Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-20
12 volna a helyzet, egyébként nem is jöhetett volna létre az államfői találkozó. – A magyar vagy a szlovák fél kezdeményezte a párbeszédet? – Az ötletet egy nemzetközi találkozón Ivan Gasparovic vetette fel. – A mag yarországi megbeszélést egy nappal megelőzte a Besztercebányán tartott találkozó. Ezen részt vettek a helyi, szlovák diákok is. Milyenek voltak a tapasztalatok? Milyen kérdéseket tettek fel a szlovák hallgatók? – Tudomásom szerint hangsúlyosan szerepelt ek a kérdések között a jelenlegi szlovákiai belpolitikai helyzetre vonatkozó felvetések; a legtöbben a Ján Slotaféle Szlovák Nemzeti Párttal kapcsolatban kérdeztek. A megbeszélés ott is pozitív hangulatban zajlott. – A magyarságban számos sérelem él a szlovákokkal szemben, arról viszont kevés szó esik, mit sérelmeznek a szlovák – magyar viszony történetében a szlovákok. – A szlovákság körében a dualizmus korától erős magyar asszimilálás zajlott. A szlovákságnak ezt sem az első világháború után létrejöv ő Csehszlovákiában, sem az arra következő Tisoállamban, sem a kommunista Csehszlovákiában nem állt módjában feldolgozni – gyakorlatilag az összes problémát a szőnyeg alá söpörték. Sem az első Csehszlovákiáról, sem a Hitler akaratából létrejött, Tiso ált al vezetett államról, sem a kommunista Csehszlovákiáról nem volt szlovák népszavazás; sőt az 1993ban magalakított önálló Szlovákiáról nem írtak ki referendumot – ezek az államalakulatok egytől egyig parlamenti döntések nyomán születtek. Ahhoz, hogy a ma gyar – szlovák viszony rendeződjék, elsősorban türelem kell – a múltbéli szlovák sérelmek feldolgozása pedig hozzásegíthet ahhoz is, hogy a jelenkori magyar sérelmek feloldódjanak. – Nemcsak Szlovákiában, hanem Magyarországon is vannak olyan szervezetek , amelyek mintha szeretnék fenntartani az ellenségeskedést. A magyar Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom például Szerbiában és Szlovákiában is tervbe vett olyan megmozdulást, amely nem igazán szolgálná a megbékélést. – Ezek a szervezetek erőteljesen m egnehezítik a megbékélést. A mi népünknek sem volt ereje ahhoz, hogy olyan értelmiséget neveljen ki, amelyik értékeli a Kárpátmedence sokszínűségét: a túlságosan nacionalista magyar réteg ugyanúgy tájékozatlan, mint a túlságosan nacionalista szlovák szerv ezetek. Egyik nem tud megnyugodni abban, hogy az 1918 előtti Magyarország nem volt teljesen magyar, míg a másik azt nem érti, hogy a jelenlegi Szlovákiában nem mindenki szlovák. Mindkét vélekedés alapja a tájékozatlanság. Egész más az akusztikája annak, ha azt mondom, "magyar kultúra", mintha azt mondanám, "magyarországi kultúra". Ezeket a problémákat nagypolitikai céloknak rendelték alá, pedig mindkét fél szempontjából objektív ismeretszerzésre volna szükség. – Mi a mérlege a mostani államfői találkozón ak? – Hozadéka lehet, hogy a mi egyetemi hallgatóságunk rádöbbent, érdemes szlavisztikával foglalkozni, míg Besztercebányán esetleg a magyar szak lehet népszerűbb. Az az összesen hétszáz ember, aki ezt a két találkozót végigülte, biztosan elkötelezettje lesz annak, hogy előbb gondolkodjunk, aztán beszéljünk. Egyébként civilben mindkét elnök egyetemi tanár, és mindketten folytatni akarják ezeket a találkozókat. vissza Péntek Orsolya Vane még politikai kultúránk? Népszava • 2006.11.20. Egy lexikon megfogalmazása szerint a politikai kultúra azon magatartásminták és értékek összessége, amit a társadalom kialakít. Magyarán rajtunk választókon múlik, milyen politikai közeg et alakítunk ki. Pol itológusok szerint elvileg természetes, hogy a demokratikus politikai rendszerben élők demokratikusnak nevezik politikai kultúrájukat. De micsoda különbség létezhet e fogalmak között! Mert demokrácia van ugyan az európai államok többségében, de a politika i kultúra foka között helyenként szinte egészen elképesztő az eltérés. Rendkívül instabil lehet az a demokrácia, ahol például egyik napról a másikra rendül meg egy párt híveinek körében valamely állami intézménybe vetett bizalom. A politikai kultúra egyik alapvető eleme ugyanis éppen az, mennyire bíznak az emberek az intézményekben. Mint a napokban olvashattuk, a jobboldali szavazók az ismert események miatt sokkal kevésbé bíznak a rendőrségben. Fel sem foghatjuk, milyen szomorú jelenség ez, hiszen Európá ban, de még a világban is alig akad példa arra, hogy egy társadalom ennyire megosztott legyen. Mintha ma már nem léteznék olyan intézmény, amely képes lenne a különböző pártállásúakat egységbe kovácsolni.
