Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-02
14 Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke úgy értékelte tegnap, hogy az lenne a logikus, ha Vajdaság új statútumát a tartomány parlamentjének jelenlegi összetétele dolgozná ki és fogadná el, majd ezután döntenének a választások kiírásáról. -- A tartományi parlamentnek el kell fogadnia a statútumot és minden olyan döntést, amelyek an nak előfeltételei, hogy Vajdaság élhessen az új alkotmány által előírt szélesebb jogkörökkel - mondta Pajtić. A kormányelnök azt is hozzátette, hogy egyes új intézményeket is alakítani kell, tekintve, hogy Vajdaság több pénzt kap, illetve vagyona lesz, ame lyet igazgatni kell. Azt is elmondta, hogy a statútumnak a tartományi parlamentben történő elfogadását követően azt szentesítenie kell a szerbiai parlamentnek is, emellett pedig meg kell hozni mindazokat a döntéseket, amelyek elősegítik a statútumnak a gy akorlatban történő végrehajtását. Hozzátette, hogy az új statútum kidolgozása már elkezdődött a titkárságok szintjén, de mindenképp meg kell várni, hogy befejeződjön a szerbiai alkotmány elfogadásának a folyamata. (Beta) vissza Az EUalkotmány aligha éleszthető fel tetszhalálából, de az EU átalakítására szükség lesz - ELEMZÉS S. Tóth László, az MTI tudósítója írja: Brüsszel, 2006. november 1., szerda (MTI) - Szomorú évforduló előtt áll az Európai Unió: az eredeti elk épzelések szerint november elseje korszakhatárt jelentett volna a kontinens életében, hiszen ekkorra kellett volna befejezni az EU alkotmányának ratifikálási folyamatát. A valóság azonban máshogy alakult. Tavaly májusban a franciák, néhány nappal későb b pedig a hollandok is jelentős többséggel elutasították népszavazáson a dokumentum jóváhagyását, így az elbukott. Ezzel az Európai Unió is történelme egyik legnagyobb válságába jutott: hatalmas presztízsveszteséget szenvedett, s olyan sokkos állapotba ker ült, amelyből egyelőre nem nagyon tud kilábalni. A presztízsveszteség tényét aligha kell magyarázni. Az euró bevezetése után az alkotmány volt az EU következő "nagy célkitűzése". Éveken át dolgoztak rajta a kormányok és a parlamentek képviselői, majd 2004 őszén díszes ceremónián írtak alá az állam- és kormányfők Rómában, az EU szülővárosában. Azt kellett volna bizonyítania: az Európai Unió nem pusztán létezik, de egyre jobban, hatékonyabban működik, s komoly helyet követel magának a világ dolgainak irá nyításában. Ehelyett azonban jött a kettős pofon: két alapító tagállam elutasította a dokumentum elfogadását. Ráadásul joggal feltételezhető, hogy ha e kudarc után az állam- és kormányfők nem tűztek volna ki "reflexiós időszakot" a további lépések átgondol ására (magyarán nem adják meg a jogot a ratifikálás leállítására az ezt akaró államokban), akkor a francia és a holland nemet azóta újabb elutasítások követték volna... Ennél is fontosabb azonban az alkotmány bukásának másik következménye. A dokumentum ugyanis nem pusztán szép alapelvek, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és más szabályok 23 oldalas összefoglalása volt, de az EU működésének egészét átfogó, számos területét megreformáló, bonyolult szabályzat is. Magyar változatban több mint 3 00 oldalas jogi szöveg, amelyet éppen ezért a szavazók közül szinte senki sem olvasott el, ellenben mindenki az EU bürokráciájának újabb jeleként értékelt. Olyan dokumentum, amely - minden bonyolultsága mellett - magát az EUműködést egyszerűbbé, hatékonya bbá tette volna, amire erre égető szükség lenne. A nemzeti szuverenitás néhány további szeletének feladása nélkül, így például a többségi döntéshozatal kiterjesztésének hiányában, vagy az EUalkotmány által előírt egységes EUkülpolitikai szervezet nélkül az Európai Unió továbbra is agyaglábakon álló óriás marad, amely sem gazdaságilag, sem politikailag nem tudja felvenni a versenyt riválisaival. Az EU még az alkotmány életbe lépése esetén sem lehetett volna olyan egységes, mint egy nemzetállam, példáu l az Egyesült Államok. Alkotmány, vagy legalábbis az abban szereplő, a döntéshozatalt egyszerűsítő szabályok nélkül viszont eleve esélye sincs arra, hogy labdába rúgjon az igazán nagyok térfelén. Nem véletlen, hogy az EUintegráció egyik legfőbb pártolója, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, aki "az Európai Egyesült Államok" címmel adta közre nemrég az unió felrázását szolgáló programját, a minap azt javasolta: a megbukott alkotmány helyett készítsenek újat, nagyon egyszerűt, amelynek csak egy pontja lenn e: az egyöntetű döntéshozatal követelményének eltörlése. Mindenesetre az EUalkotmány kudarca valóban bénító élmény volt az Európai Unió vezetői számára. Ezt bizonyítja, hogy a két népszavazás óta eltelt 17 hónapból - az EU új keretköltségvetésének el fogadása kivételével, ami azonban "kötelező program" volt - nehéz lenne visszaemlékezni bármilyen igazán fajsúlyos, az unió életében komoly átalakulást hozó döntésre vagy kezdeményezésre. (Az a két program, amelyet ellenvetésként fel lehetne hozni, azaz a szolgáltatási irányelvnek, illetve a vegyi anyagok új szabályozásának elfogadása, annyi kivétellel, kétértelmű megfogalmazással, hosszú átmeneti időkkel történt, hogy egyelőre nehéz lenne ítéletet mondani róluk.)
