Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-20
18 – Ha a büdzsé helyzetét nézzük, akkor azért az önök kommunistái, s általában az új kormány felelő sségteljesebbnek tűnik, mint a mi liberálisaink és posztkommunistáink. Miként értékeli Viktor Janukovics kabinetjének eddigi működését? Beigazolódtake azok a félelmek, amelyek Ukrajna kelet felé fordulását vetítették előre? – E kérdés megválaszolásához ér demes megnézni az ukrán politika alakulását a 90es években. Leonyid Kucsma 1994ben két jelszóval, az Oroszországhoz közeledéssel és az orosz nyelv hivatalossá tételével nyerte meg a választásokat. S megvalósított ebből bármit is? Nem. Ugyanígy kampányolt Janukovics is, s mint látszik, ebből sem lesz semmi. A választók vágyai és a hatalomba kerülő politikusok előtt kitáruló realitás ugyanis e kérdésekben nem esik egybe. Ezért az orosz nyelv vagy az orosz kapcsolatok erősítésének kérdésében Janukovics jóval óvatosabb lesz, mint azt a kampányból ítélve bárki is gondolhatta volna. Nem hagyhatja ugyanis figyelmen kívül az európai integrációs folyamatot. Már csak azért sem, mert a mögötte lévő üzleti körök érdekei ezt kívánják. Vegyük például legfőbb támogatóját , Rinat Ahmetovot, akinek cége egyáltalán nem Oroszország, hanem nyugat felé mozog, ha úgy tetszik, Európába integrálódik. – Nem segíti ugyanakkor a szegény és fiatal Ukrajnát, hogy az ország sok tekintetben kiszolgáltatott a geopolitikai játszmáknak… – Uk rajnát nem kell sajnálni, geopolitikai helyzete kiváló. A kelet – nyugati tranzitutak szinte mindegyike az országon át vezet. Ez politikai, gazdasági és pszichológiai értelemben véve is hatalmas lehetőség, amelyet ki kell használni. – A posztszovjet térségbe n kiéleződött, a befolyásért zajló geopolitikai játszmák azonban felgyorsították az északi és déli alternatív útvonalak kiépülését. Ezzel pedig a helyzet Ukrajna kárára kezd változni… – A piacgazdaság alapvetően a keresletkínálat törvényén alapul. Így azt án, ha örökké valamilyen politikai modellben, oroszban vagy amerikaiban gondolkodunk, akkor tényleg szegények maradunk, s egyik irányban mindig izolálódunk. Bipoláris geopolitikai helyzetünkből adódóan a mi érdekeink csak úgy érvényesülhetnek, ha mindkét i rányban nyitottak maradunk. vissza A "csőcselék felkelése" - sajátos szemszögből 1956ról a Terror Házában - Többen elhagyták a termet az ismert konzervatív professzor szavai miatt Hírszerző.hu 2006. október 20. 07:34 Sze rző: Kósa András A forradalom a csőcselék felkelése, a magyar értelmiség színevirága aktívan kollaborált a diktatúrával a kényelmes állások reményében, a társadalom hagyta magát megvesztegetni Kádár János által, az 1956 október 23án történtek nem ért ék meg Magyarországnak, Nagy Imrét túlheroizálták – csak néhány elem John Kekes New Yorkban élő magyar filozófia professzor előadásából a Terror Háza 1956os megemlékezésén. A professzor előre szólt, hogy véleménye bántó lesz egyeseknek – igaza volt. „Eg y barátom szokta mindig mondani, hogy ’azt elviselem, ha lepisálják a cipőmet, de azt már nem, ha közben azt mondják, csak az eső esik’. A forradalmat megelőző években a hatalom nemcsak hogy lepisálta a cipőnket, de közben arra kényszerített mindenkit, hog y az éltető csapadékot dicsérje” – a szokatlan bevezető már jelezte, hogy John Kekes New Yorkban élő magyar filozófia professzor nem szokványos előadásra készül. A Terror Háza által megrendezett 1956 – Európa Ébredése című konferencia egyik előadója már r eferátuma címével is jelezte (Töprengések a magyar forradalomról), hogy szubjektív összegzést fogunk hallani, és azt is külön kiemelte, hogy a véleménye egyeseknek „bántó” lesz. A közönség egy részét a jelek szerint mégis sokkolták a hallottak. Kekes pro fesszor (akinek idehaza is több könyve megjelent már – lásd keretes írásunkat) Alexis de Tocquville egyik megállapításával kezdte mondandóját, mely szerint az erkölcstelen rendszerekre nézve veszélyes a reform, mert ezt sokan a gyengeség jeleként értelmezi k, és kitörhetnek az elfojtott indulatok. Az előadó szerint ez történt 1956 októberében Magyarországon is, majd személyes emlékeit sorolta: a felakasztott, meglincselt ÁVHtisztekét, és azt a szörnyűséget, amikor egy anyát és a gyermekét azért dobtak ki a szeme láttára negyedik emeleti lakásuk ablakán, mert az apa szintén „ávós” volt.
