Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-28
16 egyébként is korai lenne mérlegre tenni az új kormány tevékenységét, nem telt le a mindenkinek kijáró száznapos türelmi idő. A tél e tekintetben fontos határkő lesz. Azt már most leszögezhetem, hogy bizonyos társadalmi változások és a gazdaság alak ulásának egyes mozzanatai nyugtalansággal töltik el az ukránok többségét, mivel ezek nem felelnek meg a Janukovics által deklarált törekvéseknek. E kérdésekben a miniszterelnökkel beszélgetve, a kormánynak, valamint a parlamentnek írott leveleimben nyilván osan kifejtettem álláspontomat. – Ha a nagy változásokat nézzük, térségünkben ezek sohasem nélkülöztek geopolitikai felhangot. Nem volt másképp a „narancsos” forradalommal sem. Nem tart attól, hogy a Kelet és a Nyugat között Ukrajna a nagyhatalmak játéksze révé, a befolyásért folytatott harc terepévé válik? – Jól ismerem Ukrajna történetét, így nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy ennek a veszélye fennáll, azonban semmiképpen sem szeretném, ha így történne. Az Ukrajna előtt álló kihívással szembesült néhán y évvel ezelőtt Magyarország, Csehország, Szlovákia vagy Lengyelország is. A középeurópaiak által adott válasz s annak eredménye arra sarkallja Kijevet, hogy az európai integráció útját járja. S nem csupán azért, mert ez az út divatos avagy könnyű lenne, hanem mert ésszerű, s ez felel meg a nemzeti érdekeinknek. Külön hangsúlyoznám, hogy az euroatlanti integráció erősíti függetlenségünk alapjait. – A választások után sokan tartottak Ukrajna külpolitikai irányváltásától, Oroszország felé fordulásától. Meg t udja nyugtatni e tekintetben az aggodalmaskodókat? – Megnyugtathatok mindenkit, az ukrán külpolitika irányvonala következetes és változatlan marad. Tény ugyanakkor, hogy a különböző politikai erők között egyes taktikai kérdésekben jól érzékelhetők a nézetk ülönbségek. Mindez azonban teljesen normális jelenség egy demokratikus társadalomban. Az a fontos, hogy ezen erők képviselőinek legyen közös elképzelésük Ukrajnáról mint független, egységes, gazdasági tekintetben fejlett, erős államról, amelyet tisztelnek, véleményére odafigyelnek. Továbbra is az ukrán külpolitika egyik elsőrendű célja, hogy minden tekintetben közelítsen az Európai Unióhoz, a későbbiekben teljes jogú taggá váljon, ezenkívül a perspektivikus belépést szem előtt tartva erősítse együttműködésé t a NATOval. Természetesen külpolitikánk prioritásai között szerepel az Oroszországhoz fűződő viszony is. Magyarázható ez az ország földrajzi, geopolitikai helyzetével, valamint szoros kereskedelmi és kulturális kapcsolatainkkal. Külön kiemelném az emberi tényezőt, a társadalmaink jelentős részét átszövő rokoni, ismerősi szálakat. Ukrajna tehát továbbra is támogatja a stratégiai partnerségi viszonyt Oroszországgal. – A NATOtagság azonban mintha egyelőre lekerült volna a napirendről… – Jogi szempontból Ukr ajna belépését a NATOba törvények sora szabályozza. Ilyen az Ukrajna nemzetbiztonságának alapjairól szóló, amely meghatározza, hogy ennek egyik eszköze a NATOtagság. Ma a vezető politikai erők között e kérdésben egyetértés van, amelyet világosan kifejez a négy párt által nemrégiben aláírt nemzeti egyetértésről szóló megállapodás 27. pontja. A döntést a tagságról eszerint a feltételek teljesítése után kiírandó népszavazáson a társadalom hozza meg. Külpolitikai szempontból ez a megfogalmazás azt jelenti, ho gy a referendumig Ukrajnának át kell mennie a csatlakozás előtti összes előkészületi szakaszon. Ebbe beletartozik a feltételek teljesítésével együtt a tagságról szóló cselekvési programhoz való csatlakozás, illetve a tagállamok meghívása a tárgyalásokra. S csak ezután lehet szó a referendum kiírásáról. A külpolitikai alapelvek, így az euroatlanti integráció kérdése is világosan megszabott és változatlan. Jelen pillanatban a csatlakozás megvalósításának módszereiről, formáiról folyik a vita. – Közeledik a té l, sokaknak eszükbe juthat a gázháború. Az idén minden rendben lesz? – Az év elején voltak bizonyos problémák a nyugateurópai gázszállításban, de nem Ukrajna miatt. Annak ellenére, hogy a Gazprommal nem volt aláírt szerződésünk, egy percre sem állítottuk le a tranzitot az európai fogyasztók felé. A nyomás csökkenése a nyugati határokon az orosz intézkedésekkel, az export mennyiségének időleges visszafogásával volt magyarázható. Ukrajna az energiahordozók biztonságos tranzitjának garantálását egyébként mege rősítette a G8ak szentpétervári csúcstalálkozójának résztvevői előtt is. Sajnos mi nem kaptunk hasonló támogatást az Oroszországgal folytatott tárgyalások során az európai országoktól. A jövő évi szállításokról és az árakról már megszületett az elvi megál lapodás, és az ukrán tározókat már több mint 25,5 milliárd köbméter gázzal töltöttük fel, ami az őszi – téli időszakra teljes egészében biztosítja a hazai fogyasztók problémamentes ellátását. – Az év eleji vita egyik következménye az alternatív szállítási út vonalak kiépítésének érezhető felgyorsulása. Ennek egyik vesztese eddig Ukrajna. Nem neheztel az ezekben a projektekben Oroszország mellett kulcsszerepet játszó Berlinre és Budapestre? – Ukrajna az Európába irányuló gázszállítások legnagyobb tranzitországa , az ország kapacitása eléri a 150 milliárd köbméteres szintet. Ennek a szállítási útvonalnak ma nincs alternatívája. A Fehéroroszországon át haladó útvonal, a Kék Áramlat, a Baltitenger alatt épülő északi vezeték vagy éppen a Nabucco csak növelhetik az e urópai szállítások mennyiségét, Ukrajnát azonban nem válthatják ki. Ugyanezt a célt tűztük ki magunk elé mi is, a
