Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-04
14 Bukarestben több ezren ünnepelték az utcákon a "csatlakozás előtti utolsó nemzeti ünnepet". Az ünneplők paszulylevest és pálinkát fogyasztottak, miut án megtekintették az utóbbi évek legnagyobb katonai parádéját. Nem maradtak el az egyetem téri koncertek sem. Traian Băsescu államfő délután érkezett meg az Egyetem térre. Az elnököt üdvrivalgással fogadta a tömeg és ott tartózkodása alatt ő volt a rendezv ény sztárja. vissza Utóhangok Új Magyar Szó 2006. december 4. Szerző: Székedi Ferenc December másodikán a bukaresti közszolgálati rádióban több vezető román értelmiségi és csúcstörténész (hadd nevezem így őket ebben a " topos" világban) arról nyilatkozott, hogy a románság csak ímmelámmal ünnepelt, és voltaképpen nem is nagyon volt amit, hiszen egy 1918as népgyűlés évfordulóját 1989 után csupán a politikum léptette elő nemzeti ünneppé, mivel NagyRománia fokozatosan, egy részt előtte, másrészt pedig utána alakult ki. Jobb lenne, ha az ünnep nem egy ilyen szürke, ködös, hideg, unalmas decemberi napra esne, amikor kötelességszerűen csak a politikusok papolnak és a papok politizálnak, hanem mondjuk valamikor májusra, akkor ugyanis mindenki jobban érzi magát, már nincsen hideg és még nincsen meleg, nem a tél hanem a nyár nyitogatja ajtaját az emberek előtt és a természet újjászületésével egy időben bárki örvendezhet, az öröm belülről fakad és nem valamiféle külső kényszer mon datja többezernyi románnal, hogy legyen boldog és vidám. Ráadásul éppen akkorra esik az igazi ünnepelnivaló is: egyrészt a többszáz éves török hódoltságot felszámoló Románia 1877 májusában vált a mai értelemben vett független állammá, másrészt a királyság létrehozása először tette európakomforttá az országot (hogy megintcsak egy divatos szóval éljek). Mindez - ismétlem - románul, a legtöbbet hallgatott román rádióban hangzott el - és nem dőlt össze az ország, senki nem vádolta szentségtöréssel a nyilatkoz ókat, a riporter sem szólt közbe és össznemzeti helyesbítésként még csak nem is hazafias indulókat játszottak be a nyilatkozatok után, hanem jó hangulatú zenét. December elsején, ugyanabban a román rádióban, a parlamenti közvetítésben, romániai magyar kép viseletünk képviselője ugyanazt az előregyártott szöveget adta elő, mint az utóbbi másfél évtizedben mindig: hogy az 1918as nyilatkozatban ott szerepeltek a nemzetiségi jogok, hogy a két világháború között elnyomtak, hogy a kommunizmusban még inkább elnyo mtak, de (újdonságként) a Magyar Autonóm Tartományban milyen jó volt (különösen a magyar belügyesek és magyar párttitkárok vezettek a jótéteményezők sorában - tegyem hozzá), és most még inkább elnyomnak. Mi történt volna, ha legalább most, az európai csa tlakozás előtt a politika kilépett volna a sablonból, és például azt mondta volna: 1989 után, tizenhét év alatt Romániában is nagymértékben megváltozott a társadalmi környezet, előretörtek a demokratikus emberi szabadságjogok, a kisebbségek életének politi kai, jogi, társadalmi, gazdasági, oktatási, művelődési, közigazgatási háttere jó irányban változott, de ez nem lezárt és nem visszafordíthatatlan folyamat, ezért van szükségünk kisebbségi törvényre, és ráadásul ennek elfogadása csupán viszonzása lenne anna k, hogy a romániai magyarság európai módon, a demokratikus játékszabályokat betartva próbálja érvényesíteni érdekeit. Még néhány nap - tette volna hozzá - és Románia azért lesz EUtag, mert ehhez hozzájárult a romániai magyarság és Magyarország. Nem a pa rlamenti közbekiáltások számítanak. Viszont politikai öngól, hogy még akkor sem tudunk kitörni a jajkultúrából, amikor az országból bárki meghallgathat, és amikor a többség egyrésze, akikre támaszkodni szeretnénk, már régóta másként gondolkodik. vissza Bolgár pék, román varrónő? - Lista készült a külföldieket befogadó szakmákról Népszabadság • Kun J. Erzsébet • 2006. december 4. Magyarország azt tervezi, hogy részlegesen megnyitja munkaerőpiacát a román és a bolgár munkav állalók előtt - is.
