Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-25
17 csupán a miniszterelnök jelezte, hogy még meggondolja. A többi közjogi méltóság végül - velem együtt - eleget tett az őrezred kérésének. Ha rajtam múlik, az emlékmű felavatását elhalasztottam volna egy oly an időpontra, amikor méltóképpen lehet ünnepelni. - Előző nap viszont részt vett a Rákóczi Szövetségnek a Műegyetemtől induló, az 1956os eseményeket felidéző fáklyás menetén. Az ünneplők között akadtak, akik a miniszterelnököt és a kormányt szidalmazva vonultak. - Mielőtt döntöttem a megemlékezésen való részvételről, a leghatározottabb ígéretet kértem és kaptam a szövetségtől, hogy semmilyen aktuálpolitikai véleménynyilvánításra nem kerül sor. Maga az ünnepség így is folyt le, az egyetlen politikai tart almú táblát eltávolították. A kiabálók ezután egy másik szervezetből csatlakoztak a menethez - s mint később elmondták, a szervezők nem tudták kiállítani őket. Ha a menet élén haladva tudtam volna, mit kiabálnak hátrább, azonnal kiálltam volna. - Akad le hetősége arra is, hogy közvetlenül, nem csak a politikusokon vagy a sajtón keresztül szerezzen tudomást tevékenysége hatásairól, arról, hogy mi folyik a nép között vonulás közben, a hátsó sorokban? - Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy történetet. Nemr ég trappistát vettem a boltban, s az eladó fölismert. Meglepődött, majd ennyit mondott: "Ne törjön meg, jóember!" vissza Ne a belharcokra pazarolják az erejüket! - - üzeni az Európai Szocialisták Pártjának ma hazánkba látoga tó elnöke Népszabadság • Szőcs László • 2006. november 25. A dán Poul Nyrup Rasmussen (63 éves) szerint egyszerre van szükség reformokra és gazdasági növekedésre, Orbán Viktornak pedig nem lenne szabad átlépnie a demokratikus határokat. - Wilfried M artensnek, az Európai Néppárt elnökének írt levelében világosan kiállt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett. Nyilván tudja, hogy a jobboldali magyar sajtó élesen támadta ezért. Ön talán kommunista? - Egész életemben küzdöttem a kommunizmus és a szovjet birodalom ellen. Szemben álltam a hatalommal, amely nyomort és rombolást eredményezett. Az átlátható, nyílt társadalmat támogattam. Nem is gondolná, hogy a szüleim milyen szegények voltak. Egy ilyen fickó, mint én, elvileg nem is kaphatott volna esélyt az életben való boldogulásra. Az én időmben a dán jóléti társadalom még nem tartott ott, ahol ma. Talán a származásomból is fakad - és ezt üzenném Magyarországra , hogy az összetartásban, minden társadalmi partner kiegyensúlyozott felelősségvállalásában his zek. Építsük együtt a szociális Európát! Ne a belharcokra pazarolják az erejüket Magyarországon! - Ön Martensszel együtt nem játszotte szerepet a magyarországi megosztottságban? - Martens úr a kormány ellen lázította a magyar ellenzéket, még pedig az ö nkormányzati választások eredménye alapján. Először is: a helyzet nem volt olyan egyértelmű, ahogy feltüntették. Másrészt: ha az is lett volna, mi köze a helyhatósági választások eredményének ahhoz, hogy valaki demokratikus választások eredményeként kormán yozza az országot? - Ugyanebben a levélben igen élesen bírálta Orbán Viktort. Van ennek bármi személyes vonatkozása? - Nincs. Annyit állítottam, hogy nem hiszek a demokratikus határok átlépésében. Ezt alapvetőnek tartom. Még a csalódottság sem ragadhatj a el annyira az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a demokratikus választásokon született eredményt. Nem lehet "csak úgy" a helyi eredményeket az országos politikára rávetíteni. Ez sokkal bonyolultabb annál. A másik, amit Martensnek írt levelemben hangsúl yoztam: vigyázni kell, hogy az ember milyen csoporttal kiabál együtt! - Beszéljünk Magyarországról, ahol 2002 óta szocialistaliberális koalíció irányít. Ön szerint mennyire volt nyitott e koalíció kezdetektől fogva a reformokra? - Történelmi tapasztalat Európában, hogy egyszer csak irányt kell váltani, át kell állni a megf elelő pozícióra. Magyarország is ezzel szembesül: a megfelelő irányt követtee az elmúlt tizenhat évben? Nem mondom, hogy könnyű lenne ezzel szembesülni. Ha viszont még öt évet várnának, nagyon nagy bajban lennének. Vagyis abszolút alapvető, s elkerülhetet len a vita, ami most az önök országában folyik: hogyan lehet minden egyes állampolgár számára minél befogadóbb, jóléti társadalmat teremteni? Minél előbb a gyakorlatba lehet ültetni a reformokat,
