Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-18
8 ideát pedig még jobban kihasználhatnánk a repülőterünket. Ez olyan logis ztikai kínálatot jelentene, amely páratlan a maga nemében szinte egész KözépEurópában. S hogyan rendeződhetne az Esztergom – Dorog – Piliscsaba környéki agyonhasznált közutak kérdése? Nos, Ocskay úr szerint felvidéki partnereik bevonásával öthat éve tartó lo bbizásuk nem tűnik eredménytelennek, ugyanis a Baltitengert az Adriával összekötő észak – déli folyosó várhatóan érinti majd Esztergomot, a délebbre fekvő Zsámbékimedencét is bekapcsolva az európai közlekedésbe. A magyar kormányszervek már elfogadták ezt a változatot, 2020ra elvileg meg is épül az autópálya és a teherhíd. Addig sem tétlenkednek, az eurorégió jelenleg éppen egy pályázaton dolgozik, amely megújuló energiaforrásokat céloz meg. A Garam ideális mini vízi erőművek létesítéséhez, ezen a környéken a szél is jelentős energiaforrás, biomaszszában sincs hiány, és termálvizek is bugyognak Párkány vidékén. – Az eurorégió szakmai munkacsoportjai hasznos adatbázisokat hoznak létre, nemrégiben pedig pályázati pénzeket nyertünk a civil parlamentünk működésé hez – újságolja Ocskay Gyula. – Közszolgáltatási internetes portált is beindítunk, és már egy ideje saját médiabázis kialakításán dolgozunk. A hét öt napján megjelenő Hídlapot ugyan Esztergom városa adja ki, de az egész régiónak szól, igaz, némi átalakítás ra szorul. Kétnyelvű rádió és televízió is szerepel a terveink között. Szeretnénk igazi eurorégiós iskolákat, képzési központot, múzeumot, galériát és kórházat is kialakítani. Az utóbbi már féligmeddig működik, hiszen az esztergomi Vaszary Kolos Kórház sz lovákiai betegeket is fogad, és nem csupán sürgősségi ellátás keretében. A kisvárosi jelző erre az intézményre nem alkalmazható, ugyanis regionális, illetve megyei feladatokat szintén ellát. A szép környezetben működő „gyógyház” egyébként egy kőhajításnyir a található a történelmi városközponttól. – A Mária Valéria híd átadásával fizikai kapocs létesült a két oldal között – emlékezik Sólyom Olimpia, a kórház főigazgató asszonya. – Megszűnt Esztergom végvári szerepe, a város és környéke kinyitotta összes kapu ját Európa felé. A párkányi és az esztergomi polgármesterekkel, valamint a párkányi poliklinika akkori igazgatójával, Matuska Lászlóval elhatároztuk, hogy kihasználjuk az új lehetőségeket. Aláírtunk egy szándéknyilatkozatot, miszerint kölcsönösen megvizsgá ljuk annak lehetőségét, hogy az esztergomi Vaszary Kolos Kórház miképpen tudna hozzájárulni Párkány és a környéken fekvő huszonhárom felvidéki község egészségügyi ellátásához. Sólyom Olimpiáék az akkori törvények adta lehetőségeket próbálták megragadni: kö zös tudományos üléseket és továbbképzéseket, valamint véradó napokat szerveztek, sőt az első csontvelődonoruk is szlovák állampolgár volt. 2004 májusában Szlovákia és Magyarország uniós csatlakozásával pedig újabb lehetőségek adódtak. – Abban az évben megk erestük az összes szlovákiai biztosítót, és mindegyiknek felajánlottuk, hogy működjünk együtt a határ menti lakosság betegellátásáért. A legközelebbi színvonalas szlovákiai kórház ugyanis Érsekújváron található, amely körülbelül 50 kilométer ide. Széles kö rben ismert, hogy az EUs plasztikkártya sürgősségi ellátásra feljogosít az unió területén, de a mi esetünkben csak akkor, ha a magyar oldalon lesz beteg egy szlovák állampolgár. Ám nem láthatjuk el azt a szlovákiai vagy akár magyarországi embert, aki a Du na túloldalán lesz rosszul, mivel ha valakit Párkányban negyedórára a kórházunktól ér valami baj, akkor a hatályos jogszabályok szerint Érsekújvárra kell vinni. Ettől életek függhetnek. A betegeknek joguk van ahhoz, hogy a hozzájuk legközelebb eső helyen k apják meg a számukra megfelelő ellátást. – Végül is az Európai Uniónak az a célja, hogy a különböző nemzeti biztosítások ellenére a szolgáltatások szabad áramlása az egészségügyben is megvalósuljon – teszi hozzá Matuska László, az esztergomi kórház kontrol ling (szakmaipénzügyi ellenőrző) osztályának vezetője, a párkányi poliklinika volt igazgatója, aki ma is szlovákiai lakos, és a két országban szerzett tapasztalataival segíti az eurorégiót. – A szlovákiai SideriaIstota magánbiztosítóval 2004 decemberében már finanszírozási szerződést kötöttünk – folytatja az igazgató asszony. – Ha egy szlovákiai lakos ennek a társaságnak a biztosítottja, akkor tervezett kezelésekben, műtétekben is részesülhet nálunk. Az ilyen biztosítással rendelkező felvidéki kismamák ak ár itt is szülhetnek. Talán nem veszik szerénytelenségnek, ha elmondom: a kontinensen működő több mint 100 eurorégióból csak egytucatnyi él az egészségügyi együttműködés lehetőségével, köztük az Ister – Granum. Szeretnénk szerződést kötni más szlovákiai bizt osítókkal is, most ezen dolgozunk. Nonszensz, hogy például egy művesekezelésre szoruló betegnek több mint 50 kilométert kell utaznia Szlovákia belsejébe. Sokkal egyszerűbb volna átgyalogolnia a hídon. Egyébként a két országnak is olcsóbb lenne, ha a határ közelében közös intézmények működnének, és nem lennének felesleges párhuzamosságok, mint nálunk, hiszen Párkányban és Esztergomban a tervek szerint egyszerre működik majd két sürgősségi mentőállomás. Ez ám a pazarlás! Pedig meg lehetne osztani a feladatoka t, mondjuk az ügyeleti vagy a szakellátást. A megnyugtató megoldáshoz ésszerűbb egészségpolitikára lenne szükség, és meg kellene állapodnia a két kormánynak. – Más szempontból is igazi uniós vagy eurorégiós intézmény vagyunk, hiszen körülbelül hetven szlov ákiai ápolónő dolgozik a kórházunkban. Nélkülük talán be is kellene zárnunk az intézményt, mert manapság nővérhiány
