Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-18
10 Van azért még Helembán néhány látványosság. Régi parasztházból is megmaradt jó néhány, de a hegyoldalba vájt borospincék látványa is megkapó. Csak a főutcán száz található, a polgármester aszszony i déz is egy helyi mondást: Egy sor pince, egy sor ház. Az egyikben nemrég a hagyományos szőlőművelést bemutató kiállítást rendeztek be, de a látogatók hiányolták, hogy bort nem lehet inni a „Pappincében”, jövőre így már abból is részesülhetnek a kultúrára szomjúhozók. Még a falubéli szőlősgazdák is jól járhatnak, hiszen megnő majd az érdeklődés a boraik iránt. Kosznovszki Henriettával a beszélgetést a hivatalában folytatjuk, ahol előkeres a szekrényéből egy fényképalbumot. Mi ugyanis még sosem hallottunk a helembai farsangról, amely pedig messze földön kuriózumnak számít. Nagy hagyománya van itt a télbúcsúztató ünnepnek, a helyiek valóságos népi karnevált rendeznek az Ipoly torkolatánál. Leginkább a mohácsi busójárásra emlékezteti az embert ez a színes forga tag, mivel a helembaiak, ahogy ők mondják, maskarákba öltöznek a februári hétvégén. Hogy ebben a fejlődésre ítélt környékben van fantázia, azt már egyes vállalkozók is érzik. Egy magyarországi üzletember például jelentős földterületet vásárolt a Duna melle tt, mert szabadidős sportközpontot szeretne kialakítani a paradicsomi környezetben. Ugyanakkor a Gastroland, azaz a nemzetközi gasztronómiai skanzen is kinézte már magának Szobot és Helembát, így lehet, hogy néhány év múlva vonzó vendéglátóhelyek népesítik be a hegyoldal egy részét. – Van még egy újdonság, amiről egyelőre kevesen tudnak. Az eurorégiónk területén kilenc zöldpont található, amelyeknél napközben szabadon át lehet kelni a szomszédos országba. Nálunk is nyugodtan ki lehet kötni csónakkal, illetv e át lehet menni gumicsizmában a magyarországi Ipolydamásdra és viszont – zárja beszélgetésünket Kosznovszki Henrietta. A délután második felében megcélozzuk Szőgyént. Ez a nagyközség Párkánytól északnyugatra terpeszkedik, már jócskán bent a nagysallói dom bok között. Szőgyén a nevezetes és nemzetes Pató Pál fészke, itt is nyugszik, szobra, emléktáblája és kiállítása szintén van a Petőfi által megénekelt atyafinak. A helyiek emlékezete szerint egyébként jóravaló, igazi közösségi ember volt a jegyzőszolgabír ó, igaz, ami igaz, a saját házával nem túlzottan törődött. A szőgyéni Pathó Pál éttermet a minap varázsolták újjá, ugyanis egyre gyakoribb vendégek a cseh, lengyel és magyarországi testvértelepülések polgárai. Mi pedig azért vetődtünk erre, mert a községbe n lakik Dékány József, a Vinum Ister – Granum Regionis Borlovagrend egyik alapító tagja. – Szőgyénben a legtöbb családnak van bora – meséli Dékány úr. – Ha hiszik, ha nem, a környékbeli kilenctíz falu és határa Szlovákia legértékesebb szőlőtermő vidéke; az Európai Unió illetékes szerve nemrég a szőlőminőség alapján TokajHegyalja szintjére hozta fel. Igaz, hogy a nyitrai borvidékhez tartozunk, így külön nem olyan sokan ismernek minket, de azért a szlovákiai borászok tudják, hogy a kürt – párkányi körzet mit je lent. Borlovagrendünk 2004ben alakult huszonhat taggal. Nyolcan vagyunk felvidékiek, a többiek magyarországiak. A borlovagrend arra is jó, hogy tanuljunk egymás technológiájából, és megjelenjünk együtt a piacon. Mi ugyanis a tiszta borokban hiszünk, és a mennyiség helyett a minőséget tartjuk a legfontosabbnak. Erre egyre nagyobb az igény. A nyáron például megjelentem Esztergomban az eurorégió borfesztiválján az ürmösömmel, jó sok elment a kóstolásnál, utána többször is kerestek, hogy vane még belőle. Az ü rmös egy gyógynövényágyon érlelt, fűszeres, testes bor, a régi magyar szakkönyvekből lestem el a készítési eljárást. Képesek voltak Budapestről, sőt Miskolcról is eljönni 15 – 20 literért, pedig az ára magasabb, mint a többi fajtáé. Dékány József mással is e lkápráztatja az embert: az udvarán látható saját építésű, egyedi, hordozható kemencékkel, amelyekben nagy- és dédanyái receptjei alapján süt lepényeket. Ezekkel már sikert aratott az eurorégiós Szikince – Ghymes fesztiválon csakúgy, mint az angliai Canterbur yben. A borlovag arra törekszik, hogy az őseink tudása alapján készülő minőségi termékeket megbecsült portékává tehessük a piacon. Mindehhez pedig, szerinte, kiváló keretet biztosít az Ister – Granum eurorégió. vissza Látszats how Krónika 20061117 Szerző: Lázár Lehel A véletlen hozta úgy, hogy éppen aznap kézbesítették a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság alelnökeinek a rektor újabb fenyítõ levelét, amikor Budapesten közösen ülésezett a román és a magyar kormány. Míg a magyar fõ városból a két ország, a két nép felhõtlen viszonyának a képeit sugározták a tévécsatornák, Erdély fõvárosában a jó román – magyar viszony határai mutatkoztak meg. Míg a Budapesten aláírt egyezmények azt mutatták meg, mely területeken nyílik tág tér az együt tmûködésre, Hantz Péter és Kovács Lehel esete azt jelezte, mi az, amirõl nem tudnak indulatoktól mentesen beszélni a felek.
