Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-23
6 legnagyobb gond között a munkanélküliség, a magyar közösség autonómiája és az északerdélyi autópálya építése szerepel. Az önálló magyar egyetem ügye a negyedik legégetõbb gond. A felmérésbõl kiderül: az erdélyi magyarok 23,2 százaléka azt vallja, biztosan nem megy el szavazni, 38,9 százaléka pedig nem tudja, kire adná le a voksát. A biztos szavazók aránya csupán 33,6 százalék, viszont e csoport 90,6 százaléka az RMDSZre voksolna. Ötvenhárom százalék azoknak az a ránya, akik helyeselték és ma is helyeslik az RMDSZ kormánykoalícióban való részvételét, és elenyészõ azok száma, akik egyáltalán nem értenek ezzel egyet. Hetvenkét százalék szerint a magyar lakosság számára inkább hasznos volt a szövetség részvétele a ko alícióban, és csak 7,2 százalék tartja azt károsnak. Az RMDSZ tevékenységével kapcsolatban Markóék számára bíztató jel, hogy 71,1 százalék úgy véli: minden nehézséget figyelembe véve sikerült megvalósítani valamit a romániai magyarság érdekében. A kérde zõbiztosok tavaly november végén járták be Erdély 77 települését, 1043 magyar anyanyelvû, magát magyarnak valló személyt kérdeztek ki. A felmérést az RMDSZ megrendelésére az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja készítette. vi ssza Újraélesztések Új Magyar Szó 2007. január 22. Szerző: Ágoston Hugó Természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy Traian Băsescu államelnököt véglegesen fel lehet függeszteni, ki lehet iktatni a politikai életből egy népszavazással. Inkább arr ól van szó, hogy az – általa – „megalázottak és megszomorítottak”, hosszas és többékevésbé passzív ellenállás után, elérkezettnek látták az időt a határozottabb kiállásra. Ez a közös Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök sorozatos odasújtásaiban, a demok ratikus ellenzék (a szociáldemokraták és a konzervatívok) tervszerű, hosszú távú politikai akciójában, de még a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt tisztújító kongresszust követő útkeresésében is. Valamennyit nevezhetjük újraélesztési kísérletnek, hi szen így vagy úgy mindhárom esetben hatalmas – politikai és hitelt/népszerűséget illető – hátrány ledolgozásáról van szó. Érdemes sorba venni a három próbálkozást. A kormányfő először van egyértelmű politikai előnyben önjelölt ellenlábasával, az államelnö kkel szemben. Előbbi bizonytalankodása, utóbbi agresszivitása, kettejük alkatbeli különbsége szinte elfeledtette, hogy konfliktusuk úgyszólván bele van építve az ország alkotmányába. Külön kérdés, hogy esetenként viszályuknak olyan konkrét tétje van (nem zetbiztonság, kisebbségvédelem, a titkosszolgálatok fölötti uralom, mindenekelőtt gazdasági érdekeltség stb.), amely teljesen más a két eszmerendszer: a felvilágosult liberalizmus és a populista, népszerűséghajhász opportunizmus megítélésében. A szociáld emokraták a rájuk jellemző stratégiai érzékkel próbálják kihasználni a legnagyobb ellenféltől kapott ajándékot. Oda jutottunk, hogy most ők beszélnek korrupcióról, ha ez így folytatódik, a PSD rövidesen kíméletlenül el fogja ítélni a Băsescu – Tăriceanuféle „elaljasult rendszert”. Tény, hogy a lehetőség mentőövként érkezett a politikai és imázsharcban jóideje padlóra került és onnan feltápászkodni képtelennek látszó párt számára, tagjai – öregek és fiatalok, fővárosiak és vidékiek – lelkes egymásrataláltsá gban hegyezik a körmüket. Helyzet van ismét, vége a belemerevedésnek a negatív szerepbe. Még inkább a tetszhalálból tér vissza a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, kérdés, hogy mekkora eséllyel. Az új elnök, volt államelnökjelölt, tehetséges üzlete mber eleve elutasította a demokraták közeledését (példa az erkölcsös politizálásra és önbecsülésre: az ember még a siker igézetében sem szövetkezik azzal, aki őt alantas módon tönkretette), ezzel szemben elfogadta a liberálisok által feléje nyújtott kezet. Meglátjuk, mire mennek együtt. vissza
