Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-04
15 Magyarország fokozatosan, a munkaerőigényhez, illetve hiányhoz igazodva nyitja meg piacát immár a román és a bolgár munkavállalók előtt is, miután a két ország néhány hét múlva csatlakozik az Európai Unióhoz. Nem utolsósorban erre ké szülve a szociális és munkaügyi tárcánál listát állítottak össze a befogadó szakmákról. Ezekben folyamatosan nő a felkínált munkahelyek számra, csak éppen nincs kivel betölteni őket. A románok és a bolgárok itt segíthetnek a munkaadóknak, ahogy az ország é szaki részében - például Győrben és Esztergomban - a Szlovákiából átjárók nélkül lehetne nehezen elképzelni már egy sor cég, illetve egészségügyi intézmény működését. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint egyre több vállalat kínál hosszabb ide je betöltetlen álláshelyet. (Uniós felmérés szerint a cégek mintegy 4050 százaléka szembesül munkaerőhiánnyal.) Szakértők becslése szerint a gazdaság egészében 3035 ezresre tehető a tartós munkaerőhiány. A fővárosban és az agglomerációban működő cégek ne gyede jelezte, hogy nem talál megfelelő számú és minőségű munkaerőt. Ez versenyhátrányt jelent számukra. Mára állandósult a munkaerőhiány az építőiparban: a vállalkozások folyamatosan keresnek kőműveseket, ácsállványozó szakmunkásokat, jelentős a hiány se gédmunkásokból is. A textilipari cégek a szabók és a varrónők mellett gyártósor mellett dolgozókat és gépkezelőket alkalmaznának nagyobb számban. Az élelmiszeripari vállalkozások harmincegy olyan munkakört jelöltek meg, ahol munkaerőhiánnyal szembesülnek. Ezek több mint fele hús, hal- és baromfifeldolgozó munkás, de nagy a kereslet tartósítóipari munkásokra, zöldség- és gyümölcsfeldolgozókra, valamint pékekre is. Az egészségügyi intézményekben az orvoshiány a meghatározó: általános vagy szakorvosoknak, ápolónőknek és szakápolóknak kínálnak hosszabb ideje állást - a siker reménye nélkül. Gépészmérnököt sem találnak a cégek, és folyamatosan hirdetnek felvételt szoftverfejlesztők, informatikusok, gyengeáramú villamosmérnökök számára is. A legtöbb munkaad ó a vas- és fémipari szakmákban jelezte, hogy nehezen talál lakatost, forgácsoló, hegesztő, lángvágó szakmunkást, villamossági szerelőt és műszerészt. Mára "hiánycikk" lett a segédmunkás is: főleg a mezőgazdasági idénymunkák idején. A Gazdaságkutató Inté zet előrejelzése szerint komoly az esélye annak, hogy az idetelepülő cégek nem találnak megfelelő számú és képzettségű hazai munkaerőt, ezért jelentős számban foglalkoztatnak majd külföldit - így többek között románt, bolgárt. Ezekből az országokból várják ugyanis a legnagyobb érdeklődést. vissza Bedarálás Népszabadság • Kis Tibor • 2006. december 4. Németh Zsolt a nyáron még azért kapott látványosan a szívéhez, hogy a Gyurcsánykormány pillanatokon belül "ledózerolja" a magyarmagyar intézményrendszert. De aztán lassacskán a Fidesz kisebbségi szakértője is megnyugodhatott: hónapok múltak el, anélkül, hogy bármi történt volna érdemben. Leszámítva persze azt, hogy időközben még látványosabbá vált a rendszerváltás hajnalán k ialakított kisebbségi támogatási modell csődje: anakronizmusa, hatékonysághiánya és átláthatatlansága. Igaz, a legutóbbi hetekig tartó kormányzati tétovázásnak és toporgásnak volt még egy kevéssé várt hozadéka is: a Sólyom László körül tömörülő, nagyobbr észt kormánykritikus kisebbségi szakértői garnitúra (igaz, egymásfél éves késéssel) kezdi elismerni, amit a baloldalon már régen állítanak. Mármint hogy a "magyar nemzetpolitikának új megoldásokat, új nyelvet kell találnia, új párbeszédeket kell kezdemény eznie, mert a régiek már nem, vagy alig működnek" (Ablonczy BalázsBitskey Botond: Új párbeszédet - új nemzetpolitikát - Népszabadság, november 30.). Egy ilyen dialógushoz persze a legalkalmasabb hely az Országgyűlés lenne, csakhogy - mint legújabban a S zülőföld Alap vitája is mutatja - kilátástalan dolog ilyesmiben reménykedni. Az említett vitában a fideszes honatyák úgy tesznek, mintha a kisebbségi intézmények gépezete tökéletesen szuperálna, és vétek volna akár csak egy csavart is kicserélni rajta. Sze rintük, aki reformálni akar, az "bedarál", "szovjetizál" és "halottszagú" ügyek mellett kardoskodik. Mindezt nehéz másként értelmezni, mint hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem hajlandó szerepet vállalni a magyarmagyar kapcsolatrendszer megújításában. E z persze elég nagy baj. Hisze n tipikusan olyan ügyről van szó, ami konszenzust követelne; enélkül aligha képzelhető el egy időtálló reform kereteinek a kialakítása.
