Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-05
15 lyesen is odamondogassanak a magyar kormánynak vagy az ellenzéknek. Gyurcsány balatonőszödi beszéde miatt pedig még az Európai Parlament plenáris ülésén is összecsapott a néppárti és a szocialista frakcióvezető. Az persze nem újdonság, hogy az ellenzéki pártok az Európai Parlamentből üzengetnek haza kormányuknak. A brit euroszkeptikusok előszeretettel szidalmazzák Brüsszelből (és Strasbourgból) a brit kormányt azért, mert "e ngedi, hogy Brüsszelből irányítsák az országot". Az un iót közvetlenül érintő ügyekben más tagállamok ellenzéki képviselői is gyakran följelentik kormányukat az EUnál. A mostani görög kormány például azzal állt elő, hogy elődje csak az államháztartási adatok meghamisításával tudta teljesíteni az euró bevezeté séhez szükséges feltétel eket. A személyi viták még ennél is gyakoribbak. A portugál szocialisták José Manuel Barroso távozását is követelték, mivel ő – már bizottsági elnökként – a legutóbbi választáson saját konzervatív pártja mellett kampányolt. Ková cs László sem az egyetlen uniós biztos, akinek kinevezését a hazai ellenzék minden eszközzel igyekezett megakadályozni az EPben. Nellie Kroes mezőgazdasági biztosjelöltet a holland képviselők arról faggatták, milyen agrártámogatásokat kapott a férje, és h ogy ez miért nem összeférhetetlen új posztjával. A magyar képviselők már az első pillanattól felismerték az új pozíciójukban rejlő lehetőségeket. Amióta pedig az eredetileg az energetikai biztosi posztra jelölt Kovácsot megfúrták – amihez persze az "áldo zat" igazi magas la bdákat adott felkészületlenségével – , a fideszes képviselőket sikerélmények is erősítik. Kérdés persze, mekkora a súlya valójában az európai pártokban történteknek. Egyfelől ugyanis a vezető politik usok gyakran magasról tesznek a párt "hivatalos" álláspontjára: a francia szocialista Ségolene Royal például a m inap pont arról értekezett, hogy Gyurcsánynak le kellene mondania. Másfelől tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben – s főként az EP szerepének növekedésével – az európai szintű pártpo litizálás súlya is nagyobb. Jól mutatta ezt már az is, amikor a Néppártnak sikerült elérnie, hogy konzervatív kormányfők a tanácsban megakadályozzák egy sz ocialista vagy liberális bizottsági elnök kijelölését, vagy az, amikor a parlament rákényszerítette B arrosót a bizotts á- gi feladatok újraosztására. A parlamentnek ráadásul ma már mind több uniós jogszabály esetében van a tagálla- m okkal egyenlő döntési joga. Márpedig az Európai Parlamentben szinte mindig a párt- és nem a nemzeti szempon- t ok alapján szavaznak a képviselők. Ám veszélyes vizekre eveznek azok a képviselők, akik hazai politikai érdekekből félrevezetik saját európai frakc iójuk vezetőit. A fideszesek nemrég elérték, hogy az Európai Néppárt vezetői elítéljék a Hír tévének a Szabadság téri ostromról szóló tudósításait követő vizsgálatot. A Néppárt szerint a kormány bosszúhadjáratot indított a tév é- csatorna ellen. EPfrakciójának vezetője – a sajtószabadság megsértésére hivatkozva – egyenesen vizsgálatot köv etelt hazánk ellen. Ám előfordulhat, hogy ha l esz ilyen vizsgálat, a néppárti vezetők előtt is árnyaltabb kép rajzol ó- dik majd ki, s egyesek úgy érezhetik, félrevezették őket. Márpedig azzal hazánk is veszít, ha ilyen esetek miatt a Néppártban esetleg gyengül a magyarok érdekérvényesítő képessége. vissza Rockenbauer Nóra munkatárs Vesszőparipából stratégia − Akkor lenne a kormány keleti politikája igazán sikeres, ha a konkurens gázvezetékeket mosolyogva és a kapcsolatok érdemi csorbulása nélkül tudná lenyomni az oros zok torkán Bizonyos szkepszissel viszonyulok a hosszú távú külpolitikai stratégiákhoz. Az én értelmezésemben ezek ko rmányzati ciklusokon átívelő nemzeti vesszőparipák, amelyek jól beazonosítható profilt adnak az érintett diplom á- ciának. A finn külpoliti káról sokaknak az oroszokkal meglévő jó kapcsolatok ugranak be, a svédekről a konfliktu skezelés, a szlovénekről a Balkán stb. Egy ilyen külpolitikai profilhoz pedig szükség van a sokat emlegetett nemzeti konszenzusra, hogy egy új kormány legfeljebb korrigá lja, de ne utasítsa el egészében a stratégiai orientációt. A magyar külpolitikában lehet néhány ilyen téma, de Oroszország ma még biztosan nem az. Pozitív szerepben Gyurcsány Ferenc Oroszország esetében messze maga mögött hagyta a konszenzusteremtés ko loncát. Medgyessy Péter Oroszországpolitikája két nagyon fontos ponton különbözött Gyurcsányétól. Egyrészt formálisan csak az
