Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
16 részeként felsorolt Selye János Egyetem Szlovákiában gyakorlatilag elhanyagolható mértékű tám ogatást kap a magyar kormánytól, az erdélyi magyar felsőoktatás juttatása nominálértékben 20%kal csökkent 2002 óta, a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola pedig évente elkeseredett küzdelmet folytat a minimális magyarországi támogatás megszerzéséért. Továbbra is megoldatlan koncepcionális kérdés marad, hogy a felsorolt magyar nemzeti jelentőségű intézmények között a szomszédos államok állami intézményei szerepelnek. Kérdés, hogy Magyarország milyen mértékig vállalhatja át más államok, más kormányok fe ladatainak finanszírozását. A tervezet szerint a kormány szándéka, hogy kétévente kulturális fesztivált rendezzen a határon túli magyaroknak. Az elképzelés a rendszerváltás előtti, kommunista időket idézi, amikor a magyarországi közvéleményben ezek a köz össégek „magyarul táncoló, éneklő különlegességként” jelentek meg. Az elmúlt 15 év politikai törekvéseinek egyik legnagyobb hozadéka, hogy a határokon túli magyar közösségek kulturális értelemben ismét az egységes magyar nemzet részét képezik, és mint ilye nek a magyarországi kulturális rendezvények természetes résztvevői. Konklúzió: A koncepció számos olyan elemet tartalmaz, például az Európai Unió kínálta lehetőségek vonatkozásában, melyek megvalósítása indokolt lehet. Ez elsősorban a támogatási rendszer fejlesztési hálózattá történő átalakítására érvényes. Ugyanakkor az átalakítás konszenzusos végrehajtását biztosítani hivatott egyeztetési mechanizmus, a Magyar Állandó Értekezlet megszüntetése, és a határon túli magyar ügyek közigazgatásban elfoglalt hel yének lefokozása komoly kételyeket vet fel mind koncepcionális vonatkozásban, mind a megvalósíthatóság tekintetében. vissza Óva intjük Angliát! Új Magyar Szó 2006. november 3. Szerző: Salamon Márton László Lám, nemcsa k a román politikusokra jellemző, hogy népszerűséget, szavazatokat remélve megjátsszák olykor a "magyar kártyát". A fejlett, nyugateurópai demokráciákban ugyanúgy előveszik az idegengyűlölet érvrendszerét, valahányszor esély mutatkozik rá, hogy ez valamif éle választási előnnyel járhat. Most éppen a román és bolgár állampolgárokon a sor, illetve azon, hogy a brit, ír vagy holland közvéleményt az alig két hónap múlva az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária ellen hangolják. Ez az összehangolt csel ekvési terv a brit sajtóban a napokban megjelent cikksorozatban csúcsosodott ki. Abban, ahogyan magas példányszámú lapok rémtörténeteket ókumlálnak ki arról, hogy a románok "amint NyugatEurópába lépnek, azonnal nekilátnak bankkártyát hamisítani, hogy törl esszék adósságukat az őket kijuttató embercsempészek felé". Ez a nyilvánvalóan tendenciózus megközelítés pedig sajnos nemcsak az angol tömeglapok és populista politikusok sajátja, hanem hitelesebb "megfelelőiké" is. Amúgy nem előzménytelen ez a "keletellenes" hadjárat a régi uniós tagországokban: az EUalkotmány kérdésében egy évvel ezelőtt tartott népszavazás franciaországi és hollandiai kudarca egy hasonlóan sportszerűtlenül levezetett médiakampány nyomán következett be. A lengyel vízvezetékszerelő kultikus figurája - akit azért kell távol tartani Franciaországtól, mert mélygall szaktársánál olcsóbban javítja meg a csőrepedést - azt a nyugateurópai közhiedelmet testesíti meg, hogy az új tagállamok részt kérnek a korábban nélkülük felhalmozott jólétből, miközben annak bővíté séhez már jóval kisebb arányban járulnának hozzá. Amikor pedig az előítéletek és félelem jutnak szóhoz, az észérvek kevéssé hatnak. Azok a statisztikák sem, melyek szerint például 2004 áprilisához, az előző csatlakozási hullám előtti időszakhoz viszonyít va Franciaországban nem emelkedett a munkanélküliség aránya. S annak a ténynek a hangoztatása sem, miszerint a román és bolgár vendégmunkások tömeges érkezésétől már csak azért sem kell tartani, mert ők már jelenleg is ott vannak. A régi uniós tagországo kban - és elsősorban a "magot" alkotó nagy nyugati államokban - egyre többen és többször vitatják az integrációs folyamat egyes alapértékeit. A különböző célokból és eszközökkel terjesztett téveszmék megalapozott, határozott eloszlatása az új uniós felzárk ózási politikának a feladata. vissza
