Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-13
18 Minden hétköznap reggel nagy sor áll a szabadkai magyar főkonzulátus előtt, hiszen a csak szerb állampolgársággal rendelkező személynek, így a délvidéki magyarok túlnyomó részének is vízumra van szüksége, hogy beléphessen Magyarországra. Amikor kiszállunk az autóból, körülbelül három tucat ember – egytől egyig magyar nemzetiségű – didereg a hidegben a hivatal ajtaja előtt arra várván, hogy a már bent lévők végezzenek vízumügyeikkel. A turistavízumot igénylő Róbert nem érti, miért kell ennek így lennie, aki ugyanis az elmúlt másfél évtizedben itt maradt a Vajdasá gban, az már nem is akar elköltözni, csak kicsit szabadabban mozogna Európában. Az egyetemista Anita szintén turistavízumot szeretne, ehhez azonban – esete válogatja – meghívólevelet, illetve munkáltatói jövedelemigazolást, ingatlan tulajdonlapjának másola tát vagy hallgatói jogviszonyról szóló igazolást kell felmutatnia. A magyartanárnak készülő ifjú hölgynek még azt is bizonyítania kell, hogy egyik szülője hivatalosan munkában áll. A két fiatal megmagyarázhatatlannak tartja, hogy Budapest miért nem ad a va jdasági magyaroknak állampolgárságot és vele útlevelet. Mauer Oszkár hajdújárási illetőségű borász, vállalkozó ennél keményebben fogalmaz: ő el sem fogadná az állampolgárságot egy olyan kormánytól, amely két évvel ezelőtt megtagadta határon túli testvéreit , sőt a saját választóit is brutálisan becsapja, elnyomja, mint ahogy ez bebizonyosodott 2006 őszén. A belvárosi Bates kávézókisvendéglő meghitt kertjével, paprika- és hagymafüzéreivel, ódon edénygyűjteményével, búbos kemencéjével a békebeli Szabadkát id ézi. A csak szerb, illetve horvát nyelven beszélő pincér ugyanolyan kedves és szolgálatkész velünk, mint magyar kollégája. Itt találkozunk László Gyulával, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) által delegált önkormányzati képviselővel, aki a vajdasági tartományi parlament tagjaként a kisebbségi bizottság elnöke. – A jelenlegi magyar kormány a határon túli magyar ügyekben is jórészt látványpolitizálást folytat – állítja a VMDP elnökségi tagja. – Az első Gyurcsánykormány által kitalált nemzeti vízumhoz K árpátalján és a Vajdaságban is nehéz hozzájutni, ugyanis majdnem annyi mindent kell igazolni, mint a magyarországi letelepedéshez: a megélhetést, a lakhatást és egyebeket. Nem csoda, hogy a 250 ezer délvidéki magyarból csak pár százan igényelték. A másik „ megoldás” pedig, amelyről állandóan beszélnek az MSZP – SZDSZ koalíció emberei, a kishatárforgalom újbóli bevezetése, amely óriási károkat okozhat. László Gyula emlékeztet arra, hogy vajdasági magyar politikai szervezetek egységesen tiltakoztak ez ellen, ugy anis csak azokra vonatkozna, akik a magyar határtól számított 30 – 50 kilométeren belül élnek, tehát a délvidéki magyarság felét nem érintené. Másrészt fennáll a veszélye annak, hogy a déli vidékekről tömegesen költöznének fel a Vajdaság északi részébe, vagy jelentkeznének be itteni lakcímekre szerbek, albánok, szandzsáki muzulmánok csak azért, hogy könnyen átkelhessenek a határon, kétes vagy tisztább üzleti ügyeiket intézendő. A vajdasági parlament kisebbségi bizottságának elnöke szerint megalázó, hogy horvá t, szlovák, román útlevél birtokában más délvidéki polgárok szabadon átkelhetnek Röszkénél vagy Tompánál, ugyanakkor a szabadkai, zentai, óbecsei, újvidéki magyaroknak sorba kell állniuk az anyaországi belépésre feljogosító vízumért; 2007 őszének végén ped ig, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni zónához, fizetni is kell majd a szükséges okmányokért. – A VMDP azért kezdte el az aláírásgyűjtést a kettős állampolgárság ügyében, hogy a hátralévő időszakban cselekedjen a magyar parlament: legalább a délvi dékieknek adjon lehetőséget a magyar állampolgárság meg, pontosabban visszaszerzésére. Egyedül a kárpátaljai és a vajdasági magyarok kerülhetnek új vasfüggöny mögé, és mivel Ukrajnával ellentétben Szerbia engedélyezi a kettős állampolgárságot, ezért egysz erűen nem látjuk akadályát annak, hogy Budapest negyedmillió magyarnak egyéni kérelem alapján biztosítsa ezt a lehetőséget – összegez László Gyula. – Az anyaország polgárainak nagy része még mindig osztja azt a tévhitet, hogy amennyiben a külhoni magyarok állampolgárságot kapnának, akkor tömegesen letelepednének Magyarországon – mondja Gábrity Molnár Irén magyarságkutató, egyetemi tanár a szabadkai magyar nyelvű tanítóképző kar néhány hónappal ezelőtt felújított, pompás, eklektikus épületében. – Pedig a dél vidéki emberek gyökerei itt vannak, a jelenlegi Vajdaság területén: rokoni, kulturális, vagyoni kötelékeink, mentalitásbeli különbségeink miatt ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Tudomásul kellene venni, hogy Magyarország nem jelent akkora vonzerőt, ígéretet, reményt, hogy felrúgjunk érte mindent! A szabadkai kutató szerint Budapest a szomszédos országokban és a diaszpórában élő nemzettársaknak is nyugodtan megadhatná a magyar útlevelet. Rengeteg nemzetközi példát találhatunk erre. A szerb parlament például né hány perc alatt, vita nélkül fogadta el a külföldön élő „testvérek” szerb állampolgársághoz való jogát; ennek igényléséhez még az sem szükséges, hogy valaki beszélje a nyelvet, elegendő, ha szerbnek vallja magát. Nem kell magyaráznunk, hogy mindez mennyire más képet mutat, mint a jelenlegi magyar – magyar kapcsolatok. Gábrity Molnár Irén szociológiai elemzéseiben néhány évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy a vajdasági magyar felnőtt lakosság attól fél a legjobban, hogy Szerbia polgáraként leszaka dhat Európától. Ez pedig az
