Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-13
8 Az első, a törvényes keret, vagyis az, hogy 2002. február 27i szövetségi kisebbségvédelmi törvény 19. szakasza szerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek önkormányzati joguk érvényesítése céljából a nyelvhasználat és írásmód, az oktatás, a tájékoztatás és kultúra területén nemzeti tanácsokat választhat nak”. Ez azt jelenti, hogy a törvény a kisebbségi autonómia kereteit a felsorolt négy területre korlátozta. A második, hogy már maga a 35 tagú tanács megválasztása sem volt demokratikus, mert az nem közvetlen, egyenlő és általános választással, titkos szavazás útján történt. Vagyis ellentétben a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 19. szakasza 12. bekezdésével, amely előlátta, hogy a tanácsokat „az arányosság és a demokrácia elve” alapján kell megalakítani. A harmadik, a másodikkal szorosan összefüggő körülmény a MNT nem megfelelő összetétele, mivel tagságának túlnyomó többs ége egy párthoz, a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) tartozik. A tanácsban szimbolikusan helyet kapott ugyan a Magyar Polgári Mozgalom, de az a VMSZ 2005. március 5i nagybecskereki tisztújító közgyűlésén beleolvadt a VMSZbe, valamint néhány, a legtöbb esetben a VMSZhez közel álló közéleti személyiség is. Ezek a körülmények miatt a MNT érdemében nem biztosíthatta a magyarok szervezeteinek hatékony részvételét még a tanács hatáskörébe tartozó politikai kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalban sem, de n em is képviselhette a vajdasági magyarság általános érdekeit. Az újvidéki civil szervezetek 2005. október 4i levélben tiltakoztak Rasim Lajić emberi és kisebbségügyi miniszternél az MNT működésében és személyesen Józsa László elnöki tevékenységében észlelt negatív jelenségek miatt. A civil szervezetek egyebek között felrótták, hogy: – Az MNTt csupán egy párt – a VMSZ – tagjaiból állították össze, ami e pártnak a politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illető döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjele nő Magyar Szó napilap, a Szabadkán megjelenő Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviselőház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demo krata Párt vezetőinek egy elvtelen megállapodását követően – a Vajdasági Képviselőház (2004. június 29én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim MNTre. – Józsa László az MNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegű kilengé sekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hogy a nemzeti tanács és ő ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs rendezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságs zolgáltatás, közszolgálatok) intézményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése. Az MNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános műveltségének javítása érdekében – olvasható a civil szervezetek Rasim Lajićhoz intézett levelében. Hatékonytalanság és az eredménytelenség A MNT munkáját az elmúlt időszakban elsősorban a hatékonytalanság és az eredménytelensé g jellemezte. Nemcsak, hogy a vajdasági magyarokat érintő számos fontos kérdésben illetéktelennek mondta magát, de még azokon a működési területeken sem tudott jelentősebb eredményt felmutatni, amelyek a törvény szerint megillették. Még amikor szándékozott is tenni valamit, szerb koalíciós partnerei megakadályozták ebben. Egyes területeken (mint például a kisebbségekhez tartozók biztonsága, az egyes törvényes rendelkezések alkalmazása a nyelv- és íráshasználat területén, a helységnevek kiírása stb.) a helyz et még rosszabbodott is, különösen 2004ben és 2005ben. A közigazgatásban, a bíróságokon és a közszolgálatokban dolgozók nemzeti összetételében továbbra a magyarok továbbra is „alulreprezentáltak” 8 . A magyar bírók számának növelésére egy évvel ezelőtt Zoran Stojković szerb igazságügyminiszter által beígért pályázatok kiírása is elmaradt 9 . Az újvidéki Községi bíróságon például továbbra is csak egy magyar bíró van, a korábbi öt helyett. Az egyes közs égekben a „cirill betűs kétnyelvűséget” alkalmazzák, vagy még azt sem. A topolyai bíróságon például csak a cirill betűs írásmódot használják. A zentai anyakönyvi hivatalban a kétnyelvű anyakönyvi kivonatot cirill betűvel töltötték ki, sőt a magyar mondatok ba is cirill betűs bejegyzést használtak. Igaz, lecserélték az osztályvezetőt, de ezzel megoldódotte a probléma és megváltoztake a szerbiai jogszabályok? A gyakorlatban 8 p: Gyökeres reformok, Magyar Szó, 2006. december 29., 1. és 5. o. 9 víz: Több magyar bíró kell, Magyar Szó, 2006. február 17., 1. o.
