Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-18
9 van – nyomatékosítja Üveges Péterné ápolási igazgató. – Kiváló szaktudással, empatikus készséggel és nem mellékesen szlováknyelvtudással re ndelkező kollégákról van szó. Kollár Andrea nővér a szlovákiai Bajtáról jött ide dolgozni több mint öt évvel ezelőtt. A felvidéki oldalon csak jó messze működnek kórházak, az esztergomi intézmény viszont kilenc kilométerre van a falujától. Tanult szakmáját egy színvonalas intézményben tehát úgy tudja folytatni, hogy a szülőföldjén maradhat. Két kolleginája, Kianek Renáta és Janiga Ildikó egyaránt Kőhídgyarmatról jár be, ez a település szintén a Duna túlpartján van, Párkánytól busszal negyedórára. Ők is öt é ve ápolják a betegeket Esztergomban, és eddig úgy tűnik, bevált a számításuk. – Kétnapos még csak, de már igazi uniós magyar baba – simogatja meg kisfiát, Istvánkát Kovács Józsefné. – Vámosmikoláról jöttünk, ez az Ipoly magyarországi partján van. A férjem odavalósi, de én Szlovákiából, Gyürkiről származom. Már beadtam a magyar állampolgársági kérelmemet, remélem, hamarosan megkapom. A Vaszary Kolos Kórháztól gépkocsival csupán néhány perc a Mária Valéria híd, amelyen az útlevélellenőrzés magyar és szlovák állampolgárok számára tényleg csak néhány pillanat. Ismét pár másodperc, és begurulunk a pompásan felújított, sétálózónává alakított párkányi főtérre. – Az Ister – Granum eurorégió kulturális folyóirata, az Átkelő is odaát, Magyarországon jelenik meg több má s kiadványhoz hasonlóan, ideát mintha némileg passzívabbak lennénk – mondja Dániel Erzsébet, a legnagyobb felvidéki magyar társadalmi szervezet, a Csemadok párkányi vezetője. – Most azon tanakodunk, hogy történelmiművelődési vetélkedőket szervezhetnénk a hajdani Esztergom vármegye vagy a még nagyobb egységet jelentő eurorégió területén. A fiataljaink egy része tagja itteni népművészeti hagyományőrző csoportoknak, szép műsorokat adnak gyakorta Esztergomban is, de általában gondok vannak a szlovákiai magyaro k nemzeti öntudatával. Ezért kezdtünk el szervezni a Csemadok és a Limes – Anavum Regionális Kulturális Társulás égisze alatt régiós társadalmi és történelmi konferenciákat. Dániel Erzsébet ugyanakkor örvendetesnek tartja, hogy a török kori párkányi csata em lékére rövidesen Sobieski lovas szobrot állítanak a városközpontban, részben lengyel támogatásból. Meg is élénkültek a szlovákiai magyarok és a lengyelek kapcsolatai, ami azért különösen érdekes és fontos, mert különösebb nyelvi akadályok sem mutatkoznak e bben a viszonylatban. – Az idén először rendezték meg eurorégiós keretek között a híres felvidéki Ghymes zenekarral együttműködve a Szikince fesztivált. Háromnégy falunyira Párkánytól, a Szikincepatak völgyében meghúzódik néhány bájos kicsiny település, amelyeknek a fejlődése a mezőgazdaság vegetálása miatt, valamint ipar és megfelelő infrastruktúra hiányában szinte teljesen elképzelhetetlen, jelentős a munkanélküliség is. Viszonylag érintetlen területről van szó, ezért az esztergomi Ocskay Gyula és a pár kányi Himmler György kitalálta, hogy be kell indítani a Felvidéken a kapolcsi fesztivál speciális megfelelőjét. Persze nemcsak tíz napra koncentrálnánk, hanem egy egész szezont kitöltő rendezvénysorozatban gondolkodunk. Reménykedünk, hogy beindul majd a fa lusi vendéglátás is a környéken, mindenesetre a már tervbe vett regionális turisztikai iroda ezt elősegíthetné. Párkánytól keletre vesszük utunkat, vagyis viszszafelé araszolunk a Dunakanyarban. Pár kilométer múlva átkelünk a Garamon, amely itt ömlik Európ a második leghosszabb folyójába. Átgurulunk a kedves Garamkövesden, hogy a fenséges sziklák alatt folytassuk utunkat. A cél a közeli Helemba, amely, túlzás nélkül állíthatjuk, a Kárpátmedence egyik legszebb fekvésű települése, a hozzá tartozó Kovácspatak pedig páratlan kilátást nyújtó üdülőtelep. Itt találkozik a Visegrádihegység, a Börzsöny és a Helembaihegység, sőt az Ipoly és a Duna a falu határában folyik össze. A két víz túlpartja már a Magyar Köztársaság területe. Úgy is mondhatjuk, ez a vidék a Du nakanyar északnyugati része. A Szobról Párkányba tartó vonatok zöme hosszú évekig nem állt meg itt, mostanra azonban végre sikerült módosíttatni a menetrendet. Közúton viszont csak Párkány felől lehet idejutni, azaz ilyen értelemben zsákfaluról beszélhetün k. Korábban más volt a helyzet, amikor még állt az Ipolyhíd. Kosznovszki Henrietta polgármester asszony úgy véli, az Ister – Granum eurorégió nélkül a falut a magyarországi Ipolydamásddal összekötő átkelő nem épülhetne újjá. – Láthatják, itt ívelt át a foly ón a mi kis hidunk, a két oldalon az út még mindig megvan – magyaráz a cirka 700 lakosú Helemba első embere Mikszáth kedves folyójának a partján. – Az eurorégió tavaly nyert néhány pályázatot, aminek köszönhetően lehetőség adódott két közúti Ipolyhíd, köz tük a miénk építési tervének az elkészítésére, sőt még két holtág újraélesztésére is mód lesz néhány faluval feljebb. Bízom benne, hogy az unió 2007 – 2013 közötti költségvetési időszakának a közepe táján már átadhatjuk a régiúj átkelőt. Ha elkészül a két o rszágot és a két falut összekötő híd, akkor a Dunakanyar az északi úton is bejárható lesz Váctól Párkányig. Így óriási lehetőségek nyílnak meg a környék számára. Van egy régi iskolánk, amelynek egy részében az egyik legnevesebb felvidéki szobrászművész, Na gy János lakik és alkot. Az ő ötlete volt, hogy ezt a jókora épületet használjuk ki teljesen, és alakítsuk ki a művészetek és mesterségek házát, ahol képző- és iparművészeti táborokat rendezhetünk. A napokban készült el a tervdokumentáció, úgyhogy az átépí téshez és a felújításhoz egy lépéssel közelebb kerültünk.
