Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-24
29 alkotmánybíróság – , az új szlovák kormány éppen lebontani szán dékozik, ami azt a feltételezést vetíti előre, hogy a rendszer megtisztulásához még hosszú időre lesz szükség. Szociális ügyek, nyugdíjak Az egyik legérzékenyebb téma. Elöljáróban három dolgot mindenképpen el kell mondani. Először is azt, hogy a világon nem létezik ország, ahol a polgárok ezt a kérdéskört kielégítően megoldottnak tekintenék. A másik az, hogy az elmúlt évtizedekben megváltozott a társadalmak szerkezete: megnőtt az átlagéletkor, ami azt hozta magával, hogy megváltozott az eltartottak és az eltartók közötti arány. A világ minden országában reagálni kell erre a változásra, s ez az információ a nyugdíjak jövőbeli szintjét illetően sem túl kecsegtető. Az előrelátóbb társadalmak a többpilléres rendszerek bevezetésével próbálják meg kezelni a kérd ést, a posztkommunista országok is ebben az irányban kísérleteznek. A harmadik elem, amelyet hangsúlyozni kell, az, hogy bár a rendszerváltás okozta gazdasági megrázkódtatások is hozzájárultak a munkanélküliség megjelenéséhez, maga a modernizációs folyamat is elmélyítette azt. A modern technológiák objektíve kevesebb élőerőt igényelnek, a legmodernebb társadalmak nemzeti jövedelmük egyre nagyobb részét szolgáltatások által termelik. Ez a mondat azt jelenti, hogy a munkanélküliség csapdájából egyféle módon l ehet kitörni: tanulással. Bizonyítható, hogy a képzett, diplomás ember sokkal könnyebben jut munkához, mint a képzetlen. A most felnövő generációk az előrejelzések szerint életük folyamán háromszornégyszer kényszerülnek majd pályakorrekcióra, ami azt jele nti, hogy jelentős mértékben megnő életükben a kreativitás fontossága. Ez pedig ismét csak az anyanyelvi oktatás fontosságára irányítja a figyelmet, hiszen köztudott, hogy mindenki ezen a nyelven képes a leggyorsabban, leghatékonyabban elsajátítani a későb bi pályamódosításhoz szükséges tudást is. A filozófiaváltás tehát az, ami az elmúlt másfél évtizedben a legjelentősebb kihívás a polgárok számára. Rá kell jönniük, el kell fogadniuk, hogy a saját sorsukért elsősorban ők, s nem a paternalista állam a felelő s. Egészségügy Az egészségügyi ellátás tipikusan olyan terület, ahol a meghatározó szerepet az elmúlt másfél évtized társadalomszerkezeti és tudományostechnikai változásai játsszák. A rendszerváltozás főleg a finanszírozási problémákat tette láthatóvá, amelyekre a kormányok ugyancsak autonóm betegbiztosítási rendszereken keresztül keresik a megoldásokat – a világ majd minden államában lényegében sikertelenül. A fenti mondat alapvetően azt jelenti, hogy nemigen létezik a világon olyan társadalom, ahol az emberek elégedettek lennének főleg a közegészségügy színvonalával. A problémát két dolog jelenti: hosszabban élünk, egészségesebbek vagyunk, mint eleink, ugyanakkor elvárjuk, hogy a legmodernebb technológiákkal, a legmodernebb gyógyszerekkel és gyógymódokk al kezeljenek bennünket, ha rászorulunk. Egyre több pénzt kell tehát belepumpálni a rendszerbe, hogy lépést tudjunk tartani a fejlődéssel. Az is köztudott, hogy az idősebb emberek, akik az esetek többségében már nem aktív keresők, jelentősebb mértékben szo rulnak rá a rendszer szolgáltatásaira. Két tabutéma is van e téren, amelyet nem sikerült kezelni: régiúj a paraszolvencia megléte, a hálapénz kérdése, a másik pedig a műszer, illetve a szolgáltatási és gyógyszerbiznisz. Ha vannak a rendszerben pénzügyi t artalékok, akkor ezek a területek azok, ahol a spórolást meg lehetne kezdeni. Mezőgazdaság, környezetvédelem A környezetvédelem, amely a fenntartható fejlődés egyik alappillére, azon területek közé tartozik, ahol nemcsak egyértelmű a fejlődés, de amely a volt Csehszlovákiában és főleg Magyarországon (BősNagymaros kérdése) a rendszerváltozás egyik motorja volt. 1990 után nyíltan lehet beszélni a problémákról, a környezetvédelmi károk megelőzésére és felszámolására jelentős összegeket költöttek a kormányok , ráadásul az ilyen hozzáállás az EU egyik kiemelt elvárásává vált. Ennek ellenére sem lehet azt mondani, hogy létezik európai ország, ahol ezt a kérdést megoldottnak tekintik. Az ipartelepítés, az új technológiák meghonosítása, a potenciális környezetvéde lmi balesetek, árvizek veszélye állandóan új és új kihívások elé állítják majd a jövő kormányait is. A mezőgazdaság kérdése világprobléma, a Gazdasági Világszervezetben is a megoldatlan kérdések közé tartozik, csakúgy, mint az EUban. A posztkommunista o rszágokban a visszaszoruló ágazatok közé tartozik, hiszen 1989 előtt jelentős állami támogatással számolhatott, az akkori rezsim a lakosság megnyugtató élelmiszerellátása miatt kiemelt ágazatként kezelte. 1989 előtt minden agrárjellegű társadalom munkaképe s lakosságának 2030 százaléka dolgozott itt, ami mára 510 százalékra csökkent. A fejlett, intenzív mezőgazdasági termelést megvalósító
