Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-02
8 Hazugságon kapta a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorát a felsőoktatási intézmény három román képviselője. Miközben Nicolae Bocsan az egyetem szenátusának november 27i ülését követően azt állította: a testület román tagjai közül valamennyien megszavazták a szélsőségességgel, fizikai agresszióval és hazugsággal vádolt Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus kizárását, két diákszenátor és egy dékán határozottan cáfolja a rektor verzióját. Alexandru Olaru és Marius Chirica egyetemi hallgatók közölték: noha nem értenek egyet Hantzék „szélsőséges megnyilvánulásaival”, nemmel szavaztak a szenátus ülésén, mivel indokolatlannak és túlságosan keménynek tartják az oktatókkal szemben foganatosított intézkedést. Hasonlóképpen vélekedik Simion Simon, a fizika kar dékánja – Hantz Péter közvetlen felettese – , aki az ominózus ülésen is megfogalmazta kételyeit, miszerint a rektorátus a törvény előírta feltételek tiszteletben tartása közepette zárja ki az oktatói testületből a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnökeit. Ha b a tortán, hogy Bocsannal szembe megy Mircea Miclea egyetemi tanár, Románia volt oktatásügyi minisztere is, leszögezve: a szenátus határozatában számos joghézag tetten érhető, sőt szerinte a magyarok jogosan követelik a többnyelvű feliratok elhelyezését. Tőkés László református püspök tegnap felkérte a BBTE tizenegy magyarországi díszdoktorát, emeljék fel szavukat a romániai magyar nyelvű felsőoktatás és annak meghurcolt képviselői védelmében. Az Erdélyi Magyar Ifjak bejelentette: több ifjúsági szervezette l karöltve december 7én békés tüntetésen fejezik ki szolidaritásukat a BBTE oktatói karából eltávolított Hantz Péterrel és Kovács Lehellel, a kolozsvári megmozdulással egy időben pedig hasonló akciót rendeznek Erdély számos más városában is. vissza Szlovák érdektelenség - Kevesen járulnak az urnákhoz északi szomszédunkban Magyar Nemzet 2006. december 2. Szerző: Neszméri Sándor Reggel hét órától este nyolcig járulhatnak az urnákhoz Szlovákiában a polgárok, hogy a rendszervá ltás óta ötödik alkalommal válasszák meg a települési önkormányzati képviselőket és a polgármestereket. Paradox helyzetnek mondható, hogy míg az első választások alkalmával – amikor még az állami hatalom volt a meghatározó a legkisebb településen is – a j ogosult polgárok több mint hetven százaléka járult az urnákhoz, most pedig, amikor a közigazgatási reform és a fiskális decentralizáció után a polgármesterek és a képviselőtestületek szabadon dönthetnek a falvak és városok életét érintő kérdések csaknem n yolcvan százalékáról, a lakosság részéről a voksolás iránti érdeklődés alig éri el a negyven százalékot. A polgárok részéről megnyilvánuló érdektelenség azért is meglepő, mert Szlovákiában több mint 2900 önálló település van, ami a közgazdászok szerint ig en nagy szám, és drágává teszi a közigazgatást, ám a szociológusok és a politológusok úgy vélik, a több évtizedes diktatúrák után igen fontos, hogy az emberek érezzék, demokratikus joguk a hatalom gyakorlása. Ezért ők azt sem tartják túlzottnak, hogy orszá gos átlagban 250 lakosra jut egy önkormányzati képviselő, vagyis mintegy húszezer új képviselőt választhatnak Szlovákiában a polgárok. Ellentmondásosnak azt tartják a szakértők, hogy míg a jelöltek részéről óriási az érdeklődés, a lakosokat az sem érdekli, miért ez a nagy tülekedés. Pedig van oka, amit a helyi politikusok jól tudnak, s amit a korábbi Dzurindakabinet kormánybiztosa, Viktor Niznansky nagyon egyszerűen fogalmaz meg: „Amíg négy évvel ezelőtt az önkormányzatok országosan harmincmilliárd koronáb ól (220 milliárd forint) gazdálkodtak, jövőre ez az összeg meghaladja a kilencvenmilliárdot (650 milliárd forint), amit ráadásul most már alanyi jogon kapnak…” A választópolgároknak tehát azt kellene megérteniük a mostani helyhatósági választások kapcsán, hogy napi életük minősége manapság már sokkal nagyobb mértékben függ a polgármesterek és a helyi önkormányzatok teljesítményétől, mint a központi hatalomtól. vissza Láthatatlan kézjegy - A Háromszék című sepsiszentgyörgyi na pilap az erdélyi magyarság szolgálatában Magyar Nemzet 2006. december 2. Szerző: Kovács István Erdély legnagyobb fejedelméről, Bethlen Gáborról írták a kortársak, hogy „a régi jeles magyar királyok nyomdokain jár, Hunyadi János vitézsége kel életre benne , és Attilához hasonlóan Isten kardját hordja oldalán”. A fejedelem példaképei, a „régi jeles magyar királyok” közt az első helyet foglalja el a kultúra- és művelődéspártoló Corvin Mátyás. Bethlen Gábor az első magyar uralkodó, aki modern értelemben vett m űvelődéspolitikát folytatott, s meghatározó szerepet tulajdonított az általa ösztöndíjjal, hivatali állás biztosításával, hagyományos privilégiumokkal támogatott értelmiségnek. Pontosan tudatában volt annak, hogy az értelmiséget úgy lehet
