Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-24
35 nagyon sok tennivalónk van. Meg kell tisztítani a pártot a politikai kalandoroktól és a tehetségtelen titánoktól, s ehhez az ellenzékiség a legjobb időszak. Új, friss gondolatokkal, tenniakarással és őszinteséggel teli emberekkel kell körbevetetni a legfel sőbb politikai vezetést, mert csak így újulhat meg a párt. Kérdés, hogy akare megújulni? A nemzetpolitikai kérdéseket, jövőbeli elképzeléseinket pedig széles társadalmi és politikai vitára kell bocsátani. Sok minden újat lehet, hogy nem tudnak mondani az emberek, de kell, hogy érezzék, az ő véleményük is fontos valakinek. Lehet, hogy el kellene gondolkodnunk azon is, vajon a mostani strukturális felépítése a pártnak mennyire jó? Nagyon sokszor halljuk, hogy az alapszervezetek bezáródnak a belépni akarók el őtt, mert vannak, akik féltik csekélyke kis hatalmi pozíciójukat. Talán egy versenyszellemű, nyitottabb alapszervezeti struktúra, mely megengedné a több helyi klubot, s ezek nagyságuktól függően, küldötteik révén alkothatnák a helyi szervezet tanácsát, meg szűnne az, hogy olyan emberek, akik egyébként az életben nem igazán szeretik egymást, de különkülön azért tenni szeretnének és tudnak a helyi vagy regionális életben, tehessék a dolgukat anélkül, hogy állandóan ölnék egymást, mert nincs más lehetőségük a párton belüli struktúra miatt. A versenyszellem pedig azt jelentené, hogy kinekkinek a személyisége és hitele megmutatná, hány embert tud maga és az elképzelései mellé állítani helyi szinten. Így megszűnnének a bezárt alapszervezetek. De ami a megmaradásu nk szempontjából a legfontosabb, az iskoláink, óvodáink megtartása, fiataljaink családalapítási, letelepedési, a szülőföldön való maradásuk feltételeinek megteremtése. Miközben a kormányrudat fogtuk, nem vettük észre, hogy elterelték az utat járművünk alat t. Az utóbbi idők legnagyobb kitelepítése folyik a szülőföldön a szemünk előtt, hiszen míg DélSzlovákiában az utóbbi években, évtizedekben szinte semmilyen jelentősebb üzem nem épült, ami munkát adhatna az itt élőknek, addig északon, Zsolnán, Nagyszombatb an, Pozsonyban, Trencsénben gyáróriások épültek, ahol több ezer embert foglalkoztatnak, s ahová a magyar falvakból az emberek hajnali négykor kelve és este kilenckor érkezve ingáznak nap mint nap. A SZÜLŐK FÁRADTAK, IDEGESEK, ELNYŰTTEK. Hogyan lehet így cs aládot nevelni, ne adj’ Isten, tervezni? Nem kell az erőszakos kitelepítés, mert a fiatal családok kitelepülnek maguktól is a hosszú távú munkalehetőség reményében, amelyet az állam még meg is támogat, és a hátrahagyott földjüket, házukat, a szülői örökség et, szinte fillérekért elkótyavetyélik, és helyükre általában nem a mi nyelvünket beszélők telepednek. Aki nem megy el országon belül, elmegy külföldre. Lassan már városnyi magyar fiatal dolgozik kint, és ne ámítsuk magunkat, nagy részük nem jön vissza. A mai napig nem elemeztük, hová tűnt tíz év alatt ötvenezer magyar, két dunaszerdahelynyi ember, miért fogy folyamatosan a szavazóbázisunk a parlamenti és most már a helyi választások alkalmával is. Hogyan lopják ki alólunk a földjeinket, miközben folyamatos an arról győzködjük önmagunkat és a választóinkat, hogy a földpolitikánk jó. Nos, ízelítőnek talán ennyi elég is, mit kellene tennünk ellenzéki szerepünkben. 3. Nemzeti közösségünk létszámának csökkenését feltehetőleg segítené mérsékelni a kisebbségi aut onómia. Elképzelése szerint hogyan érhető el, s indokolte az aggodalom, hogy egy autonómiát a szlovákiai magyar közösség aligha tudna kellő intelligenciával működtetni? – - Európai példák, és nem feltevések bizonyítják, hogy a jól működő autonómiák hogya n segítik a kisebbségben élőket a mindennapokban. Ott vannak például a finnországi svédek, akik saját autonómiájukon belül gyakorlatilag annyi jogot élveznek, mint a többségi finnek. Annyira harmonikus és kiegyensúlyozott az életük, hogy a finnországi svéd ek átlagos élettartama közel tíz évvel magasabb, mint a finneké, miközben társadalmi és politikai életük szervezettsége is óriási. Az alig 300 ezernyi svédnek kilenc napilapja és hat államilag finanszírozott színháza van, nem beszélve a három svéd nyelvű e gyetemről. De ott van DélTirol, ahol szintén látható és kimutatható az a társadalmi és gazdasági fejlődés, ami csak egy kiegyensúlyozott életet, társadalmi és nyelvi másságban élőkre jellemző. Feltételezni annak az ellenkezőjét, ami tőlünk csupán néhány száz kilométerre fekvő országokban jól működik, csak azért, mert még itt nem próbáltuk ki, badarság lenne. Ezért kell erősíteni a külpolitikánkat, hogy akár a helyszínen tapasztalatot szerezve tanulmányozhassuk, hogy mit lehet átvenni ebből a modellből. Mi ért nem vettük fel a mai napig a kapcsolatot például a finnországi Svéd Néppárttal (Svenska Folkpartiet)? Vagy felvettük, csak jól titkoljuk? De ahhoz, hogy valami működni tudjon, először is meg kell tervezni. Meg kell tudnunk fogalmazni, hogy mit akarunk, milyenek ennek a társadalmi igényei, de nem utolsósorban venni kell egy nagy adag önbizalmat és bátorságot, és le kell ülnünk az országot irányító többségi társadalom tagjaival, hogy meggyőzzük őket arról, az autonómia nem ellenük irányul, éppen ellenkező leg, fejlődést, társadalmi harmóniát, békét, nyugalmat, egymás kölcsönös megbecsülését hozza azokon a területeken, ahol évszázadok óta együtt élnek szlovákok, magyarok, ruszinok, cigányok, németek. Azt pedig, hogy a felvidéki magyarság nem tudna kellő inte lligenciával működtetni egy autonómiát, valószínűleg azok állítják, akik továbbra
