Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-24
28 megjelenésüktől kezdődően, mint mondjuk az adóhivatalban. Idővel aztán az adóhivatal is váltott, valamennyire. És az életbiztosító társaság 1999 óta magyar nyelvű karácsonyi üdvözletet küld a magyar ügyfélnek. Ha a kisebbségnek kedvező változás úgy következik be, hogy a többség nyel egyet és dühöngve, fogat vicsorítva veszi tudomásul, az nem csak méltánytalan, de hosszabb távon bumerángként fordulhat vissza. Előbbutóbb a többség módot talál arra, hogy kijavítsa a „ balesetet”, méghozzá a jól végzett munka okozta megelégedéssel. Elismerem, ezekben a kérdésekben sok a kuszaság és nem könnyű dolog világosan látni azt, és nem könnyű hinni abban, hogy lesz egy olyan világ – még itt Kolozsváron is – , mikor egyszercsak ro mánoknak jut eszükbe: nincse valami javaslatunk egy híres magyar személyiségre vonatkozóan, mert utcát kellene elnevezni róla? Ezért az eszményi világért még sokat kell tennünk, többségieknek és kisebbségieknek is. Az első és legfontosabb lépés: megértetn i a románokkal, hogy ez nekik is jó. Ez a helyzet kulcsa. Ezzel szemben most ott tartunk, hogy a BabeşBolyain kiváltottuk belőlük azt, hogy átszellemülten, történelmi felelősségük teljes tudatában téphetik le és taposhatják szét a magyar nyelvű táblákat . Ezt értük el. Ahogy a gazdaságban sem lehetséges egyik évről a másikra olyan növekedést elérni, hogy hirtelen utolérjük mondjuk a (nyugat)európai szintet, ugyanúgy a mentális érés, a mentalitásváltozás terén sem lehet rövidtávú eredményeket erőltetni , mert annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy az egész építmény összeomlik. Idő kell, türelem és soksok higgadt dialógus. Mi következhet? Mi kellene legyen a következő lépésünk? vissza Csáky Pál: Számvetés 1989 – 2006 (2) Felvidék.ma 20061124 00:33 Forrás: Szabad Újság Értékrend, külpolitika, közmorál, jogérvényesítés A fenti jellemzők az egész folyamat legfontosabb részei. Volt lord Dahrendorfnak, a nagy vizionáriusnak egy fontos mondata a kilencvenes évek elején. Az alapvető politikai változások megvalósításához szerinte négy hétre, az alapvető törvények megváltoztatásához négy hónapra, a legfőbb gazdasági változások megtételéhez négy évre, ám az emberek mentalitásának megváltoztatásához, az új játékszabályok tud ati beépüléséhez, magyarán: a meggyőződéses demokrata réteg kialakulásához negyven évre van szükség. Bénító mondat, ha nem is minden elemében állja meg hajszálpontosan a helyét. Bizony, a nemzetközi fórumokon gyakran tapasztaljuk, gondjaink vannak az igaz i demokratikus értékrend elfogadásával és alkalmazásával, főleg a demokrácia íratlan szabályainak sejtjeinkbe, tudatunkba való befogadásával. Ennek ellenére – vagy éppen emiatt – nagyon fontos, hogy a demokratikus világcsalád része lettünk, lehetőségünk ny ílt arra, hogy részt vegyünk egy nagyon fontos tanulási folyamatban, s ugyanakkor közösen alakítsuk ki az elkövetkezendő időszak játékszabályait. Az tehát, hogy tagjaivá váltunk az EUnak és a NATOnak, azt is jelenti, hogy nőtt biztonságunk, mindenféle to rzulással szembeni védettségünk szintje, aminek része az is, hogy pl. egy Ficokormány nem engedhet meg magának olyan torzulásokat, mint amilyenek a ‘94 és ‘98 közötti időszakban borzolták az idegeinket. Lényegében egy nyelvet beszélünk a demokratikus vilá ggal, ugyanazon értékek szerint igyekszünk berendezni az életünket, még akkor is, ha a napi gyakorlat szintjén számos deformációval találkozunk. Ezek a deformációk viszont jelentősen rombolják a közmorált. Ha az emberek azt látják, hogy egy társadalom néha még a legkirívóbb igazságtalanságokat sem tudja kezelni, az joggal borzolja igazságérzetüket. Nem véletlen tehát, hogy Szlovákiából az Európai Emberjogi Bírósághoz épp a jogérvényesítés nem kellő foka miatt fordulnak leggyakrabban az állampolgárok, s az i s szinte törvényszerű, hogy a polgárok ezeket a pereket rendre megnyerik az állammal szemben. Sajnos, azt is látnunk kell, hogy a posztkommunista országokban épp az igazságszolgáltatás az a terület, ahol a legnagyobb volt a kontraszelekció, aminek logikus következménye, hogy e téren jelentős a korrupció is. Egyetlen posztkommunista ország sem tudta négyszögesíteni a kört: a politika átadta az igazságszolgáltatás menedzselésének jogköreit a szakmai szervezeteknek, amelyek aztán saját soraikból gyakran az áll agukat visszatükröző vezetőket választották. Néhány olyan elemet, amely a rendszer megtisztulását lett volna hivatott elősegíteni – speciális bíróság, számítógépes ügyelosztás, kiegyensúlyozott
