Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-13
15 "Gyenge vagy" – konstatálta kézfogásomat Repáruk Pál szlatinai román sóbányász sok évtizeddel ezelőtt. Igaza volt, húszéves, csákányt vagy fúrót, vagy más egyéb föld alatti munkaalkalmatosságot nem ismerő bölcsészhallgató fogott kezet a bányásszal, a konklúzió nem is lehetett kétséges. Az összes többi problémát a nálam lévő borosüveg kiürítése közben magyarul beszéltük meg, majd a bányász és egyáltalán nem bányász jóm agam barátságos "Jó szerencsét!" köszöntéssel váltunk el egymástól. A hídnyitás hozadéka A kis történet fontos mozzanat ebben a mostani, nekünk rokonszenves ukrán – román barátkozásban. Az ezen a határszakaszon a Tisza két partján elterülő két országban és a híddal most ismét összekötött két településen más népekkel békességben – ezt a rendhagyó jelenséget érdemes megbecsülnünk a mai világban – számos magyar él. Aknaszlatinán a 2001es népszámlálás adatai szerint a kilencezer lelket számláló összlakosságb ól négyezer a magyar. A túloldalon, Máramarosszigeten, a hajdani magyar iskolavárosban a 2002es román népszámlálás a 41 220 személyt kitevő összlakosságban a 32 867 román mellett 6513 magyart regisztrált az 1226 ukrán, valamint a kisebb számban élő cigány ok, németek, görögök, lipovánok, szlovákok, csehek és lengyelek mellett. Ukrán – román viszonylatban nézzük most kissé önzőn s egyben korszerűen – környezetünkben is mindenki ezt teszi – , a saját érdekeltségünket. Azt, hogy egykori koronavárosaink, a most Ukrajnában található Huszt, Técső és Visk, valamint a romániai Hosszúmező és Máramarossziget települések magyar kisebbségei és szórványai mit nyerhetnek ezzel a határnyitással. Kézenfekvő, kulturálisművelődési hagyományaink újjáélesztését, az egyházi kap csolatok megerősítését. A térségre jellemző dalosversenyeket, a nagybányai festőiskolát megalapozó, a Máramarosszigeten született és Técsőn elhunyt festőművész, Hollósy Simon kultuszának ápolását. S egyáltalán, mindent, amit a térségre egykor jellemző magy ar polgári hagyományból megőriztek. Kulturális hasonlóságok Regionális örömeink mellett azonban érdemes az előálló új helyzetre is figyelnünk. Legnagyobb, a gazdasági kapcsolatok és a kárpátaljai magyar nemzetrész miatt is fontos északkeleti szomszédun k láthatóan élénken reagál Románia újsütetű európai klubtagságára. Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy számos üzleti, gazdasági törekvését ebbe az országba fogja irányítani. Csodálkoznunk sem kell: a hazánknál majdnem két és félszer nagyobb, huszonkétmi llió lakosú Románia méreteinél és várható dinamikus fejlődésénél fogva is fontos lett Ukrajna számára. Fontosabb, mint Magyarország, hiszen az ortodoxiában fogant hasonlóságok mellett mentálisan, a politikai kultúra – s ezt se rejtsük véka alá, a korrupc ió – hagyományaiban meglehetősen közel állnak egymáshoz. Ennek praktikus hozománya: a felek mármár a testbeszédből is megértik egymást. A politikai és gazdasági üzletmenet ettől lesz gördülékeny. A magyar diplomácia Ukrajnával kapcsolatban elveszítette a múlt század kilencvenes éveinek elején szerzett, a térségben akkor jelentősnek látszó előnyét. Az Ukrajna külpolitikai főcsapásaiban – ha Janusarcúan is – hagyományosan kiemelt szerepet betöltő Lengyelország mellett Budapestnek immár mint esetleges veté lytárssal, Bukaresttel is számolnia kell. vissza Gyakorlatias középeurópai kultúrlobbi - A találkozón döntöttek az idei Visegrádidíjról Magyar Hírlap 2007. január 13. A visegrádi országok kulturális miniszterei tegna p szorosabb együttműködésben állapodtak meg: minden jelentősebb európai uniós kulturális csúcs előtt egyeztetik álláspontjaikat. Sikeresnek és praktikusnak nevezte Hiller István oktatási és kulturális miniszter a tegnap véget ért másfél napos találkozó t, amelyen a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségeiről, a gazdaság és a kultúra kapcsolatáról, illetve az
