Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-05
16 Orbánkormány relációs jégkorszakát kívánta felolvasztani. Ez történt más esetekben is, az Egyesült Államokkal, Kínával, kisebb m értékben Németországgal is. Mégis, szemmel láthatóan ezek közül az orosz viszony Gyurcsány alatt minőségileg magasabb szintre jutott. Másrészt Medgyessy Péter tehette mindezt egy befogadó, a putyini Oroszországot támogató nyugati közegben. Gyurcsány inkább a nyugati dinamika ellenére, mintegy tüntetőleg állt ki Putyin mellett. A miniszterelnök aligha lenne ilyen elkötelezett, ha ebből a bizonyos stratégiából nem szeretne kihasítani jelentős szeletet Oroszországnak. Amit eddig sikerült elérni, "a történelm i kibékülés", "a múlt lezárása", bár elcsépeltnek hangzik, nem lebecsüle ndő. Ez a volt szovjet blokk egyik európailag is szalon- és kormányképes politikai erejének üzenete, amit Moszkv á- ban kivételesen még komolyan is vesznek. Ez a térségben úttörő szerep é s vitathatatlanul pozitív, figyelmet érde mlő esemény. Nyilván hatásosabb lett volna, ha Orbán Viktor zárja le azt a múltat. Ám amikor alkalma lett volna rá, nem tette. Márpedig minden eddigi vívmány ellenére biztosak lehetünk benne, a Fidesz esetleges tava szi győzelme után kő kövön nem maradt volna ebből a politikából. A kormányzati ciklus előtt álló legfőbb feladat tehát masszív gazdasági és politikai fundamentumra helyezni az orosz – magyar viszonyt, valamilyen konszenzust és érdekközösséget teremteni ebb en a kérdésben. Ehhez üzleti és társadalmi szereplőket, uniós és nemzetközi partnereket, megnyilvánulási lehetőségeket kell találni, és nem árt valamilyen eredményeket is felmutatni. Gyurcsány személyes vesszőparipájából kellene egy életképes húsvér kapcs olatrendszert kiépíteni. Ez még mindig nem az igazi, de ez a kormány által jelenleg elérhető maximum. Ami az üzleti partnereket illeti, látszólag kevés az olyan nagy magyar cég, amelynek közömbös lenne Oroszország. És nyilvánvaló, hogy olajmezőket, bankoka t, de még gyógyszer- és agrárpiacot is könnyebb arrafelé jó politikai ka pcsolatok mellett megszerezni. Üzlet és politika Eltekintve most az egyéb nehézségektől, kétségeim vannak ezen üzleti törekvések kellő politikai képviseletét ill etően. Az Orbánkor mány "regionális diplomáciája" idején az üzleti élet kihasználta, de nem befolyásolta ezt az orientációválasztást. A gazdaság futott a politika után. Minden törekvés, retorika és kétségtelen siker dacára most is csak nagyon lassan ér össze üzlet és politik a. Ami a nemzetközi megfeleltetést illeti, a finn és a német EUelnökség megoldani látszik ezt a problémát. Múlóban van a Jukoszügy és a 2004es autoriter fordulat okozta nyugati sokk. A színes forradalmak okozta elhidegülés sem tűnik megalapozottnak a rezsimváltó posztszovjet államok eredményeinek fényében. Nem feledve ugyan a me gváltozott moszkvai viszonyokat, terhes lett az amerikaiak és néhány keleteurópai új EUtag konfrontációs kurzusa, és egy békülékenyebb hangnem nyer teret az unióban. Ebbe könn yedén beilleszthető a Gyurcsánykurzus, főleg mivel szinte egyetlen keleteurópai tag lennénk e csapatban. És ez még azzal is járhatna, hogy a magyar diplom á- cia egyszerre lehetne jelen Oroszországban és a posztszovjet térség Moszkvával ellentmondásos viszo nyban levő államaiban. Ez kicsit ügyesebbnek és ígéretesebbnek tűnik, mint a karakteres, de zsákutcás lengyel és litván külp olitika. Az igazi próba Azonban Gyurcsány Oroszországpolitikájának igazi próbája néhány kényszerű konfrontáció vállalása kellen e hogy legyen. Ma a teljes magyar energiamérlegnek majdnem a fele az orosz – ukrán gázvezetéken érkezik hazán kba. Ez példátlan kiszolgáltatottság a fejlett világban. Még közgazdászt is keveset találni, aki ne csóválná a fejét a magyar állapotok ismeretében. Ezen változtatni kell. Személy szerint nem szívesen bízom a lakásom fűtését civódó ukrán oligarchákra. Nem kell orosznak lenni ahhoz sem, hogy e monopolhelyzettel – ha csak az árak szintjén is – visszaéljenek. A diverzifikációnak nyilván nem örülnek Moszkv ában, kiváltképp, ha az a középázsiai és esetleg közelkeleti gáz térségbeli felbukkanását jelentené. Ám akkor lenne a kormány keleti politikája igazán sikeres, ha a konkurens gázvezetékeket mosolyogva és a kapcsolatok érdemi csorbulása nélkül tudná lenyo mni az oroszok to rkán. Már csak azért is, mert csak egy diverzifikált ellátásba lehetne a Gazpromot megkönnyebbülten és gazdaság ilag hatékony módon beengedni. vissza Deák András a Teleki László Intézet tudományos munkatársa
