Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-16
10 A Skót Nemzeti Párt azonban éppen ellenkezőleg ítéli meg a várható gazdasági következményeket. Távoli és kissé erőszakoltnak tűnő párhuzamot vonva, utal a balti államok példájára: lám, mennyivel jobban élnek ezek is függetlenné válásuk óta. Van azonban közelibb és meggyőzőbb párhuzama is - a NagyBrit anniából több mint nyolcvan évvel ezelőtt kiszakadt Ír Köztársaság gazdasági sikere. A nacionalisták egyebek között azzal érvelnek, hogy az északitengeri olaj és földgáz kitermelésének jövedelmei teljes egészében Skóciát illetnék a függetlenné válás eseté n, s ezek a bevételek bőven ellensúlyoznák az elszakadás miatt keletkező esetleges veszteségeket. A skót szoknya és a skót duda hazája NagyBritannián belül is megőrizhette önállóságának egy részét. Különálló, sajátos jogrendje van, oktatási és egészs égügyi ellátó rendszere is jócskán elüt az angliaitól, sőt kismértékben még adópolitikája is eltérhet a NagyBritannia többi részén honos adószabályoktól. Erre a viszonylagos önállóságra hivatkozva sokan úgy vélekednek, hogy Skócia voltaképpen nem nyerhetn e sokat a függetlenséggel, viszont a skót lakosságnak mindjárt a kezdet kezdetén számolnia kellene néhány kellemetlen következménnyel, például az önálló államszervezet kiépítéséhez óhatatlanul szükséges adóemelésekkel, illetve a Londonból kapott pénzjuttat ások megszűnésével. (A skótok jelenleg évente és fejenként 1500 fonttal többet kapnak a brit államkasszából, mint az angolok.) SKÓTELLENES HANGOK LONDONBAN Nemcsak a skótok prüszkölnek az ellen, hogy Londonból kormányozzák őket, de sok angol is tiltako zik a brit politikára gyakorolt "túlzott skót befolyás" ellen. A skót politikusok "aránytalanul nagy számban" vannak jelen a brit politika csúcspozícióiban - hangoztatják. Maga Tony Blair kormányfő is Edinburgban született, bár ő angol szülők gyermeke , és ÉszakAngliában cseperedett fel. Legvalószínűbb utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter azonban egyértelműen skót, és aki esetleg megelőzheti őt a kormányfői tisztségért folytatott versengésben - John Reid belügyminiszter - szintén az. Az ötmilliós skót lakosság az Egyesült Királyság összlakosságának csak 8,5 százalékát teszi ki, a skót politikusok aránya viszont szembeötlően nagyobb a brit politikai elit élmezőnyében - hangoztatják sokan Angliában, hozzátéve, hogy ezek a skót politikusok beleszólhatnak a központilag igazgatott Anglia régióinak kérdéseibe, miközben az angol politikusok nem szólhatnak bele a jelentős önállóságot élvező Skócia ügyeibe. A skót kilépés minden bizonnyal ösztönzést adna az Egyesült Királyságból való kiszakadás walesi és és zakír híveinek is. Különösen az angol toryk táborában kelt ez súlyos aggodalmakat. A konzervatívok Tony Blairt és kormányát hibáztatják a fejleményekért. Hangoztatják: egy tory kormány soha nem engedte volna meg, hogy a skótok visszakapják parlamentjüket. Vádjaik szerint a Munkáspárt vezető politikusai elvtelen politikai haszonlesésből tették ezt az Egyesült Királyság számára esetleg végzetessé váló engedményt, mivel ettől remélték a skót szavazatok megszerzését az 1997es választásokon, amelyek végül a Lab our győzelmét hozták. Sok külföldiben az a kérdés ötlik fel először a skót függetlenségi törekvések hallatán, hogy mit csinálnának a független skótok a királyság intézményével. Az SNP "árnyékkormányának külügyminisztere", Angus Robertson szerint a füg getlen Skócia megmaradna a (volt brit) Nemzetközösségben, s a királynő ugyanúgy névleges államfő maradna, mint Kanada vagy Ausztrália esetében. vissza Pajzsra emelik ma Pötteringet − Kéz kezet mos az Európai Parlamentben - N émet CDUs kerül az elnöki székbe Népszabadság • Szőcs László • 2007. január 16. Kínos kötelességüknek tehetnek eleget ma az Európai Parlament magyar szocialista képviselői. Frakciótársaikkal együtt az EP élére emelhetik az Orbán Viktor mellett látványo san kiálló HansGert Pötteringet. A német konzervatív politikus megválasztását ugyanúgy egy néppártiszocialista alku teszi lehetővé, ahogyan 2004 nyarán a most távozó katalán Josep Borrellét. A két óriás frakció együtt csaknem ötszáz mandátummal bír a 785ből, így amit ők nem akarnak, az nem szokott megtörténni. A konzervatív és a szocialista frakció lényegében felosztja egymás között a zsíros falatokat és a főbb megbízásokat. Az előző elnökválasztáshoz képest változás persze, hogy Borrell azelőtt inkább a spanyol politikában volt ismert, Pöttering viszont 1979ben maga iratkozott ki a németországi közegből. Azóta az EP képviselője, az utóbbi hét évben a Néppárt frakcióvezetőjeként dolgozott. Két és fél éve az EP harmadik legnagyobb frakcióját alkotó li berálisok meglepetéssel vehették tudomásul: nem rúgnak labdába. Jelöltjük, Bronislaw Geremek volt lengyel külügyminiszter európai tekintély, ám a konzervatívok időközben a szocialistákra cserélték szabadelvű alkupartnerüket. Az EP előző ciklusában még másk épp működött a kéz kezet mos elve: két és fél év után a liberális Pat Cox válthatta a konzervatív Nicole Fontainet.
