Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-23
20 – Mire vezethető vissza a magyar pártok viszonylag gyenge szereplése? – Nem tudtak közös válasz tási platformmal indulni, a magyar szavazók e zért megbüntették őket. A VMSZ esetében a vártnál kevesebb mandátumra az a magyarázat, hogy a magas, hatvan százalékot meghaladó részvétel miatt megnőtt a kisebbségi pártoknak szabott küszöb, ez nem tizenkétezer szavazat volt, hanem tizenhatezer. – Vállal nae kormányzati szerepet a VMSZ és kikkel? – Csakis demokratikus beállítottságú és Európabarát pártokkal fogunk együttműködni, és nem azokkal, amelyek még mindig nem szakítottak a kilencvenes évek terhes örök ségével. A parlamentbe bejutó hat pártból nég y tartozik ezek közé. Ha ezek alkotnak kormányt, és felkérik a VMSZt, akkor hajlandók vagyunk tárgyalni a koalícióról, ha elfogadják a magyarság helyzetére vonatkozó követeléseinket. Hogy az együttműködés a parlamenti támogatásra vagy konkrét kormányzati szerepvállalásra vonatkozik, arról még tárgyalni kell. – A radikálisok vezetője, Tomislav Nikolic többször is felajánlotta, hogy meghívja kormányába a magyar kisebbség képviselőit, mi több, a belügyminiszteri tárcát is hajlandó nekik átengedni. – Meghall gattuk az ajánlatot, csak az a szépséghibája, hogy a kampányban hangzott el. Tudjuk, hogy a SRS sokat változott, ám még mindig nem szakított korábbi politikájával. A magyarok többségének ezért elfogadhatatlan p artner. – Milyen esélyt lát egy demokratikus koalíció megalakítására? – Alapjában véve optimista vagyok. Ezek a pártok nagy többséget alkotnak, de igen nagy a feszültség közöttük. A Szerbiai Demokrata Párt, a G17 Plusz és a Liberális Demokrata Párt is va lójában a Demokrata Pártból vált ki, tehát nag y a bizalmatlanság a vezetőik között. A két nagy párt, a DS és a DSS három éve nem tudott megegyezni, ezért Vojislav Kostunica Milosevic szocialistáit kérte fel támogatásra. Kostunica egészen másként áll hozzá Koszovó vagy a háborús bűnösök letartóztatásán ak a kérdéséhez. Azóta azonban eltelt három év, és mindannyian okultak a történtekből. Úgy látszik, csak a választók nem tanultak semmit, mert most is ugyanolyan arányban támogatták a radikálisokat, mint legutóbb. Az egészben még az a jó, hogy megállt a SR S előretörése. vissza Változatlan erőviszonyok Magyar Hírlap 2007. január 23. Szerző: Makai József A választási eredmények azt jelzik: Szerbiában 2003 decembere óta nem módosultak az erőviszonyok. A radikálisok és a szocialisták akkor is és most is majdnem másfél millió szavazatot kaptak, a "demokratikus tömb" pártjai pedig csaknem két és fél milliót. Nem rossz eredmény abban az országban, ahol a rendszerváltás hatványozottan nehéz és keserves. Apróbb meglepetések p ersze akadtak. Az első: kiderült, hogy mindhárom, a parlamenti küszöb körül imbolygó kis párt képes volt – a magas részvételi arány mellett is – bejutni a törvényhozásba. Milosevic exelnök szocialistái (SPS) a Hágában elhunyt vezér nélkül sem tűntek el a s üllyesztőben; ugyanakkor a liberális demokraták vezette polgáriregionalista koalíció friss erőként tudott elég szavazatot gyűjteni; a kormányzat munkájában eddig is részt vevő G17 Plusz pedig eredményesen kampányolt a "szakértő párt" imázsával. A választá sok előtt úgy tűnt, hogy vagy a liberális demokraták, vagy a technokratapragmatistának mondott G17 Plusz juthat a törvényhozásba, a demokrata blokk politikusai pedig abban reménykedtek, hogy a nyugdíjasok pártja sikeresen kikezdi a szocialisták hagyományo s szavazóbázisát, és pont annyi nyugdíjasvoksot szerez meg, hogy az SPSszel együtt sokan legyenek, de nem elegen – és a parlamenten kívül találják magukat. Ez nem jött be (és ez a második meglepetés), mint ahogyan Vojislav Kostunica leköszönő kormányfő m anővere sem: a Szerb Demokrata Párt (DSS) az Új Szerbiával (NS) és egy nehézsúlyú nacionalistával létrehozta az úgynevezett "népi koalíciót", egyebek között azért, hogy a radikálisoktól vegyen el voksokat. A kampány vége felé sugárzott optimizmust semmi se m támasztja alá; a Szerb Radikális Párt (SRS) változatlanul Szerbia vezető politikai ereje, és az előzetes mandátumbecslés alapján továbbra is a parlament majdnem harmadát adja. Kormányozni azonban valószínűleg ismét nem tudnak a radikálisok, jelenleg ug yanis nem akad koalíciós partnerük. A szerbiai pártok úgy kezdték el a választási kampányt, hogy a közvélemény meg volt győződve róla: Boris Tadic államfő és Kostunica miniszterelnök megállapodott a kohabitáció folytatásáról. Nem mellesleg a nemzetközi par tnerek is elvárják, hogy a demokratikus pártok lépjenek koalícióra. Változatlanul ez tűnik a legvalószínűbb megoldásnak: ha maguk mellé veszik a G17 Pluszt, akkor a Demokrata Pártnak (DS) és a DSSnek kényelmes parlamenti többsége lehet. Ha meg tudnak eg yezni arról, hogy ki adja a miniszterelnököt. Tadic a kampányban (és azóta is) kijelentette: ha a DS kapja a legtöbb szavazatot a demokrata
