Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-26
22 Asztalos Csaba CNCDelnök la punknak tegnap azt nyilatkozta, hogy még nem látta a feljelentést, de ebben az esetben is a szokásos eljárást alkalmazza a testület. Döntés legkésőbb három hónapon belül várható. vissza Tétre, helyre, befutókra Új Magyar S zó 2007. január 26. Szerző: Szűcs László Számolgatok. Vajon hány szavazat jelentene Erdélyben arányaiban hasonlóan lehangoló eredményt, mint amit múlt vasárnap Jugo …, illetve hát, persze, Szerbiában a magyar politikai erők képesek voltak begyűjteni. E z annyi voksot jelentene, mint amennyi magyar összesen él a másfél évtized alatt sokat zsugorodott országban. Igaz, eltérőek az arányok, s eltérő maga a helyzet is, a két ország, s a két országban élő magyarok helyzete. De akadnak párhuzamok is. Ami egy i deje nem hírértékű: a Vajdasági Magyarok Szövetsége rosszul szerepel egyikmásik megmérettetésen, s képes az egyre szerényülő várakozásokat is alulmúlni. Ez történt most is, annak ellenére, hogy a félig üres poharat félig teltnek is lát(tat)hatjuk, hiszen a kisebbségek képviselete épp most tér vissza a belgrádi törvényhozásba. Ehhez az is kellett, hogy számukra 0,4 százalékosra csökkentsék a bejutáshoz szükséges szavazatarány küszöbét. Úgyhogy a VMSZ parlamenten kívüli szervezetből hatalomközeli helyzetbe kerülve akár valamely kisebb kormánytisztséget is elcsíphet, máris elterelve a figyelmet a fiaskóról. A sajátos az, hogy a fejünket már arra sem kapjuk fel, hogy a velük párhuzamosan, illetve ellenükben fellépő magyar szervezeteknek még az említett, jelké pes küszöb is magasnak bizonyult. Önmagában tehát nem a szokványosnak, hétköznapinak nevezhető megosztottság okozza azt, hogy a magyarok nem az ország lakosságához képest megfelelő arányban képviseltek a parlamentben. Hiszen a jó tízezernyi, Ágoston Andr ásék összefogására leadott, ám mandátumot nem eredményező voksnál jóval többen szavaztak valamely többékevésbé demokratikus értéket képviselő szerb pártra. Vagy maradtak otthon. Hogy ez miért történt így – s miért történik így immár nem először – , annak t öbb oka lehet. Személyes tapasztalataim szerint a VMSZ első embere, Kasza József nem az a figura, akit a rokonszenves politikusok között szokás emlegetni. Sokatmondóak mostani reakciói is: habozás nélkül a sajtó egy részét jelölte meg a bajok fő okozóiké nt. Annál inkább elégedett lehet politikai ellenlábasaival, akik a VMSZ tartós gyengélkedése ellenére sem voltak képesek vonzó programokat, vonzó személyiségeket kiállítani a porondra. Erdélyből szemlélve inkább meglepő a szerb alakulatokra, feltehetően zömükben Tadic pártjára szavazó magyarok aránya. Annál inkább érthető e szándék, ha a saját legfontosabb szervezetük ténykedése miatt érzett csalódottságuk mellett figyelembe vesszük, mekkora a tét. Képeseke az amúgy egymás torkának is szívesen ugró szerb demokratikus erők megakadályozni, hogy Seselj vajda radikálisai kormányozzák az országot? Ha ehhez szükséges pár tízezernyi magyar ember akarata, hát cserébe nem nagy ár Kaszáék gyenge szereplése. Mennyire más a tétje annak a választásnak, amely a román iai közvéleményt foglalkoztatja. Annak is a kisebbik hányadát, hiszen az EPválasztás feltehetően ötven százalék alatti részvételt eredményez. S ha nem borul a papírforma, akkor épp azt eredményezi, hogy a jelenleginél kevesebb mandátumot szerezve Vadimék, a mi szélsőségeseink immár nem lesznek képesek Strasbourgnban önálló frakciót alkotni. Azért ez nem lenne rossz belépő Európába. Ám a romániai magyarság európai képviseletéhez nem csupán jelképes küszöböt kell átlépni. A feladat akkor sem könnyű, ha a r omán pártokra szavazók aránya nálunk aligha lesz jelentős, ahogy önnön ellenzékét sem tekinti az RMDSZ olyan jelentősnek, hogy helymegosztó kompromisszumra kényszerüljön. Hogy kikre lehet majd szavaznunk, az körvonalazódik lassan. Ahogy a konzervatív, népp árti irányultság is, amit az RMDSZ elvár a jelöltjeitől. A szavazóktól viszont nem lehet elvárni a frakciófegyelmet, úgyhogy a sokféleség egységének demokratikus megőrzésére továbbra is érdemes keresni az üdvözítő útirányt. vi ssza
