Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-19
18 - Nyilván nem ismerjük a szlovák ügyészi vizsgálat részleteit, hiszen az szlovák belügy, rendőrségiügyészségi ügy. Nem is dolgunk azt felülbírálni. Azt eddig is mondtuk, hogy a magyarszlovák viszony feszütté válását nem ez a konkrét eset váltotta ki. Azt kell elérnünk, hogy ilyen esetek - sem valóságosak, sem kitaláltak - ne fordulhassanak elő, és főként ne váljanak a két ország viszonyának szakítópróbájává. - Ha valahol sérelem éri a határon túli magyarokat, és erre Budapest nagyon erőteljesen reagál, akkor ezzel muníciót szolgáltat az ottani szélsőségeseknek, hogy úgymond beleavatkozunk a belügyeikbe. Ha viszont túl gyengén reagálunk, akkor úgy gondolhatják, hogy bármit megtehetnek. Hogy lehet megtalálni itt a szükséges középutat? - Ezt keressük folyamatosan. Azt hiszem, e szempontból az európai uniós csatlakozásunk sokat számít, hiszen az EUba belépő országok az európai értékrendhez is csatlakoznak, márpedig abban egyértelműen helyet kapnak az emberi és kisebbségi jogok. Mi is ezekre hivatkozunk, amikor Szlovákiával azt próbáljuk tisztázni, mi is történt, mi is a problémá nk. Vagyis, hogy ezek európai, sőt, európai uniós kérdések. Egyébként Magyarországnak - és nemcsak Magyarországnak - van egyfajta felelőssége a határon túli kisebbségek kapcsán. Azt hiszem, ezt nem lehet más ország belügyeibe való beavatkozásként értelmezn i. A beavatkozás az lenne, ha azt mondanánk, hogy ne ilyen koalíció legyen, hanem másmilyen. Hiszen, gondoljunk bármit is Robert Fico koalíciós partneréről, az végül is egy törvényes választáson megválasztott párt, amely elvileg ott lehet a parlamentben, v agy akár a kormányban is. Ha koalícióra lépnek vele, akkor a felelősség a miniszterelnöké, illetve a vezető koalíciós párté. - Amikor Szlovákia ügyében önt meghallgatta a parlament külügyi bizottsága, az volt az érzésem, hogy ennek kapcsán helyreállt a p ártok közötti külpolitikai konszenzus. Lát lehetőséget arra, hogy ez a külpolitika egészével kapcsolatban is helyreálljon? Hiszen a mostani bajok belpolitikai természetűek… - Így van. Szerintem a külpolitikában jó esélye van a konszenzusnak. Az elmúlt het ekben, hónapokban több olyan nagy jelentőségű ügy is volt, amikor ez érvényesült. Amikor például elvállaltuk egy tartományi újjáépítési csoport vezetését Afganisztánban, azt összparlamenti támogatottsággal tettük. Vagyis globális szerepvállalásunk konszenz uson alapul. Ugyanígy teljes, vagy majdnem teljes a támogatottsága a libanoni békefenntartásban való részvételünknek, amelyre nem a NATO, hanem az EU, illetve az ENSZkeretében kerül sor. A tulajdonképpeni nemzetpolitikai kérdésekben, vagyis a határon túli magyarokat illetően persze nehezebb konszenzusra jutni. De éppen ezért érzem különösen fontosnak, hogy Szlovákia ügyében nem csak az európai parlamenti képviselőkkel, de az ellenzékkel is folyamatos kapcsolatban álltunk. Én magam is többször beszéltem fid eszes európai parlamenti képviselőkkel is ezekről a kérdésekről. Fontosnak tartom, hogy ezekben az ügyekben egyetértés van. - Visegrádon Gyurcsány miniszterelnök nem volt hajlandó találkozni Ficóval. Nem kell tartanunk attól, hogy a szlovák szélsőségesek - köztük a kormányban részt vevő a Slota párt - ezt felhasználják a helyi magyarok ellen? - A probléma az, hogy mindent felhasználhatnak belpolitikai célokra. Egyébként, ha létrejön a kétoldalú találkozó, azt is felhasználhatták volna, mondván, hogy ninc s itt semmi probléma, hiszen a két miniszterelnök egy asztalhoz ült. Gyurcsány miniszterelnök úr egyébként elmondta, hogy a szlovák kormány megígérte: kisebbségi ügyekben elkötelezetten cselekszik, és nem enged visszalépést. Ahhoz viszont idő kell, hogy me ggyőződhessünk arról, vane különbség az ottani koalíciós partnerek nyilatkozatai és a kormány tényleges cselekedetei között. Ilyenkor nem elég a deklaráció, bár meg kell, hogy mondjam, a deklaráció sem volt világos. - Az év végével Románia és Bulgária EUtag lesz, ám mi még nem döntöttük el, megnyitjuke előttük munkaerőpiacunkat. Az elmúlt éveink külpolitikailag azzal teltek, hogy csendes szemrehányást tettünk az EUnak, vagy legalábbis bizonyos országoknak, amiért a magyar munkaerőt nem engedték be sajá t területükre… - Nem is csendeset, hangosat tettünk... - Hát ez az! Most pedig arról van szó, hogy esetleg mi is korlátozásokat vezetünk be Romániával és Bulgáriával szemben. Vállalhatjuke erkölcsileg azt, ami ellen két évvel ezelőtt - amikor még bennü nket sújtott - hangosan tiltakoztunk?
