Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-28
24 sem merték alkotmányos feladattá tenni. Egy érzést, még ha azt az alk otmány írja is elő, nagyon nehéz közigazgatási elvárássá tenni. A másik alapvető gondot a magyarországi társadalom megosztottsága jelentette. Még abban az időben is, amikor a politika látszólag több mint kilencvenszázalékos többséggel állt ki a státustörvé ny mellett, az ügy társadalmi támogatottsága csupán 65 százalék körül mozgott. Az elmúlt ötven év internacionalista, nemzettagadó agymosása nem múlt el nyomtalanul. Amíg nem sikerül társadalmi szinten elfogadottá tenni a nemzeti szolidaritás eszméjét, addi g a közigazgatás sem képes csodákra. Külön tanulmányt érdemelne a média és az oktatás felelősségének és egyúttal jövőbeni feladatainak tisztázása e vonatkozásban is. Érthető, hogy ezzel a jogi és társadalmi háttérrel a HTMH közigazgatási tevékenysége inkáb b hasonlított nemes szélmalomharcra, mintsem diadalmenetre. Mindemellett azért a hivatal elkönyvelhetett néhány eredményt. A legfontosabb talán a megléte, az a lehetőség, hogy jogszabályi háttérrel folyamatosan napirenden tudta tartani a határon túli magya rság problémáit. Sikerült elérni, hogy a minisztériumok többékevésbé saját szakmai feladatuknak tekintették a határon túli magyarság oktatási, kulturális, gazdasági, szociális és egyéb ügyeit. A Magyar Állandó Értekezlet mint politikai egyeztető testület megalakulását követően valóban működő szakmai fórumok jöhettek létre a minisztériumok és a határon túli magyarság szakértői között. A hivatal pedig mintegy összehangolója lett a hazai és határon túli ügyeknek, érdekeknek. Másfél évtizedes történetének legn agyobb kihívását a státustörvény jelentette. Olyan törvényi megoldást sikerült találni, amely a külhoni magyarok, a magyarországi társadalom és a nemzetközi közvélemény számára is elfogadható volt. Ugyanakkor megfelelő kiindulópontot jelentett az európai u niós csatlakozás nyújtotta és az állampolgárság majdani kiterjesztéséből adódó lehetőségek kihasználására. Feltehető hát a kérdés: miért kell felszámolni a teljes magyar – magyar intézményrendszert? Megszüntetni a Magyar Állandó Értekezletet? Ellehetetleníte ni az anyagi juttatások civil kontrollját? Felszámolni a közalapítványokat és bezárni magát a HTMHt? A választ két részletben fogalmazta meg a szocialista – liberális kormányzat. A státustörvény módosításakor még 2002ben kimondta, hogy álláspontjuk szerint nem létezik egységes magyar nemzet, törölve ezt a kiindulási alapot a törvény preambulumából. Ha pedig nem létezik egységes nemzet, akkor nincs nemzeti szolidaritás sem, amiből következően a 2004. december 5i népszavazást megelőzően lelkiismeretfurdalás nélkül, hazug módon becsaphatták a magyar állampolgárokat, azzal fenyegetve őket, hogy határon túli testvéreink miatt fognak rosszab bul élni. Persze feltehető a kérdés: ha mégsem kaptak állampolgárságot, vajon most miért megy mégis tönkre az ország? Az ideológiai indok tehát megvan a felszámolásra, és ehhez adódnak még praktikus szempontok is. Annak ellenére, hogy a HTMHt az elmúlt né gy évben közigazgatásilag, politikailag, szakmailag és erkölcsileg is igyekeztek ellehetetleníteni és lezülleszteni, munkatársainak jó része még mindig kötelességének érzi, hogy lelkiismerete és szakmai tudása szerint szolgálja a határon túli magyarság és a nemzet ügyét. Ez az, ami tűrhetetlen a határon túli magyar politika mai magyarországi irányítói számára. Kitalálták, és hivatalos fórumokon is megfogalmazták hát, hogy azok az emberek, akik több mint tíz éve különleges szakmai hozzáértéssel végzik a dolg ukat – megbízhatatlanok. Különösen azok, akiknek anyakönyvi kivonatában születési helyként nem magyarországi település szerepel. Mintha csak megrendelésre született volna a Mucuskagateként elhíresült kémtragikomédia. Immár nemcsak a határon túli magyaro k minősülnek másodrendű magyaroknak, de a hazai közigazgatásban azok is másodrendű állampolgárok, akik nem a mai Magyarország területén születtek?! Nyugodjon hát békében a HTMH? Igen, de csak addig, amíg a nemzet ismét magához nem tér, mert akkor újra neki kell látni, és egy gyökeresen új szemléletű magyarországi közigazgatást kell felépíteni, melynek alapküldetése, hogy a határokkal szétszabdalt, mégis azonos értékeket valló közösséget szolgálja. Ehhez persze az egész magyar társadalmat, elsősorban a fiata lokat, gyermekeinket kell a jó ügy mellé állítani, hogy a harcban ne ismét a szélmalom győzzön. vissza Telekiügy: Göncztől várnak tájékoztatást Magyar Nemzet 2006. november 28. Szerző: Pataky István Mint az várható volt , politikai vihart kavart a Teleki László Alapítvány és az azonos néven működő intézet kormány általi felszámolása. Az ügyben Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke tegnap levélben fordult Göncz Kinga külügyminiszterhez. „Megdö bbenéssel értesültem, hogy a nemzetpolitika és a külpolitika olyan alapvető intézményeinek, mint a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Illyés Közalapítvány megszüntetése után a 2007es költségvetés tervezetében nem szerepel a Teleki László Alapítvány támo gatása sem” – áll a lapunkhoz is eljuttatott levelében. Danks Emese kormányszóvivő pénteken tudatta az MTIvel, hogy a
