Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-28
15 legalacsonyabb Ukr ajna történetében, a külföldi befektetések megduplázódtak, hétmilliárd dolláros értékük pedig meghaladja az idén Magyarországra vagy Lengyelországba érkezett tőke mennyiségét. Csaknem háromszor annyi üzletember és turista érkezik hozzánk ma, mint korábban. A „narancsos” forradalom eme gyümölcsei önmagukért beszélnek. Ezek az eredmények már hatással vannak a pénztárcákra és az emberek közérzetére is. Nincs okom a csalódottságra. – Az élet sokszor váratlan fordulatokat hoz. Gondolta volna például két éve, hog y a „narancsos” szövetség ilyen hamar szétesik, s az új kormány éppen egykori ellenfelének, Viktor Janukovicsnak a támogatásával alakulhat meg, a következő választásokat pedig a Régiók Pártja nyeri? Az is meglephette, hogy egy éve éppen egyik legközelebbi munkatársa, Olekszandr Zincsenko bírálta legélesebben a „narancsos” tábor belső köreinek korruptságát. Általában véve meglepte az események alakulása? – Ilyen fordulatokra természetesen nem gondoltam. Ami Zincsenkót illeti, néhány napja tanácsadómmá nevezt em ki, kezet nyújtottam. Talán nem fordítottam elég figyelmet bizonyos prognózisokra, főképp pedig az események személyes aspektusaira. Gondoljunk csak a „narancsos” forradalom alakulására, Viktor Janukovics vagy Olekszandr Zincsenko történetére. Úgy vélem azonban, hogy mégsem a személyi tényező a döntő. Vegyük például a rendszerváltás utáni Lengyelország példáját. Miként lépett le a porondról legendás első elnöke, miként esett részeire a hajdani Szolidaritás, vagy milyen gyorsan bukott meg az első néhány k ormány. Mára csak annyi maradt meg a közvéleményben, hogy Lengyelország demokratikus állam, s megindult a gazdasági növekedés útján. Ugyanígy van ezzel Ukrajna is. Az említett esetek fontosak lehetnek a napi elemzések szempontjából, ám nagyobb távlatokban, a fő irány szempontjából jelentéktelen epizódok maradnak. – Ha vissza lehetne forgatni két évvel az idő kerekét, mit tenne másként? – Óvatosabb lennék. Semmiképpen sem közelítenék olyan nyíltsággal a politikai partnerek felé – s itt nem a Mi Ukrajnánkra, hanem a szövetségeseinkre gondolok – , mint azt tettem. Több figyelmet szentelnék a politikai pártok közti viszonyokra, hiszen fájdalmas ma látnom, hogy a jobbközép erők jelentős része kiszorult az aktív politikából. Mindannyiukat legyőzték. Mégpedig azért, mert nem fordítottak elég figyelmet és energiát az egymás közti kapcsolatok konszolidálására, ami pedig lehetővé tette volna, hogy közös platformot alakítsanak a parlamenti választásokon, majd koalícióra lépjenek. Túlértékelték a lehetőségeiket, s alulbec sülték a barátság és a partnerség fontosságát. Vesztettek, s fájdalommal látom, hogy tiszta fejű politikusok lényegében kizárták magukat az aktív politizálásból. – Ukrajna történelmébe már véglegesen beírta a nevét. Nemes célként állhat azonban még ön előt t, hogy megteremtse Ukrajna egységét. A forradalmak ugyanis – mint 1956ban Magyarországon – néha kivételes egységbe tömörítik a nemzetet, míg máskor, mint majd két éve Ukrajnában, elmélyítik az adott esetben nem csupán politikai, hanem civilizációs ellent éteket. Két év után ma már jobban megérti Donyeck NyugatUkrajnát és viszont? – Egy demokratikus állam vezetőjének természetes célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeinek életét tegye jobbá, megőrizze a demokratikus értékeket és emelje az ország tekintélyét a világban. Kiemelt célom, hogy véglegesen megerősítsem és a gyakorl atban is érvényesítsem Ukrajna európai irányultságát. Különösen aktuálissá vált az ország ideológiai, világnézeti, kulturális értelemben vett egyesítése. Meg kell haladnunk a Dnyeper két partján élő ukránok különbözőségéről mesterségesen kreált sztereotípi ákat. – Talán az elkeseredés, talán az elmúlt két év tapasztalata mondatja egyre többekkel Ukrajnában, hogy a „narancsos” forradalom valójában nem volt más, mint a milliomosok lázadása a milliárdosok ellen. A szkeptikusokat igazolja, hogy az üzleti szféra a korábbiakhoz hasonlóan lényegében ma is összefonódik a politikával. Mennyi idő és mi kell ahhoz, hogy Ukrajnára senki se mondhassa, berendezkedése oligarchikus? – Nem értek egyet az ilyen banális következtetésekkel. Körülöttem például nincsenek milliárdo sok, de még milliomosok sem. A mai hatalmi struktúrában a klánok, oligarchák befolyása a politikai döntéshozatalra erősen korlátozott, s ekképpen össze sem lehet hasonlítani a két évvel ezelőtti rendszerrel. Mára kialakult a kiegyensúlyozott döntéshozatali mechanizmus. Ennek egyik feltétele, hogy Ukrajnában megteremtődött a szólás, ezen belül pedig a sajtó szabadsága. Így egyegy döntés – szülessen az bármilyen titokban – ma már két nap múlva benne van az újságokban. Ez az átláthatóság, a kontroll pedig a l egjobb garancia arra, hogy a nemzeti érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági döntések szülessenek. Hat korrupcióellenes törvény van a parlament előtt, folyik az igazságügyi reform, s külön hangsúlyt fektetünk az államháztartás átláthatóságára. – Miként é rtékeli egykori ellenfelének, Viktor Janukovicsnak az eddigi miniszterelnöki ténykedését? – Az ország elnöke nem engedheti meg magának, hogy jó vagy rossz minősítést osztogasson a kormány tagjainak. A miniszterelnök és a parlamenti választásokon a legtöbb szavazatot kapott politikai erő teljesítményét nem az elnök, hanem majd a nép értékeli. Mivel a jelenlegi kormányfő pártjának programja kapta meg a választók támogatását, azt kell elemezni, hogy e program megvalósítása mennyiben felel meg a várakozásoknak. Ma még
