és gyakorlati politikája szerezzen érvényt nekik. Sokszor elmondtam szlovák és román partnereimnek, hogy – az ő felfogásukkal ellentétben – nem a területi klauzula, vagyis a határkérdés akadályozza a szerződéskötést. Hiszen a békeszerződés már döntött, mégpedig Magyarország rovására, és világos volt, hogy ezen nem tudunk változtatni. A lényeg az, hogy ha Szlovákia és Románia legalább olyan mértékben lett volna hajlandó szavatolni a kisebbségi jogokat , mint Ukrajna, illetve később Horvátország és Szlovénia, akkor nem lett volna akadálya a szerződéskötésnek. – A következő kormány ennek ellenére aláírta ezeket a szerződéseket. Önfeladás volt? – Akkoriban én már ellenzéki képviselő voltam, és tartalmi bírálattal illettem e szerződéseket. A szavazásnál azonban tartózkodtam, vagyis nem szavaztam nemmel. Az elvet ugyanis helyesnek tartottam, viszont úgy véltem – és vélem ma is – , hogy e szerződések nem elég "erősek”. Gyöngébbek, mint az ukrán szerződés, n em is beszélve a szlovénról. A szlovénekkel olyan kisebbségvédelmi egyezményt kötöttünk, amely ma is etalon lehetne. A románokkal és szlovákokkal kötött alapszerződés viszont tele van kibúvókkal, ami nyugodtan felróható a minket követő kormánynak. Tudja, h ogyan fogalmazott odahaza Teodor Melescanu akkori román külügyminiszter, amikor bejelentette a megállapodást? Úgy, hogy "sikerült kiherélnünk a szerződést”. Vagyis egy lábjegyzettel érvényteleníteni azt, ami a szövegben szerepelt, tudniillik az utalást az Európa Tanács két fontos dokumentumára. – Lett volna eszközünk arra, hogy egy kisebbségvédelmi klauzulát beleerőltessünk a szövegekbe? Hiszen a Nyugat nem támogatott bennünket… – Vannak ilyen klauzulák a szövegekben, méghozzá szép számmal, csak mint mon dtam, igen gyengék. És már akkor is látszott – s azóta be is bizonyosodott – , hogy nem volt politikai akarat a jóhiszemű végrehajtásra. Ami az eszközöket illeti, nagyon nehéz egzakt módon meghatározni, rendelkezette Magyarország ilyenekkel annak érdekében , hogy többet érjen el. Kétségtelen: a Nyugatnak, vagyis az Európai Uniónak és a NATOnak megvan ebben a maga felelőssége. Mindkét intézmény – nagyon helyesen – azt mondta, hogy a tagság feltétele a jószomszédi viszony, illetve a kisebbségi jogok szavatolá sa. Ám ez utóbbi jámbor óhaj maradt, mert a Nyugat nem ragaszkodott – s máig sem ragaszkodik – ahhoz, hogy szomszédaink be is tartsák azt, amit írásba adtak.
