Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
15 kialakítása sem biztosított. Jellemző példa, hogy az anyagban idézett II. Nemzeti Fejlesztési Terv eddig ismert változatában a határon túli ma gyarság ügye nem jelenik meg olyan hangsúllyal, hogy az biztosíthatná a kilátásba helyezett fejlesztési stratégia megvalósítását. A koncepcióban az eddig megszokottnál sokkal kevésbé hangsúlyosan szerepel az az elmúlt tizenöt évben nemzeti konszenzust élv ező alaptétel, hogy a magyar nemzetpolitikának elsősorban a szülőföldön való megmaradást kell szolgálnia. Bár tételesen nem mondja ki ezen alapelv megváltoztatását, maga a tény, hogy mindössze egyetlen helyen szerepel a koncepcióban, jelzi, hogy nem ezen v an a fő hangsúly. Ugyancsak az elmúlt másfél évtized alapvető határon túli magyar igénye volt az autonómia intézményének általános támogatása. A kormányprogrammal ellentétben a koncepció nem is említi az autonómia fogalmát, ami jelzi, hogy a kormány felm ondta az erre vonatkozó konszenzust. A határon túli magyarok problémáinak megoldását az általánosan elismert nemzetközi normák szerint képzeli el, holott a magyar politika számára emellett mindig hivatkozási alap volt az európai gyakorlat is. Az egyes euró pai országokban – Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, Fin nországban - működő megoldásokra mint európai precedensekre hivatkozott eddig a magyar politika. A hiányzó harmadik elem az állampolgárság ügyére vonatkozó álláspont tisztázása. A határon túli magyar közösségek erre vonatkozó igénye erős, ugyanakkor a ko rmány a koncepció értelmében nem is kíván foglalkozni a kérdéssel. A koncepció szerint a magyarmagyar együttműködés a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul, ám ennek ellentmondani látszik a „be nem avatkozás” politikájának meghirdetése . Nehezen képzelhető el olyan viszony, amelyben az egymással együttműködő magyar kormány és határon túli magyar szervezet kölcsönösen nem alakítaná, formálná a magyar nemzetpolitikát. A „be nem avatkozás” politikája a hidegháború korszakának rossz emlékű s zóhasználata. A magyarmagyar egyeztetés rendszeréből a koncepció kiiktatja a tízéves folyamat eredményeként létrejött Magyar Állandó Értekezletet. Az Értekezlet a 2002es kormányváltásig biztosítani tudta valamennyi magyarországi és határon túli magyar párt egyetértését a magyar nemzet egészét érintő ügyekben. Helyette a Gyurcsánykormány esetenkénti egyeztetést helyez kilátásba, különkülön az egyes határon túli szervezetekkel, kirekesztve a folyamatból a magyarországi ellenzéki pártokat. Nyilvánvaló, h ogy ebben a struktúrában a határon túli magyar kérdés óhatatlanul a belpolitikai viták kereszttüzébe kerül. A kormányzati szándék a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó közigazgatási struktúra teljes átalakítását helyezi kilátásba. (Vö. 108. számú hírl evél) Megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, mint önálló közigazgatási szerv, helyette a Miniszterelnöki Hivatalon belül alakul egy kis létszámú titkárság. A kormányzati szándék szerint a szakpolitikák kezelése a minisztériumokhoz kerülne. Ennek ugyan akkor ellentmond, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumban megszüntették az illetékes főosztályt. Az év végéig a témával foglalkozó szakemberek 80%át elbocsátják a közigazgatásból. Azzal a törekvéssel, hogy az eddigi támogatási rendszer az együtt működések rendszerévé, vagyis fejlesztéspolitikává alakuljon át, egyet lehet érteni. Az ehhez szükséges intézményrendszer kilátásba helyezett átalakítása - aminek lényege, hogy az eddig társadalmi kontroll alatt működő közalapítványok helyett a kormány á ltal közvetlenül irányított és ellenőrzött Szülőföld Alap legyen az egyetlen intézmény – súlyos kétségeket vet fel. Az érintett társadalmi csoport, vagyis a határon túli magyar civil szféra gyakorlatilag semmilyen véleménynyilvánítási, befolyásolási lehető séget nem kap, helyette csupán a stratégiai célok meghatározásában vehet részt, és e folyamatban is kizárólag a politikai elitekkel ill. az általuk elfogadott szakértőkkel történik majd egyeztetés. A kilátásba helyezett mechanizmusból az következik, hogy a konkrét támogatások, fejlesztések ügyében magyarországi kormányhivatalnokok döntenek majd. A koncepció új elemként jelöli meg a nemzeti jelentőségű intézmények és programok körét, melyeket kiemelten szándékozik támogatni. A normatív jellegű intézményfen ntartás ilyen megoldása régóta esedékes. Az eddigi gyakorlat azonban kételyeket ébreszt az igazi szándékot illetően. A mellékletben a támogatandó intézménycsoport
