Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-12
24 Magyarország továbbra is munkavállalási engedélyezési eljárást alkalmazza, vagy teljesen, esetleg részben nyitja meg munkaerőpiacát. Bármilyen döntés születik, a visszalépési ti lalom kimondja, hogy a csatlakozást követően a munkaerőpiacra való bejutás nem lehet kedvezőtlenebb, mint amilyen a szerződés aláírásakor volt. Kötelezettségként kell figyelembe kell venni azt is, hogy az új tagállamok közötti megkülönböztetés ellentétes a z unió alapelveivel. Romániát és Bulgáriát nem lehet differenciáltan kezelni annak ellenére sem, hogy statisztikai adatokkal igazolható: a Magyarországon munkát vállaló román és bolgár munkavállalók száma között jelentős eltérések vannak. Bár minden tagá llam önállóan dönt nemzeti munkaerőpiaci szabályozásáról, az egyes döntések nem születhetnek meg elszigetelten. Ha a korlátozások kerülnek túlsúlyba, azon tagállamokban, amelyek nyitnak, kialakulhat az ún. "pályaudvareffektus” – amikor a bolgár és rom án munkavállalók, bejutva az adott tagállam munkaerőpiacára, ott "várakoznak”, hogy az első kedvező pillanatban – legálisan vagy illegálisan – továbbmenjenek egy másik EUtagállamba. Erre különösen nagy az esélye és veszélye az EU külső határán lévő orszá goknak, így Magyarországnak is. Az EUtagállamok többségében jelenleg ugyanis "nyitásellenes” hangulat érzékelhető, mindenekelőtt a szakszervezetek körében, illetve az általános közvéleményben. Ezért a kormány azt javasolja, hogy az átmeneti időszak első két évére Magyarország fokozatosan, a valós munkaerőigényhez, illetve munkaerőhiányhoz igazodva nyissa meg munkaerőpiacát a román és a bolgár munkavállalók előtt, legalább az első két évben éljen az átmeneti korlátozás lehetőségével. A korlátozás azonb an részleges lenne: a gazdaság azon területein, ágazataiban és szakmáiban, ahol a magyar munkaerőpiac pótlólagos munkaerőt igényel, ott könnyített legyen a bejutás. Eszerint például a szakácsok, villamossági szerelők, üveggyártók, metróvezetők, gyártósori összeszerelők, ápolók minden nehézség nélkül elhelyezkedhetnének. Azokon a területeken, ahol többlet munkaerőre a gazdaság nem tart igényt, fennmaradna a jelenlegi munkavállalási engedélyezési rendszer. A régi tagállamok többsége korlátozáspárti Az Európai Unió egyik fő célja az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, ám ettől az eszményi állapottól még messze állunk. Különösen sok a bepótolnivaló a munkaerő esetében. Tíz csatlakozó állam közül nyolc keleteurópai – köztük hazánk – szá mára az unión belüli élet 2004 májusában csalódással kezdődött. Szó sem volt ugyanis teljes kapunyitásról. (Az igazság kedvéért tegyük rögtön hozzá, hogy az újak sem voltak hajlandók maradéktalanul és azonnal eleget tenni az EUalapelveknek – mi például ko rlátoztuk a termőföld eladását.) Az unió államai a bővítési forduló előtt olyan szabályozásban egyeztek meg, amely lehetőséget adott a munkaerőáramlás időleges korlátozására. Ezt fejezte ki a sokat emlegetett „2+3+2”as formula. Ennek értelmében a régi tagállamok a bővítés utáni első két évben minden indoklás nélkül lezárhatták munkapiacukat a keleteurópai csatlakozók előtt. (A két földközitengeri csatlakozó, vagyis Ciprus és Málta előtt azért nem, mert ezeknek polgárai korábbi egyezmények alapján már megkapták a jogot az EUn belüli munkavégzésre.) A két év elteltével az elzárkózók még további három évre leereszthették a sorompót, ám ezt már alaposan meg kellett indokolniuk – leginkább azzal az érvvel, hogy a kapunyitás reménytelenül szétzilálná munkap iacukat. S végül, ha eltelik a három év is, akkor még mindig elzárkózhatnak egészen 2011ig, ám természetesen csak igenigen indokolt esetekben. Ezt követően azonban kötelező lesz mindenkit beengedniük, aki a 2004ben csatlakozott országokból érkezik. A r égi tagországok különböző mértékben éltek a lehetőséggel. Két állam – NagyBritannia és Írország – azonnal megnyitotta munkapiacát, Svédország pedig csupán – akadályt nem jelentő – bejegyzési kötelezettséget írt elő az érkezők számára. Tíz ország – Belgium , Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália és Spanyolország – részlegesesen, tehát bizonyos korlátozásokkal megnyitotta munkapiacát. És végül volt két állam – Ausztria és Németország, vagyis a magyar munk avállalók számára éppen a legkívánatosabbak – , amelyek teljesen leengedték, jobban mondva leeresztve hagyták a sorompót. E két országban ennek ellenére sok ezer magyar dolgozik, részben illegálisan, részben diákként, részben pedig államközi szerződések ker etében.
