Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-22
29 két harsány, populista beszéd között át kelljen térniük a nemzetközi diplomácia finom nyelvezetére, ahogy az az elmúlt napokban Szerbia irányítóival történt. Hétfőn a szlovák és a svéd külügyminiszter tárgyalt Belgrádban, majd Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel beszélt telefonon. Kedden a görög kormányfő és külügyminisztere járt a szerb fővárosban, szerdán pedig az osztrák külügyminisztert és a román miniszterelnököt fogadták a szerb vezetők. Vala mennyi tárgyalás fő témája Koszovó volt, amelynek a státusa még mindig bizonytalan, de a döntést, amelyet nemzetközi szinten előbbutóbb meg kell hozni róla, erősen befolyásolja a január 21i szerbiai választás kimenetele. • Kiszivárogtatott koszovói s tátusjavaslat: nem teljes függetlenség Nem javasol teljes függetlenséget Koszovónak, de a nemzetközi szervezetekben önálló tagságot biztosítana az a terv, amelyet Martti Ahtisaari ENSZkülönmegbízott készített a tartomány státusának jövőjéről - értesült p énteken utcára került számában a European Voice című brüsszeli hetilap. A lap úgy tudja, hogy a koszovói státus rendezésének előkészítésével megbízott volt finn elnök február 2án terjeszti elő elképzeléseit. Ahtisaari ezzel beváltja azt az ígéretét, hogy a javaslattal megvárja a szerbiai választást, nehogy azt negatívan befolyásolja. Az elképzelés szerint a tartomány közigazgatását lényegében az EU venné át az ENSZtől. A koszovói kérdéssel egészen bizonyosan foglalkoznak az EUtagállamok külügyminiszter ei is hétfői brüsszeli találkozójukon. Egyeztetésüket megkönnyíti, hogy addigra vége lesz a szerbiai választásnak, és kiderül, sikerülte a demokratikus erőknek meggyőző fölénybe kerülniük a volt jugoszláv államban. Az mindenesetre várható, hogy az Unió s zempontjából pozitívnak tartott választási kimenetel esetén az EU nagyon hamar döntést hoz a szerbiai EUintegrációs folyamat továbbviteléről. (mti) Koszovó teljes függetlenséget kíván, annak minden nemzetközi jogi attribútumával; már tárgyalni sem hajl andó elnyerésének a feltételeiről. Ezzel szemben Szerbia – amelynek új alkotmánya is rögzíti, hogy a tartomány az ország elidegeníthetetlen része – "lényegi autonómiát" kínál. Ennek a tartalmát csupán találgatni lehet, mert még senki nem fejtette ki ré szletesen. Vuk Draskovic külügyminiszter egyszer ugyan azt mondta, hogy a fogalomba a teljes önállóság is belefér, leszámítva a nemzetközi szervezetekben viselt tagságot, ám Kostunica kormányfő a napokban adott interjújában – a politikai szemfényvesztést é s levegőbe beszélést lényegében beismerve – úgy nyilatkozott, hogy nincs konkrét elképzelése a dologról; az autonómia formáját további tárgyalásokon kell kialakítani. Éppen ez a lényege a szerb politikai osztály többségét alkotók magatartásának tárgyaln i, húzni az időt, minél távolabbra tolni azt az időpontot, amikor a hatalmon lévőknek vállalniuk kell, hogy a 90 százalékban albánok lakta tartomány leválásával Szerbia elveszíti területének 15 százalékát. Ez olyan fájdalmas esemény - miután a szerb kö zvéleménybe belesulykolták, hogy Koszovó szent föld, Szerbia bölcsője, a szerb nemzettudattól elszakíthatatlan őshaza , hogy nincs az a kormányzat, amely készséggel végigcsinálná. Ha meg kell lennie – és hogy igen, azzal a szerb politikusok többsége nyi lván tisztában van – , akkor ne most, ne a következő hónapokban legyen, hiszen választást kell nyerni, majd kormányt alakítani, ami a szerbiai politikai színtér sajátosságai miatt csöppet sem lesz egyszerű. Nem kell hozzá még egy biztos fekete pontnak számí tó koszovói függetlenedés is. Ezen a ponton találkoznak a "rövidtávfutó" – a választások megnyerésében és a hatalmi berendezkedésben gondolkodó – szerbiai politikusok, valamint a Koszovó sorsának eldöntését magához ragadó nemzetközi közösség egy részének érdekei.
