Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-24
26 Az EU egy gazdasági óriás, hisz elsősorban gazdasági érdekszövetségnek tekinthető, egy politikai törpe, hisz külpolitikailag nincs egységes álláspont, és egy katonai féreg, hisz hadereje nincs. Egy bökkenő Sajtóstábunk végigjárta az EUs intézmé nyeket, előadásokat hallgatott meg, magyarországi EPképviselőkkel beszélgetett (Gál Kinga mellett Schmitt Pállal és Olajos Péterrel), de az RMDSZ által delegált három megfigyelővel nem sikerült szót váltanunk. Nyilván, mi Gál asszony meghívottjai voltunk, tehát nekik semmiképpen sem állt kötelességükben rendelkezésünkre állni, de azért mégis „vicces”, hogy ott van egy csapat erdélyi sajtós, s ők nem kívánnak találkozni velük, hogy biztató üzenetet küldjenek haza. Talán nem volt biztató üzenetük, azért? U tcai kaland Kis sajtós csapatunk nem csupán az EUintézményeiben próbált okulni, hanem Brüsszel utcájára is kimerészkedett, hogy szívjon egy kis belga levegőt. (Ja, Belgiumot vallonok és flamandok lakják, valamint az elég szép számú bevándorlók, az „igazi belgák”). Végigsétáltunk a Törvény útján, és két kollégánk kellemetlen kalandba keveredett. Fotózás közben lemaradt a csapattól, s egyszerre négy utcai harcos rátámadt, ütnirúgni kezdték őket, megpróbálták kirángatni kezükből a fényképezőgépeiket, de csa k a táskáikat sikerült kitépni a kezükből, így „csupán” az összes irataik és autókulcsaik vesztek oda. Hát ennyi a brüsszeli közbiztonságról. Ja, még annyit, hazafelé a charleroii reptéren sztrájkoltak, ezért félóra késéssel indultunk… vissza Harsogó BKBdiadal Erdély.ma [ 20061123 - 10:04:37 ] Forrás: ErcseyRavasz Ferenc, Szabadság Mindig némi csodálattal szemlélem azt, amikor rendkívül értelmes emberek, diplomásak, elismert tudósok összeülnek, és együttes erővel ho znak egy rettenetesen buta döntést. Minél többen vannak, annál butábbat. Jellegzetes eset a Babeş – Bolyai Tudományegyetem szenátusa, amely tegnapi hisztérikus, diktatórikus, értelmetlen és erőszakos fellépésével szavatolta a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak a győzelmet. A magyar nyelvű feliratok ugyan mindössze percekig álltak a helyükön, ennek ellenére a BKB világraszóló, harsogó és maradéktalan diadalt aratott. Az akció nyomán ugyanis a teljes kolozsvári sajtó – és általa a közvélemény – tanúja volt annak az elkeseredettségnek, amellyel az intézmény, ha kell erőszakkal, ha kell hazugsággal, de megvédi a saját dogmáit. Ha engedik, hogy Hantz Péter kiragassza a táblákat, ha beengedik a sajtót, hogy az egész akciót lefilmezze, lefényképezze és dokumentálja, majd egy óra múlva csendben leszedik a táblákat, egy tizede ekkora botrány sem lett volna. A bezárt ajtókkal, a makacs elutasítással viszont hosszú időre biztosították maguknak a sajtó ellenszenvét, és maguk ellen fordították a semleges újságírókat, sőt, r észben azokat is, akik eddig nekik adtak igazat és Hantzékat bírálták. Az egyetem szóvivője mosolyogva állította, hogy a sajtónak (mint ahogyan az normális és törvényes) szabad bejárása van az egyetem épületébe. Két perccel később (akárcsak öt perccel az előtt) az odaparancsolt cerberus elállta az újságírók útját. Ennyi erővel azt is állíthatta volna, hogy rubinpiros a szemem, vagy hogy két fejem van. De hát mi másra lehetett volna számítani: az akció lejártával Hantz Péter megmutatta azokat a szórólap okat, amelyeket az egyetem külföldön terjeszt, és amelyben fehérenfeketén az áll, hogy a kisebbségek nyelvei jelen vannak az egyetemen. Ha valaki még kételkedett volna benne, most már egyértelmű: a BBTE multikulturalitása egyetlen dologban merül ki, abb an, hogy ezt a multikulturalitást széltébenhosszában hangoztatja. Nagyon élveztem a szóvivő szóhasználatát: „…valakik törvénytelen akciót kezdeményeztek…". Ismeretes, hogy az egyetem szenátusa tavaly májusban elfogadta a többnyelvű feliratokról szóló dönt ést, négy hónapos végrehajtási határidővel, csak éppen
