Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-28
10 (S mer - SD) alkotmánybírói posztra Peter Vojcíkot jelölte. Ő évekkel ezelőtt a hírhedt B. M. G. Invest és a Horizont Slovakia pénzügyi szolgáltató- és befektetőcég vezető jogi képviselője volt. Ezek a társaságok mesés hozamokat ígérve, 25 milliárd koronát cs altak ki mintegy 350 ezer hiszékeny polgártól. Mikulás Dzurinda kabinetje nem volt hajlandó pótolni veszteségeiket. Robert Fico viszont azt ígérte: ha a Smer - SD győz, akkor kárpótolják őket. Ezzel pártjának legalább 300 ezer pluszvoksot szerzett. Kormá nyfőként azonban hallgat. Ivan Gasparovic államfő még nem döntött, vajon kinevezie az elhíresült személyt bírónak. Közben leváltották a gáz- és kőolajvezetékeket működtető, szlovákorosz érdekeltségű Transpetrolban a többségi állami tulajdonost képvisel ő személyeket. Meciar pártjának jelöltjeként Július Rezest és több hasonszőrű társát jelölte az igazgatótanácsba, illetve a felügyelőbizottságba. Ezek az urak a Meciar országlása alatt végbement vadprivatizálás jelképévé lettek. Fico indulatosan követelte a jelölések visszavonását. A válasz Meciartól: - A koalíciós egyezség alapján jogunk és felelősségünk is a jelölés, ezért senkit sem hívunk vissza. Ivan Miklos volt pénzügyminiszter szerint a Transpetrol vezetésébe olyan személyek kerültek, akik korábban összefonódtak a szlovák alvilággal, évek óta pedig az orosz politikai és üzleti körökkel tartanak fenn olykor áttekinthetetlen kapcsolatokat. Mivel az orosz politikában főszerep jut a Gazpromnak, ezért a mostani jelölésekkel veszélybe kerülhetnek Szlováki a állami és nemzeti érdekei - szögezte le a neves politikus.(Sz. J. P.) vissza Több nagyból egy kicsi − Az Európai Uniónak valójában nincs külpolitikája Népszabadság • Füzes Oszkár • 2006. november 28. A gazdaságban van, a politikában nincs az Európai Uniónak közös külkapcsolati rendszere. Van Javier Solana személyében, az áll amközi együttműködést összehangoló főképviselője. Ő azt teheti meg, amire a tagállamok fölhatalmazták. Az uniós tagállamok féltékenyen óvják szuverenitásukat a külpolitikában. Kivéve - és ez nagyon fontos kivétel , ha éppen attól nő az adott tagállam mo zgástere, hogy nem egyedül, hanem az Európai Unió tagjaként lép fel. Az igazán akut nemzetközi politikai ügyekben azonban csak ritkán lehet az összes tagállam számára közös álláspontot kialakítani és akciótervet kidolgozni. Valóban sokszor eltérők a tagáll amok érdekei. És az EUban senkit nem lehet érdeke ellen való politikára kényszeríteni. Előfordulhat, hogy a saját érdek a többségi, vagy a közös érdek rovására érvényesül. Lengyelország - a saját szempontjából jogosan - most az egész EUOroszország viszon yt jegelte. A varsói vétó egyfelől erődemonstráció volt. Lássa csak Moszkva, hogy nem egy kisebb szomszéddal, hanem uniós tagállammal van dolga. Figyelmeztetés Brüsszelnek, és a többi tagállamnak: ne kössetek olyan különalkukat Moszkvával, ami Varsónak nem tetszik. Németország ne építsen olyan gázvezetéket, ami elkerüli Lengyelországot. A másik címzett Oroszország: ne próbálkozzon egyenként barátokat szerezni az uniós kupacból, azért hogy más államokra "bezzegnyomást" gyakorolhasson. Ezzel együtt biztos: 1. amelyik uniós ország előnyös különalkut tud kötni Moszkvával, az meg is teszi, 2. ezt Moszkva ki is használja, ha tudja, az EU bizonyos fokú megosztására. A ciprusi történet más. Görögország és a görögCiprus használja ki az uniós tagságát arra, hogy le nyomja Törökországot és a törökCiprust. Ez a legkevésbé sem közös EUérdek, de nincs mit tenni. Ráadásul függetlenül a törökök valós felelősségétől az EUtagállamok legalább fele nagyon örül, ha újabb komoly ok keletkezik a török csatakozási tárgyalások m egkezdésének halasztására. (Befejezni végképp nem akarják...) Egyszóval, közös "európai" külpolitika akkor van, ha közös európai külpolitikai érdek létezik. Ilyen lehet az új keleti politika német terve. Ez kissé közelebb hozná az oroszokat, kissé távolí taná a balkániak csatlakozását, és kezdene valamit azokkal, akik csatlakozása reálisan fel sem merül (Ukrajna, Moldova, Fehéroroszország például). Mindezekben kialakulhat legalább ez első érdekütközésig egyegy adott területen közös külpolitika is. Mr. Európa szerepével jövőre a németek próbálkoznak, övék a soros elnök ség. De aztán valaki más következik, nem is beszélve az örök franciabrit féltékenykedésről. Így aztán mindenki a maga külpolitikáját próbálja közösnek beállítani, ami vagy sikerül, vagy nem, de a legtöbbször inkább nem. vissza Polónium
