Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-28
9 Önnek kizárólag azért jár ki a tisztelet, mert az emberiség számottevő és nagy kultúráiban mindig is kijárt a tisztelet még önnek is. Így volt ez a görögöknél, hasonlóképpen a pueblo és a préri indiánok között. S bár a mi kultúránk (civil izációnk) a végét járja, és erősen kétséges, hogy lesze majd helye a számottevő és nagy kultúrák között, én a magam részéről megpróbálok annyival hozzájárulni ehhez, hogy önt megtisztelem. Megtisztelem például azzal, hogy miközben ön Orbán Viktortól félti a magyar demokráciát, én elmesélem önnek, mi zajlik a hazámban. A következők zajlanak az én hazámban: Demszky Gábor liberális főpolgármester és egyfős többsége a Fővárosi Közgyűlésben hozott egy rendeletet. A rendelet szerint ezentúl Demszky Gábortól és e gyfős többségétől kell engedélyt kérni, ha egy politikai rendezvény vagy egy tüntetés szervezői színpadot és hangosítást szeretnének használni az eseményen. Tudja, tisztelt Rasmussen úr, ezt például az ön hazájában nem lehetne. Természetesen nem maga miatt . Maga lelkesen fogja helyeselni Demszky és egyfős többsége rendeletét, amelyet a liberalizmus, az emberi szabadságjogok nagyobb dicsőségére megalkotott. Azért fogja helyeselni, mert ön politikai tévelygő. De a maga hazájában, ahol némiképp nagyobb hagyomá nya van a demokráciának, egy ilyen rendelet után megrohamoznák a Városházát. Mindegy. Engedje meg, hogy pihenésképpen néhány szót intézzek Demszkyhez, akit éppen 18 esztendeje ismertem meg. (Tényleg, kedves Gábor: szerintem kár megállni félúton. Már hétfőn hozzatok egy rendeletet arról, hogy az engedély nélkül tartott fénymásoló gépeket 24 órán belül le kell adni. Nálad. Micsoda egy idióta lett belőled, kedves Gábor. És képzeld, most majdnem megkérdeztem, hogy nem szégyellede magad. Dehogy szégyelled…) Eln ézését kérem, kedves Rasmussen úr, máris visszatérek önhöz! Képzelje el, kedves Rasmussen úr, az én hazámban a Helsinki Bizottság jogszerűnek és törvényesnek nyilvánította a rendőrség október 23i fellépését. Szerintem csak idő kérdése, és ez a Magyar Hels inki Bizottság, élén Kőszeg Ferenccel mosolygósnak, idillinek és habcsókillatúnak is fogja nyilvánítani a rendőrség október 23i fellépését, ártatlan emberek félholtra verését, a tömegbe szemmagasságban lövöldöző, leállatiasodott rendőrök ténykedését, a já rókelők bántalmazását, a földön fekvők megrugdalását, a vipera alkalmazását. És tudja, miért, szeretve tisztelt Rasmussen úr? Mert a Magyar Helsinki Bizottság vezetője, az a bizonyos Kőszeg Ferenc szintúgy politikai tévelygő. Éppen olyan, mint ön. Mint Dem szky Gábor. Ezért fogják maguk mindig olyan kiválóan megérteni egymást. Képzelje el, Rasmussen úr, amikor engem a román hatóságok kitiltottak a Román Köztársaság területéről azzal az indokkal, hogy terrorista vagyok (!), ez a Magyar Helsinki Bizottság, egé szen pontosan annak vezetője, Kőszeg Ferenc azt nyilatkozta, hogy nem érdekli. Eközben a Román Helsinki Bizottság nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen tiltakozott saját kormányánál az Európában páratlan és tűrhetetlen intézkedés ellen. De menjünk tovább . Képzelje el, hogy az én hazámban, amikor film- és fényképfelvételek bizonyítják, hogy a rendőrség válogatás nélkül ütlegel mindenkit, akkor a főkapitány, bizonyos Gergényi azt nyilatkozza, hogy a rendőrség nem vert meg senkit; képzelje, amikor film- és f ényképfelvételek bizonyítják, hogy a rendőrség egy úgynevezett vipera nevű eszközzel veri a népet, holott ehhez nincs joga, akkor a főkapitány azt nyilatkozza, hogy a rendőrség nem használ viperát, mert olyan nekik nincs is; képzelje, amikor az orra alá du gják a felvételeket, akkor meg azt nyilatkozza, hogy az nem is vipera, hanem rendőrbot; képzelje el, hogy az én hazámban a rendőrök maszkban, azonosító szám és jelvény nélkül járnak tömeget oszlatni, tömeget verni, szemet kilőni, hogy ne lehessen később tu dni, melyik állat mit tett. Amikor a rendőrségi törvény alapján számon kérik ezt a Gergényit, hogy hol volt a jelvény, az azonosító szám, akkor ez a Gergényi azt feleli, hogy „leesett a rendőrökről”. Na látja, drága Rasmussen úr, ilyen az, amikor egy orszá gnak gátlástalanul hazudozó, senkiházi miniszterelnöke van. Akkor a rendőrfőnök is mindjárt azt hiszi, hogy nekiállhat gátlástalanul, cinikusan hazudozni. Tudja, Rasmussen úr, az én hazámban 1956. október 25én a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről gyil kos gazemberek belelőttek a Kossuth téren békésen tüntető tömegbe. Ez az október 25e a rendszerváltás óta emléknap. A Kossuth tér pedig az emlékezés tere. És képzelje el, hogy most, a forradalom ötvenedik évfordulóján a rendőrség nem engedte meg, hogy az emberek letegyék virágaikat a vérengzés helyszínén. Ott állt ötven (ötven, érti, Rasmussen kolléga, ötven!) ember, közöttük Fónay Jenő egykori halálraítélt, és az azonosító szám nélküli rohamrendőrség elkergette őket. Képzelje el, mennyire be lehetnek tojv a a maga magyar barátai, ha ötven ember virágaitól ennyire rettegnek… S tudja, mit mondanak? Miért nem lehet virágokat letenni a Kossuth térre? Azért, mert az most „műveleti terület”. Képzelje, Rasmussen, az én hazám egy nagy műveleti terület mostanában. G átlástalan, elállatiasodott rendőrök grasszálnak benne, és begyűjtik az embereket. És ha holnap Gergényi főkapitány – Gyurcsány Obersturmbannführer parancsára – műveleti területté nyilvánítja a mellékhelyiségeket, akkor maga megrendült levélben fogja tudat ni a világgal, hogy Magyarországon halálos veszély fenyegeti a demokráciát, ugyanis a népek szanaszét járnak szükségre.
