Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-28
10 De ez még mind semmi, Rasmussen barátom! A legjobbat még el sem meséltem. Hajoljon közelebb, így ni… Hát képzelje el, az úgy volt, hogy még október 23án ezek a Gergényiféle kiváló rendőrök agybafőbe vertek egy jezsuita papot. (Nálunk, tudja, nagy hagyománya van ennek, kutassa fel Pócspetri nevét, és olvassa el, mi is történt ott.) Szóval jól megverték ezt a papot. Hiába, a nácik meg a k ommunisták mindig is irtóztak a papoktól. Történt aztán, hogy ez a megvert pap interjút akart adni a lengyel közszolgálati televíziónak és a Hír Televíziónak Budapest VIII. kerületében, a Lőrinc pap téren. Állt a két stáb, a katolikus templomnál, előttük a pap, készült az interjú. Kisvártatva azonban megjelent két közterületfelügyelő, és közölte, hogy engedély nélkül nem lehet forgatni az utcán (2006, Budapest, Gyurcsány Obersturmbannführer őrjöngése idején). A stáb mondta a két közterületfelügyelőnek, ho gy de lehet. Erre a két közterületes a rendőrséggel fenyegetőzött. Aztán láss csodát, megérkezett egy rendőrautó. Ki is szállt belőle mindjárt egy olyan szép, derék, nagy rendőr, és elkezdte vegzálni a stábokat. És fenyegetőzött. Majd a lengyel stáb tolmác sának azt mondta az egyik, hogy „felismerte”, és „ne merjen a nyolcadik kerületben járni, mert megkapja a magáét”. Meg hogy majd jól előállít mindenkit. Amikor megkérték, hogy igazolja magát – mivel ezen a derék rendőrön sem volt azonosító – , tovább fenyeg etőzött. Mit szól ehhez, Rasmussen kolléga? Hát nem döbbenetes? De az. Olyannyira döbbenetes, hogy ha nem haragszik, ismét magára hagyom önt egy pillanatra… (Tisztelt VIII. kerületi polgármester úr meg Gergényi úr! Ahogy az imént mondtam, ha a minisztereln ök egy gátlástalan hazudozó, akkor a rendőrfőnök is jogot formál arra, hogy cinikusan és pofátlanul hazudozzon. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem ez a kis Lőrinc pap téri jelenet. Ha jól tudom, a közterületfelügyelők munkáltatója az önkormányzat, ezért sz ólok önhöz most, polgármester úr. Az a két közterületes, aki ott a stábokat vegzálta, nos, ők a konstans. Ők voltak a nyilas házmesterek, akikből aztán egyik napról a másikra szájba vizelő ávósok lettek. Ezek sajnos itt élnek közöttünk. Ám csak akkor merne k előjönni, amikor úgy érzik, eljött az ő idejük. És most úgy érzik. Ez a két közterületes fenyegetőzik, filmeseket vegzál, „intézkedik”. Úgyhogy, polgármester úr, a feladat adott: ezt a két közterületest hétfőn, jókor reggel ki kell rúgni. Fel van véve az arcuk, azonosításuk igen egyszerű. És ellenőrizni fogjuk, megtörténte, aminek meg kell történnie. Ugyanez vonatkozik arra a derékre, aki rendőregyenruhában „intézkedett”, fenyegetőzött, és aki megtagadta, hogy igazolja magát. Ő is azt gondolja, eljött az ideje. S bár maga is ki lesz rúgva, főkapitány úr, hamarosan, de addig is tegye meg azt a szívességet, hogy újabb hazudozás helyett eltávolítja a rendőrség kötelékéből a derék rendőrt. Mert magának is éreznie kell, hogy ez megmagyarázhatatlan és tarthatat lan. Na ugye…) Elnézését kérem, Rasmussen úr, hogy megvárattam. Amúgy sok mondandóm már nincs az ön számára. Látja, ez van most az én hazámban. Eszembe is jut a régi anekdota, talán még ezt sem hallotta: egy híres pesti zsidó kabarészerzőt a vészkorszak id ején elvittek munkaszolgálatra a nyilas állatok. Éppen valami árkot ásattak vele. Tél volt, fagy volt, a rongyokba bugyolált, éhező szerencsétlen alig bírta a munkát. Ekkor az egyik nyilas állat odament hozzá, és hátulról jól belerúgott. És a mi drága szer zőnk megállt, rátámaszkodott a lapátra, és angyali nyugalommal így szólt: – Tudja, őrmester úr, most ment el a kedvem az egésztől… No látja, Rasmussen úr, valahogy így. Elment a kedvem az egésztől. És mégsem hagyhatom. Mert éppen azért fogtunk hozzá tizenn yolc éve, hogy ilyen többé ne legyen. És ezen a mélyről jövő szándékon a maga levelei semmit sem fognak változtatni. Öleli: Bayer Zsolt vissza Kiderült, nem létezik kommunista embertípus - Orbán Viktor: Ki kell dolgoznunk az okat az új mértékegységeket, amelyek hitelesen mérhetik a politika teljesítményét Magyar Nemzet 2006. október 28. Szerző: Orbán Viktor Az első gondolat a köszöneté. Köszönet azoknak, akik szolidárisak voltak, akik segítséget küldtek, akik befogadták a me nekülteket, akik tettek azért, hogy egy rab nép kiszabadulhasson, és köszönet azoknak, akik visszafogadtak bennünket Európába. Külön köszönet a ma itt velünk együtt lévő balti államok, Lengyelország, Szlovákia és Csehország képviselőinek, akik mindig szoli dárisak voltak 1956 Magyarországával. A második világháború után a szabad világban más ritmusra járt az élet, mint a vasfüggöny túlsó oldalán. Mást hozott az ’56os esztendő is. A szabad világban Ed Sullivan, az Egyesült Államok legkedvesebb showmestere ö tvenezer dolláros reform- gázsiért felkéri Elvis Presleyt, énekeljen a tévéműsorában, 54 millió ember látja. Forradalmi idők járnak Európában is. Az autóiparban. A francia Citroënnél a dobfékeket felváltja a tárcsafék. Az európai közvéleményt az tartja láz ban, hogy a bulvárlapok álomesküvőről cikkeznek. Grace Kelly amerikai színésznő hozzámegy a monacói herceghez. Az élet habkönnyű epizódjaival szemben Európa aknazárral és szögesdróttal elkerített, sűrű sorsú része 1956ban azonban drámai változások elé néz ett.
