Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-18
23 A szlovákiai magyarok részt vállalása a forradalommal szembeni csehszlovák intézkedésekben A csehszlovák párt- és állami szervek egyfajta gyanakvással figyelték a szlovákiai magyarok forradalom alatti viselkedését, s a forradalom napjaiban a mozgósított tartalékosok közé magyarokat nem is hívtak be. Ennek ellenére a magyarországi események kapcsán foganatosított csehszlovák intézke dések egy részébe kénytelenek voltak a magya rokat is bevonni, sőt olykor főszerepet is osztani rájuk. Ilyen főszerepet szántak volna pld. Fábry Istvánnak, a rozsnyói származású magyar kommunistának, akit egy, a CSKP KB október 24i ülésén felmerült javaslat szerint a magyarországi ellenforradalmárok ellen verbuválandó önkéntes egységek élére kívántak állítani. Ez ugyan nem valósult meg, viszont október 28án létrejött a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága keretében egy külön koordinációs központ, amely a Magyarországra irányuló „illegális és legális” tevékenységet irányította. Ennek élére pedig, ismét csak nem véletlenül, egy neves szlovákiai magyar kommunista, a Csemadok akkori elnöke és a SZLKP KB tagja, Lőrincz Gyula került. A Magyarországra irányuló csehszlovák propaganda fontos elemét k épezte a röplapok és a szovjetbarát szemléletet tükröző sajtó magyarországi terjesztése. A százezres példányszámot is meghaladó alkalmi röplapok mellett hangsúlyos szerepet kaptak a délszlovákiai magyar sajtótermékek magyarországi terjesztésre szánt külön kiadásai, amelyek a CSKP álláspontját tükröző írások által próbálták befolyásolni a magyarországi közvéleményt. Az SZLKP KB főtitkára, Karol Bacílek által 1956. december 12én a SZLKP KB elé terjesztett beszámoló szerint november 12ig az Új Szó című napil ap 14 rendkívüli kiadását szállították Magyarországra, átlagosan 50 ezres példányszámban. Ezenkívül négy rendkívüli kiadása jelent meg az Új Ifjúság című hetilapnak, de több járási lap és a Dolgozó Nő című lap külön erre a célra nyomtatott kiadásai is nagy számban kerültek át a forradalmi Magyarországra. A Komáromban megjelenő járási földműves lapnak például 10 rendkívüli, Magyarországra szánt kiadása jelent meg november végéig. A napi, heti- és röplapokat elsősorban Magyarország északi, határ menti megyé ibe igyekeztek eljuttatni, s ebből a feladatból elsősorban azok vállaltak nagyobb részt, akik megfelelő helyismerettel rendelkeztek, rokoni és baráti kapcsolataik révén könnyebben tudtak magyarországi segítséget igénybe venni. Tevékenységük azonban így sem volt veszélytelen, hiszen a forradalmi erők gyorsan felfigyeltek az ellenük irányuló agitációra, s igyekeztek ezt megakadályozni. A Cseszlovákiából átjutatott nyomtatott sajtót a forradalmi Magyarország nem fogadta örömmel. A Nógrád megyei rendőrkapitánys ág forradalmi tanácsának ülésén például többen is kifogásolták, hogy Csehszlovákiából olyan sajtótermékeket hoznak be, amelyek fasiszta ellenforradalomnak minősítik a magyarországi eseményeket. Szlovákiai magyarok közreműködése nélkül nem működhetett volna az a 4 ideiglenes rádióállomás sem, amelyet a csehszlovák fél október 3án és 4én állított üzembe a magyar államhatár mentén. A forradalom alatt a csehszlovák belügyi szervek ügynökhálózatukat is teljes sebességre kapcsolták, miközben különösen nagy han gsúlyt helyeztek a magyar nemzetiségű, illetve magyarul jól beszélő ügynökök aktivizálására. A prágai belügyi levéltár dokumentumai szerint a forradalmi Magyarországra átküldött ügynökök között szinte kizárólag ilyen egyének szerepelnek, akiket leginkább a szlovákiai magyar társadalom értelmiségi vagy középosztálybeli rétegeiből verbuváltak. A fellelt iratok szerint az ügynököket általában 23 napra küldték Magyarországra. Feladatukról csak közvetlenül elutazásuk előtt értesítették őket, ekkor kapták meg a költségeik fedezésére szolgáló pénzt, s kaptak a határátlépésre feljogosító alkalmi útiokmányt. Munkahelyi hiányzásukat a munkahelyi pártszervezeteken keresztül intézte a belügy. A Magyarországra átküldött ügynököktől elsősorban a felkelők katonai erőiről, az általános politikai helyzetről, a közvélemény hangulatáról igyekeztek információkat nyerni. A szlovákiai magyarok szerepvállalását vizsgálva nem szabad elfeledkezni arról a vélhetőleg több tucat pártmunkásról sem, akik a forradalom leverését követően nagy számban jártak át Magyarországra, s kapcsolódtak be az ottani párt újjáépítésébe (ideológiai, cenzori vagy más szerepkört betöltve). A témával foglalkozó szakirodalom közlései szerint a kassai kerületi pártbizottság naponta 3040, esetenként 80 magya rul beszélő agitátort küldött magyarországi pártmunkára, a losonci járásból pedig 17 személy járt rendszeresen át. Tanulságok
