Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-12
22 Ismét Hágában landolhat a bősi ügy Figyelő 2007. janu ár 11. Szerző: Molnár József A bősnagymarosi ügy immár tíz éve húzódik, eredménytelenül, ám most úgy tűnik, hogy Szlovákia hajlandó lemondani a második vízlépcsőről. A tárgyalásos megoldás helyett mégis egy újabb per tűnik valószínűbbnek. A hágai í télet kihirdetése óta eltelt tízéves időszakban nem lehetett sok okunk optimizmusra a bősnagymarosi kérdés rendezését illetően. Mindkét ország mereven védte saját érdekét, mivel a per eredménye kétértelmű volt. Szlovákia ragaszkodott az erőmű teljes hid roenergetikai potenciáljának kihasználásához, vagyis a második vízlépcső megépítéséhez, míg Magyarország teljesen elzárkózott tőle, mivel az ítélet erre nem kötelezte. Biztító lehet azonban Dominik Kocinger szlovák kormánymegbízott azon kijelentése, hogy „ kénytelenek tudomásul venni, hogy Magyarország nem kíván tárgyalni az eredeti terv szerinti magyarországi vízlépcső felépítéséről”. "Türelemmel várunk, hogy a magyar szakértők olyan megoldást dolgozzanak ki, amely a magyarországi duzzasztómű nélkül is te ljesíti a bősi erőmű eredeti energiatermelési célkitűzéseit, illetve Pozsony és Budapest között a hajózási feltételek javítását" - mondta Kocinger még a decemberi tárgyalás után. Hozzátette: a maximális energiatermeléshez pedig mindenképpen egy új duzzaszt óra lenne szükség. A helyzet tíz év alatt sem változott sokat. Bár a szlovák fél a legutóbbi tárgyaláson átnyújtotta a saját megállapodástervezetét, a nyilatkozatok alapján nem sokat közeledtek az álláspontok. EU: mindenkinek megoldás, vagy mégsem? Re ménykeltő lehet az a Magyarország által készített javaslat, amelyben a magyar fél a Vízkeret irányelvre és a Natura 2000 programra hivatkozik, amelyek közül az utóbbi a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növény- és állatfajok kedvező védelmi helyz etének fenntartását preferálja. „Szlovákia kezdetben mereven elzárkózott az ötlet elől, mára azonban már engedékenyebb a kérdésben. Ez talán egy kicsi fénynek számíthat az alagút végén” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Kovács György. A Környezetvédelmi és V ízügyi Minisztérium főosztályvezetője, a BősNagymarosi Tárcaközi Bizottság titkára szerint az engedékenységnek talán oka lehet, hogy Szlovákia is fel tud mutatni bizonyos uniós ajánlásokat. Az egyik ilyen a közlekedésfejlesztés, amely a RajnaMajnaDuna v íziút hajózhatóságát kívánja javítani, lehetővé téve a teherforgalom áthelyezését a közutakról a folyóra. A másik pedig a megújuló energiaforrásról szóló irányelv, amelybe a vízenergiahasznosítás is beletartozhat, bár a tagállamokon múlik, mely megújuló f orrásokat részesítik előnyben. A Duna védelmében „Egyszerűen nem igaz az, hogy ha megduzzasztják a Dunát, akkor 100 százalékosan hajózható lesz” – nyilatkozta kérdésünkre Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna körének szakértője. A jégzajlások, az árvizek é s a Kárpátmedencére jellemző köd ugyanis egyes napokon a szakértő szerint alapjában lehetetlenné teszi a hajózást a Dunán. „Kevesen tudják, hogy a Duna teljes szakaszán egybefüggő, nagy természetes vízparti élőhelyek csak Magyarországon maradtak meg. Ha á tmegyünk Ausztriába, ott már végig van betonozva a folyó széle” – nyilatkozta Bárdos Deák Péter. Kifizetődő időhúzás Amíg pedig a vita folyik, addig Szlovákia jár jól, hiszen egyoldalúan és jogellenesen üzemelteti a bősi erőművet, míg Magyarországnak a g yors megállapodás az érdeke. Jelzésértékű, hogy a két ország megállapodott egy közös hatástanulmány elkészítésében, ám az ahhoz szükséges időről igen eltérően vélekednek. „Közös érdekünk, hogy egy nagyonnagyon átgondolt, nagyon részletes hatásvizsgálatot tegyünk le az asztalra, ez akár egy vagy másfél évig is eltarthat” – vélte Kovács György. Dominik Kocinger szlovák kormánymeghatalmazott ugyanakkor öt évre taksálja a szükséges munkát.
