Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-30
13 Ugyancsak 50 százalék alatti részvétellel zajlott le a 2004. december 5i kettős népszavazás. Azonban egyik feltett kérdésre sem válaszolt a voksolók negyede azonos válasszal, így a referendum eredménytelen maradt. A következő két kérdésre kellett v álaszolni: "Egyetérte ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?”; illetve "Akarjae, hogy az Országgyűlés törvényt a lkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti " magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Mindkét ügyet felkarolta a Fidesz. A voksolás eredménytelenül zárult, azon a választók 37,49 százaléka vett részt. Svájc, az "őshaza” A népszavazás őshazája Svájc. Itt az alkotmány esetleges megváltoztatása esetén kötelező a népszavazás kiírása. Ez azt jelenti, hogy minden egyes esetben, amikor a svájci parlament az alaptörvény megváltoztatásáról dönt, akkor ez a változtatás csak abban az esetben léphet életbe, ha a szavazópolgárok és a kantonok többsége referendumon támogatja. Az alpesi országban létezik a "kantonreferendum” intézménye is. Ez annyit tesz, hogy ha legalább ötvenezer szavazópolgár vagy nyolc kanton kéri (száz napon belül), akkor népszavazást kell kií rni adott, törvényi szintű jogszabályok módosításáról. A népszavazási jog széles körű alkalmazása megfigyelők szerint arra kényszeríti a törvényhozást, hogy a jogszabályok módosításakor kompromisszumot keressen minden jelentősebb érdekcsoporttal. A refer endummal való "fenyegetés” meglehetősen fajsúlyos fegyvernek számít, amelyet többnyire már a törvények előkészítési szakaszában bevetnek a politikai erők. A jobboldal adott esetben lemond a nép megszavaztatásáról, ha a baloldal eláll a kérdéses jogszabály módosításának parlamenti "áterőltetésétől” – és természetesen fordítva ugyanez a helyzet. Itáliában egy törvény hatályon kívül helyezéséről népszavazást (referendum abrogativo) írnak ki, ha ötszázezer szavazópolgár vagy öt regionális tanács ilyen értelmű kezdeményezést támogat. Az olasz alkotmány leszögezi, hogy az adózást, illetőleg a költségvetést, valamint az amnesztiát érintő ügyekben nem lehet referendumot kiírni. Ha a választók több mint fele részt vesz a voksoláson és a szavazók többsége ugyanúgy v oksol, akkor a nép döntése kötelező érvényű. Az olasz alkotmány megváltoztatása esetén is urnákhoz szólítják a szavazópolgárokat, ha a változás kihirdetését követő három hónapon belül akár a római felső, akár az alsóház tagjainak egyötöde vagy ötszázezer választó, vagy öt regionális tanács voksolást (referendum confermativo) kíván. Ebben az esetben csak akkor léphet hatályba a változás, ha az összes érvényes szavazat többsége jóváhagyja. Németországban – legalábbis országos, vagy ahogy a németek mondják , szövetségi szinten – nincs népszavazás. Mint az ottani államéletben annyi minden, ez is a fasiszta korszakra megy vissza. A német alaptörvény " atyái” megijedtek a Hitler- korszak demagógiájától, attól a hatástól, melyet e korszak névadó fődemagógja a tömegekre gyakorolt. Ezért elutasították a svájci mintájú, népszavazásos demokráciát és egyértelműen a közvetett, vagyis képviseleti demokrácia mell ett tették le a garast. Az alaptörvényben ezért szó sincs szövetségi szintű népszavazásokról. Kilenc uniós tagországban volt referendum az alkotmányos szerződés ügyében – Németországban nem. Lehetséges, sőt egyes esetekben egyenesen kötelező viszont a nép szavazás alsóbb szintű ügyekben. Például akkor, amikor egy szövetségi tartomány határainak megváltoztatásáról vagy két tartomány egyesítéséről kell dönteni. Berlin és Brandenburg lakossága referendumon utasította el e két tartomány egyesítését. Bajorország ban és Hessenben népszavazás dönt a tartományi alkotmány megváltoztatásáról, és sok helyen helyikommunális ügyekben is. Svédországban a parlamenti demokrácia bevezetése óta összesen hatszor rendeztek népszavazást, ezek egytől egyig véleménynyilvánító ref erendumok voltak. Az elsőt 1922ben az alkoholtilalom, az utolsót 2003ban az euró bevezetéséről – mindkettőt elutasították a svédek.
