Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-26
19 Milan Sasik, a Kárpátaljai Görög Katolikus Egyházmegye püspöke. Bátki Miklós esperes a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, Márkus Mihálynak a jókívánságait tolmácsolta. Tamás Bertalan, a Magyarországi Református Egyház Zsinati I rodájának külügyi vezetője a Református Világszövetség nevében köszöntötte az egyházkerület beiktatott vezetőit és felolvasta a világszövetség elnökének, dr. Clifton Kirkpatricknak és főtitkárának, dr. Setri Nyominak a levelét. Végül az Amerikai Református Egyház képviselőjének, Duncan Hansonnak köszöntő sorait olvasta fel. Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés elnökének nevében Kishegyi Viktória főtanácsadó gratulált. Végezetül Zán Fábián Sándor püspök úr megköszönt minden igeverset, áldást és jókíváns ágot. A gyülekezet fennhangon elmondta az Úrtól tanult imádságot, majd elénekelte nemzeti himnuszunkat. vissza Badó Zsolt Közös út, közös problémák Szabadság • 2007.01. 26. (3. oldal) Románia és Bulgária uniós tagságát általában vegyes érzelmekkel fogadta Európa. Politikai sikernek számit, hiszen az eredeti célnak megfelelően minden európai nemzetet szívesen látnak az Unió családtagjai között, ugyanakkor mindenki tudja, hogy a két gazda ságilag és szervezetileg elmaradott ország tovább gyengítheti az amúgy sem stabil európai viszonyokat. Bukarestben sikernek könyvelik el az ország EU tagságát, de nem titkolják, hogy a mezőgazdasági termelők és közepes magánvállalatok jövője bizonytalan, a jobb fizetést remélő román munkakereső pedig arra vár, hogy melyik EUtagország nyitja meg kapuit a román munkások előtt. Az erdélyi magyarság számára a csatlakozás pozitív eredménye, hogy végre szabadon közlekedhet anyaországi testvéreihez hasonlóan po litikai körökben azonban csekély a bizakodás, hogy Románia kisebbségi politikája az erdélyi magyarság előnyére változzon meg. Románia az Unióba való belépése után sokat tanulhatna a magyarországi fejleményekből, hiszen a közös úton a problémák is közösek . A román lakosság kevésbé, de az erdélyi magyar minden bizonnyal nagy figyelemmel kísérte az őszi budapesti eseményeket, és jogosan aggódik uniós jövőjét illetően. A rendszerváltás utáni időszak legszomorúbb éve volt 2006. De mi is történt valójában? 20 06 „évzáró" magyar fejleményeit nyugati megfigyelők röviden így fogalmazták: „Az 1956os magyar forradalom félévszázados évfordulóját a magyarok skizofrén lelkülettel ünnepelték. Múltjukat, jelenüket, a magyarság mindig is különböző módon értékelte, és még jogos lázadásaikban sem tudtak egységet teremteni. 1956ban a kommunizmus ellen lázadtak, de mi ellen háborogtak 2006ban, hiszen az új világrendet ők teremtették meg maguknak." Annyi bizonyos, Magyarország népe többségében elégedetlen a „rendszerváltás "(az új világrend) eredményeivel, csalódott és mélységesen elkeseredett. De hol a hiba, mit tettünk rosszul? A szocialista rendszer utolsó éveiben a magyarság legnagyobb része aránylag elégedetten élt. A kommunizmust sokan gyűlölték – jogosan – újat, job bat akartak, sajnos nem mindenben sikerült. Bár sikeresen áttértünk a demokratikus többpártrendszerre, ami egy új, reményteljes utat jelölt a magyar társadalom kibontakozásához, de mit kaptunk valójában? A négy évtizedig tartó szocializmust egy „új rend" v áltotta fel a globalizáció, amelynek elmélete egyszerű, sokat ígérő, igazságosnak tűnő. De csak az elmélete. A szocializmus eredetileg szép eszméjét a diktatúra eszközeivel, erőszakkal kényszeríttették az emberekre, a globalizáció a pénz hatalmát kihasznál va önkényesen irányítja sorsunkat. Hol a különbség? A globalizáció megteremtette a szabad piacot. A magasabb profit érdekében egy terméket ott kell előállítani, ahol a munkaerő a legolcsóbb, és ott értékesíteni, ahol a legmagasabb árat kapnak érte. A gaz dasági versenyt kíméletlené teszi. Új technológiák alkalmazásával a termelést modernizálja, ésszerűsíti, a produkció kevesebb munkaerőt igényel, a felesleges emberanyag az utcára kerül. A pénzügyi és gazdasági hatalom kicsúszik a nemzeti kormányok kezéből, a pártok elvesztik politikai befolyásukat. A szükséges szociális juttatások mértékét már nem a kormány, hanem a háttérben dolgozó pénzügyi erők határozzák meg. A feldicsőített demokrácia a globalizált