Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-24
25 képviselőasszony szerint sok mindent lekéstünk, és ennek az RMDSZ és a (nem létező) erdélyi magyar civilszervezetek az okai. Jó idejében, a csatlakozási tárgyalások elkezdésének időpontjától kellett volna kopogtatni és megismertetni a kisebbség problémáit és nem csupán politikai vonalon (amit az RMDSZ nem tett meg), hanem a civilszférából is; tanulmányokra, felmérésekre hivatkozva, konkrét tényeket felmutatva, mert az így jövő kezdeményezés még hitelesebb lett volna. Mindezt elmulasztottuk, közben a román politika egyre szajkózta, hogy itt minden oké, így az EUban az a téves képzet alakult ki, hogy Románia a kisebbségek Kánaánja. Nem akarom Gyurcsányt idézni, hisz nem érdemli meg, de ha idézném, azt mondanám: ezt el…tuk! Ezért van, hogy a Romániáról szóló utolsó jelentésbe csupán annyit sikerült belopnia Gál kép viselőasszonynak, mint a bel- és igazságügyi albizottság tagjának, hogy szubsziliariditás és önkormányzatiság. A képviselőasszony azonban biztatót is mondott: ugyan már annyiszor felszólalt az erdélyi magyarság ügyében, hogy lassan bolondnak, de legalábbi s rögeszmésnek tekintik a parlamentben, de munkát folytatni fogja. Szerinte a csatlakozási folyamat során az erdélyi magyar politikum számos lehetőséget elszalasztott, ennek ellenére úgy látja, hogy a magyarságnak csak jobb lesz bent az EUban, főként, ha képes lesz kezébe venni saját ügyeit. Az autonómiamumus Gondolhatjuk, hogy ha nem volt, aki felvesse a romániai magyarság más, kevésbé kényes problémáit (oktatás, egyházi ingatlanok), akkor végképp nem volt, aki az autonómia ügyét legitim módon képvise lje Brüsszelben. S a kérdés, pedig kényes. Így, hogy autonómia, ki sem szabad mondani a szót, mert akkor a franciák és a spanyolok már köpködnek, és biztos megtorpedózzák a dolgot, mert nekik arról a korzikai szeparatizmus és a baszkok nemszeretemügyei ju tnak eszükbe. Ezért hát óvatosan kellett közelíteni a témához. Gál Kinga 2005ben kihívta az autonómiaügy erdélyi képviselőit (Tőkés, Toró, Szilágyi, Csapó, Árus stb.), akik a megfelelő bizottság elé járultak és vázolták a problémákat, azok pedig értetlen ül álltak, mert addig még hasonlókról nem is hallottak, holott akkor Romániáról már két országjelentés is napvilágot látott. Csapóék megpróbálták más nemzetek képviselőit is megkeresni, náluk lobbizni, de ez sem bizonyult elégnek. Ekkor a csatlakozási foly amat már annyira előrehaladott állapotban volt, hogy már nem lehetett leállítani, így csak azt sikerült elérni, hogy Romániát a csatlakozás után az átlagosnál szigorúbb monitoringnak (sejtelmes szó, ugye?) vetik alá, mely során még vissza lehet térni a kis ebbségi kérdésekre is. Summa summárum: erdélyi magyar lobbi az autonómia ügyére nem létezik, mint ahogy jószerével nem léteznek olyan civil szervezetek, amelyek bármely kisebbségi ügyben lobbiznának. Persze, ezeket az RMDSZ kellett volna életre hívja és t ámogassa, de milyen egy ördögi kör: egyrészt nem nagyon hívott életre, s amelyeket pedig életre hívott, azok a befolyásuk alá tartoznak, tehát kussolnak! Kovács Barna, a képviselőasszony tanácsadója diplomatikusan elmondta, hogy ő ugyan megérti az RMDSZ brüsszeli delegáltjait (a bukaresti oldalba rúgás fájó dolog…), de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet vagy nem kell rajtuk számon kérni néhány mulasztást. Ugyanakkor azt is kifejtette, építkezni kell, még nem végzetes a lemaradás, főként akkor, ha felismerjük, hogy a kisebbségi ügy rendezésében nem elsősorban a román politikum az ellenségünk, hanem mi magunk. Szörényi András, a Magyar Állandó Képviselet mun katársa jelezte, hogy miután Románia is EUtag lesz, a lakosságnak és a politikumnak egy fontos mentalitásváltáson kell(ene) átesnie: attól a perctől kezdve az EU mi is vagyunk, megszűnik az ők és mi szembenállás, és meg kell értenünk, hogy nem Brüsszel sz abályoz minket mindenáron, hanem inkább úgy van, hogy Brüsszel kezeli azokat a problémákat, amelyeket a tagállamok felvetnek. Ami nem kerül terítékre, azzal, nyilván, nem foglalkozik. Vagyis: néma székelynek Brüsszel sem érti a szavát. Néhány érdekesség Az EU húzóereje Németország, Olajos Péter magyar képviselő szerint „a németek már megkerülték a földet, amire a többiek fölhúzzák a csukáikat”. Ez azt jelenti, hogy legtöbb törvényjavaslatot ők tesznek, mégpedig azért, mert a hátországban kemény szakmai mu nka folyik, tehát amikor felmerül egy probléma, ők máris előveszik a dossziét a megoldásokkal. Erre az angolok a tanácsban ráakasztanak néhány sallangot, s az összes többi pedig elfogadja ezt, visszadobja, vagy utolsó pillanatban még rácsempész egy módosít ást.
