Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-19
19 - Kétségtelen, van a dolognak egy erkölcsi, ugyanakkor egy nagyon praktikus része is. És még semmi sem dőlt el. Hatástanulmányok készülnek, melyek alapján a döntés valamikor november végén vagy decemberben megszületik . Nagyon sok mindent kell figyelembe venni. Egyrészről nyilvánvalóan ott van a hitelesség kérdése, hiszen csakugyan az volt az álláspontunk, hogy a magyar munkaerőt be kell engedni, s hogy ne legyenek korlátozások. Láttuk, hogy bizonyos, földrajzilag hozzá nk közel fekvő országok nem teljesítették kérésünket - ilyen volt például Ausztria és Németország, ahol nagy volt a belső ellenállás az effajta liberalizációval szemben. De voltak olyan országok is, amelyek beengedték a keleteurópai munkaerőt. Ez az egyik , az erkölcsi szempont. Ezen kívül viszont nagyon sok egyéb szempont is van. Például az, hogy az erdélyi magyarok számára a magyar munkaerőpiaci nyitás munkavállalási lehetőséget jelentene. Bár azért azt is látnunk kell, hogy a ma Magyarországon dolgozó ve ndégmunkások között a Romániából jövők vannak a legtöbben. Tehát anélkül, hogy Románia EUcsatlakozása megtörtént volna, már ma is nagyon sokan dolgoznak itt legálisan - és még többen illegálisan. Azt is tudjuk, hogy ezt nagyon rosszul, gyengén ellenőrizzü k. Figyelni kell tehát egyrészről az erdélyi magyarok érdekeire, másrészről viszont arra is, milyen KeletMagyarországon a munkaerőpiaci, illetve a gazdasági helyzet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha átjönnek dolgozni emberek, oda jönnek át. És vannak egyéb sz empontok is. Például az, hogy a régi európai uniós tagországok megnyitjáke munkaerőpiacukat. Ez pedig még nem dőlt el. Felmerült, hogy NagyBritannia és Írország, melyek nyitottak voltak a tízek csatlakozásakor, most esetleg nem lennének azok. Van egy úgy nevezett előszobajelenség, vagyis hogy ahol nem nyitnak, oda nem mennek, de ahol igen, oda nagyon is. Ezt is figyelembe kell venni. Csakúgy, mint például azt, hogy a románok több százezres számban adtak ki útleveleket moldovai románoknak, Moldova viszont január elsejével nem csatlakozik az Európai Unióhoz. Márpedig Magyarországnak kötelezettsége van arra nézve, mennyire engedi bejönni azokat is, akik nem tagjai az Európai Uniónak. Igen sok dolgot kell tehát még megfontolnunk, mind munkaerőpiaci, mind pedig jogi szempontból, és ki kell várnunk még jó néhány döntést is. - Elődjének inaktivitást vetettek a szemére. De vajon vane Magyarországnak elég eszköze, elég súlya ahhoz, hogy igazán aktív legyen? És vane értelme annak, hogy mindenáron aktív legyen? - Nem tudom, hogy korábban valóban inaktívak voltunke. Viszont azt gondolom, hogy Magyarországnak vannak eszközei, és van egy jó nemzetközi kapcsolatrendszere is. Az aktivitás persze sok szempontból vizsgálható: egyrészt abból a szempontból, milyen helyet foglalunk el az Európai Unión belül, mennyire vannak markáns álláspontjaink. És hadd mondjam el, hogy Magyarország meglehetősen markáns álláspontot képvisel sok kérdésben - például Szerbia vagy Koszovó ügyében. Ott, a regionális partnerség támogatásával el indult egy olyan program, melyet az EUnak is benyújtottunk. Ebben arról van szó, hogyan lehet bátorítani Szerbia európai elkötelezettségét, hogyan lehet európai vágányon tartani, megakadályozni azt, hogy izolálódjon. De hadd utaljak ismét amerikai utamra, Miamira, ahol részt vettem egy Kuba jövőjének szentelt konferencián. Ott felmerült, hogy a magyar tárgyalásos rendszerváltás tapasztalatai értékesek lehetnek akkor, ha egyszer a kubaiak is úgy döntenek, hogy demokratikus irányban kívánnak továbblépni. A k onferencián beszéltünk tapasztalatainkról. Vagy vegyük azt, hogy Afganisztánban elvállaltuk egy tartományi újjáépítési csoport vezetését. Úgy gondolom, hogy ez is igazi aktív lépés volt, olyan, amely igencsak láthatóvá teszi Magyarország globális szerepvál lalását. És még sorolhatnám. - Fogy a határon túli magyarság… - Együtt egész Európával! - Csakhogy a határon túli magyarság fogyását az asszimiláció is súlyosbítja. A magyar külpolitik ának sarokköve, hogy a határon túli magyaroknak szülőföldjükön kell boldogulniuk. De vajon az asszimiláció körülményei között nem szolgáljae jobban a magyarság fennmaradását az, ha inkább az áttelepülést szorgalmazzuk? - Ez is nagyon nehéz kérdés. Azt go ndolom, Magyarország magatartása e szempontból eddig is kettős volt. Nagyon sok ösztöndíjprogram létezik, nagyon sokan dolgoznak itt a határon túli magyarok közül, s nem csak Erdélyből, hanem a Vajdaságból, Kárpátaljáról is. Tehát aki szeretett volna itt t anulni, itt dolgozni, az előtt eddig is nyitva voltak a lehetőségek. Azt gondoljuk, akkor jó a világ, ha mindenki saját szülőföldjén tud boldogulni, és mindenki eldöntheti, hogy saját szülőföldjén tartjae meg saját identitását, magyarságát, vagy pedig el szeretne jönni onnan. Olyan világot szeretnénk, ahol mindenhol élhető az élet. Egyébként efelé tartunk, ebbe az irányba mutat az, hogy Szlovákia belépett az Európai Unióba, s hogy Románia hamarosan szintén csatlakozik. Reméljük,
