Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-28
11 Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2006. november 28. Londonban megmérgeztek egy volt orosz titkos ügynököt, név szerint Alekszandr Litvinyenkót, aki - saját korá bbi nyilatkozatai szerint - ki akarta vizsgálni Anna Politkovszkaja meggyilkolását (vö. T. G. M.: "Miért ölték meg Annát?", Népszava, október 14.). A fölhasznált anyag radioaktív polónium volt, az az elem, amelyet fölfedezője, Marie Curie (szül. Marie Sklodowska) hazájáról, Lengyelországról n evezett volt el. Baljóslatúan jelképes, hogy az oroszországi politikai válság egyik újabb borzalmas epizódja Lengyelországra utaló szóval foglalható össze. Természetesen nincs bizonyíték rá, hogy Alekszandr Litvinyenkót az az ember gyilkoltatta meg, akin ek a titkosszolgálata (volt kollégái) elől Litvinyenko Angliába menekült: azaz Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke. Már fölbukkantak azok a fordított összeesküvési elméletek, amelyek szerint Litvinyenkót a jelenlegi oroszországi kormányzat e llenfelei mérgeztették meg azért, hogy Putyin elnököt kompromittálják. (Ez ugyanaz a logika, amely szerint szeptember közepén a tévészékházat az MSZP ágensei ostromolták meg és gyújtották föl, mert hírbe akarták hozni a magyarországi szélsőjobboldalt. Nagy on elmés.) Bizonyíték nincs, de az biztos, hogy a mai oroszországi kormány kaukázusi hadjárata már a közvetett következményeiben is tragikus. Barátunkat, Anna Politkovszkaját azért tették el láb alól, mert újságcikkeiben leleplezte az orosz hadsereg és t itkosszolgálat kaukázusi rémtetteit, miközben a helyi szeparatisták, lázadók terrorját se kímélte ezekben az írásokban. A kaukázusi hadjárat - amelynek az a fő célja, hogy olyan népcsoportokat és országrészeket tartson meg Oroszországban és Oroszországnak, amelyek ezt akkor sem óhajtják, ha az alternatíva a pusztulás - szorosan összefügg Putyin "sikerével", ez a "siker" pedig a katonaiparamilitáristitkosszolgálati hatalomgyakorlási móddal, ez utóbbi a hatalom árnyékvilágában megtervezett merényletekkel, s mindez avval az oroszországi helyzettel, amelyben együtt élnek az önkényuralmiegyeduralmi elemek a bomlással és a zűrzavarral. Mi Putyin sikerének - azaz oroszországi népszerűségének, elismertségének - a titka? A válasz sajnos elég egyszerű: ez az or osz nép megalázottsága. A Szovjetuniót közönyös csődgodnokként fölbomlasztó, majd kiárusító, majd nyugati gyámság alá helyező, korrupt és brutális Jelcingarnitúra, s még előtte a gyanútlan bűvészinas Gorbacsov nemcsak azért örvend közutálatnak Oroszorsz ágban, mert az orosz népnek szembe kellett néznie az elveszett "birodalmi illúziókkal", vagy mert az oroszokból hiányzik "a demokratikus szellem" - ezeket az ostobaságokat, mi tagadás, Oroszország esküdt ellenségei szokták hangoztatni , hanem azért, mert az oroszországi rendszerváltás következménye elmondhatatlan nyomorúság és kiszolgáltatottság lett, s azért, mert a győztes Nyugat a legkíméletlenebb, a legtapintatlanabb s így a legveszedelmesebb módon használta ki diadalát, amelyet mellesleg nem önmagának , hanem a keleteurópai népeknek köszönhetett. A Szovjetunió utódállamaiban majdnem mindenütt jelentős orosz kisebbségek élnek, amelyeket az új etnikai többségek kíméletlenül elnyomnak - tekintet nélkül a közvéleményre, amely (szemben minden ellenkező híre szteléssel) nem mindenütt oroszellenes, bár a Baltikumban és a Kaukázusban nagyon is. Az orosz kisebbségek hátrányos megkülönböztetése egyébként a magukat afféle skandináv demokráciáknak negélyező balti országokban - a NATO és az Európai Unió tagállamaib an - a legsúlyosabb. Ha a diszkrimináció és üldözés tárgyai nem oroszok lennének, hanem afrikai vagy magyarországi bevándorlók, akkor az Európa Tanács, az Európai Parlament, az EBESZ már rég hatalmas tiltakozó konferenciákat hívott volna össze, elítélő hat ározatokat fogalmazna és szankciókat tervezne. De hát a szép és boldog új Európában az orosz nem ember. A Nyugat mindenféle - hol rokon, hol ellenszenves - mozgalmak támogatásával minden oroszbarát rezsim megdöntésében tevékeny részt vállal a Szovjetunió utódállamaiban, mintha az oroszellenesség önmagában demokratikus hitelt biztosítana bárkinek. Az oroszoknak megígérték, hogy a NATO és az Európai Unió nem terjedhet az új, csonkaOroszország határaiig; ezt az ígéretet megszegték. Az oroszoknak megígérték , hogy a szomszédos keleteurópai államokban, és különösen a volt Szovjetunió utódállamaiban nem lesznek nyugati támaszpontok, nem állomásoznak nyugati csapatok, és még különösebben: ezeken a helyeken nem tárolnak nukleáris fegyvereket. Ezt az ígéretet is megszegték. Az oroszoknak gazdasági segítséget ígértek, ehelyett gazdasági diszkriminációval sújtják őket, miután a Jelcinkorszak
