Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-18
7 Esztergomban a Szent Tamáshegy a város egyik jellegzetes része, amelynek kicsiny házai között akár még Krúdy mester is otthon érezhetné magát. Itt, a hajdani, romantikus stílusú zsinagóga épületében kapott helyet az egyik jelentős eurorégiós intézmény. – Az első eurorégió az 1950es évek végén jött létre a német – holland határ két oldalán, méghozzá spontán együttműködés nyomán, ugyanis adódtak olyan pro blémák, amelyeket közösen szerettek volna megoldani – magyarázza Ocskay Gyula, az Ister – Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezetője. – Azóta már több mint százhúsz ilyen egység működik az Európai Unióban. Érdekes módon azonban az eurorégiók jog i keretei nem teljesen tisztázottak, bár született például olyan uniós keretegyezmény, amely ajánlásokat fogalmaz meg. A magyar határszakaszon tizenhat ilyen kezdeményezés létezik, ezek nagy része azonban nem működőképes, mert például megyék közötti együtt működésről van szó. Ahol azonban a tér organikusan szerveződik, ott igazi eurorégiót lehet kialakítani. Mint például az Ister – Granum esetében. Ocskay Gyula megmutatja egyik kiadványukat, amelynek hátsó borítóján az Esztergom – Párkány központú eurorégió térk épe látható, és hamar bebizonyítja: itt bizony egy centrális ponthoz, mégpedig a Mária Valéria hídhoz vezetnek a fő utak, de még a három folyó, a Duna, a Garam és az Ipoly is a közelben találkozik. – Amikor végre átadták a hidat, nemcsak az európai egysége sülés és a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés szimbólumát üdvözölhettük, hanem szellemi energiák is felszabadultak. A 2001ig működő komppal éves átlagban körülbelül 450 ezer ember közlekedett, míg tavaly a hidat már öt és fél millióan használták. A D una két oldalán az emberek a második világháború óta várták, hogy bármikor akadálytalanul találkozhassanak, akár együtt dolgozhassanak. Ez öt évvel ezelőtt teljesült, nekünk csak hozzá kellett rendelnünk a megfelelő intézményrendszert. Sokan felvetik, hogy a régi Esztergom vármegyét kívánjuk helyreállítani, de ez nem igaz. Egyrészt a hajdani Bars, Hont, Komárom és PestPilisSoltKiskun megye bizonyos települései is csatlakoztak hozzánk, másrészt nem elavult struktúrákban gondolkodunk, hanem európai intézmé nyrendszerben. Az eurorégió előzményei egyébként 1999re tehetők, ugyanis ebben az évben írta alá Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda a híd újjáépítéséről szóló egyezményt. Ezután Meggyes Tamás esztergomi polgármester megkereste párkányi kollégáját, Ján Oravecet, hogy a két önkormányzat együtt munkálkodhasson, amiről végül 2000 tavaszán írtak alá megállapodást. Még az év októberében a két határ menti kistérség létrehozta az együttműködést, akkor még konzultatív szinten, ami azt jelentette, hogy minden felmerülő kérdésben öss zehangolták az elképzeléseiket. Aztán 2001ben felvették az Ister – Granum nevet, közben átadták a Mária Valéria hidat, majd 2003 novemberében megalakították az eurorégiót, amelyhez jelenleg 102 település és körülbelül 220 ezer ember tartozik. Az „alapító at yák” a névválasztással arra törekedtek, hogy mindenki a magáénak érezze az eurorégiót, ezért választottak latin nevet. Az Ister a Duna, a Gran a Garam régi neve, a két folyó pedig Esztergomnál találkozik. Ocskay Gyulától megtudtuk, hogy azóta szilárd intéz ményekkel dolgoznak: működik a polgármesterek parlamentje, nyolc szakmai munkacsoport mintegy 150 emberrel, a fejlesztési ügynökség, valamint két alapítvány a szlovák és a magyar oldalon, amelyek a fejlesztéseket pénzügyileg is segítik. – A felvidéki, több nyire magyar nemzetiségű polgármesterekben erősíti a bizalmat, hogy Esztergom első embere aktívan vezeti az együttműködést – hangsúlyozza az eurorégiós fejlesztési ügynökség vezetője. – Nincs is más kitörési lehetőségük a Duna másik partján fekvő település eknek, ugyanis Pozsony fejlesztési politikája tudatosan elhanyagolja DélSzlovákiát, különösen a magyar többségű vidékeket. Nem véletlen, hogy csak Esztergomban és környékén több ezer szlovák állampolgár dolgozik, akiknek a döntő része magyar, de vannak kö ztük szlovák nemzetiségűek is. Odaát nincs munkalehetőség, tehát a DélSzlovákiát sújtó fejlesztési politika az ott élő magyarokat és szlovákokat egyaránt hátrányosan érinti. A környékbéli cégek sokaknak adnak megélhetést, de a térségben jóval több a lehet őség. Kidolgoztunk egy fejlesztési tervet, amelyet tavaly szeptemberben mutattunk be az Európai Parlamentben. Ocskay Gyula elém teszi az Ister – Granum eurorégió fejlesztési tervét, amely mintegy ötven projektet tartalmaz. Van ezek között környezetvédelmi, m ezőgazdasági, iparfejlesztési, közlekedési, infrastrukturális, kulturális, oktatási és turisztikai jellegű is. Kiemelt jelentőségű például az Ister – Granum vállalkozásilogisztikai övezet projektje. – Tudvalevő, hogy a magyarországi oldalon nagy ipari zóna alakult ki, azonban a 10es út túlterhelt, a vasútvonal pedig elavult, nehezen használható. A Duna másik partján ugyanakkor nagyon jelentős logisztikai potenciállal szembesülhetünk: a jelenleg kihasználatlan párkányi teherpályaudvarral és megkímélt, kevéss é forgalmas közutakkal. A két part bevonásával tehát fejlesztési övezetet hozhatnánk létre, mégpedig úgy, hogy a szlovákiai oldalra beruházásokat csalogatnánk – ennek érdekében három ipari parkot lehetne kialakítani odaát – , a magyarországi oldalról pedig teherkompot indítanánk be Esztergom és Párkány között. Hosszú távon természetesen egy kétszer két sávos teherhíd jelenthet megoldást. Odaát ki lehetne alakítani egy teherhajókikötőt,
