Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-18
22 Az októbe ri forradalom napjaiban ez az érdeklődés már olyan méreteket öltött, hogy sok munkahelyen akadályozta a normális munkavégzést. A dolgozók munkamorálja csökkent, s néhány szövetkezetben, illetve üzemben szinte alig dolgozott valaki. A nagyfokú érdeklődés mögött ellentétes érzelmek rejtőztek. Az egyik meghatározó érzés a félelem volt. A közelben folyó harcok hangjai (érkezzenek bár azok a rádió hullámain) sokukban a háború emlékeit, a fél emberöltővel korábbi ostrom nehéz napjait idézték fel bennük. Sőt a c sehszlovák propaganda ezt az érzést még erősítette is, hiszen a szlovákiai sajtó napirenden közölte a harcok és a bosszú áldozatainak elrettentő képeit. Félelemmel és ellenérzéssel fogadta a magyar forradalom híreit a szlovákiai magyar kommunisták egy rész e is, akik nem csupán addigi pozícióikat féltették, de olykor maguk és családjuk biztonságát is. Erre utalnak azok az információk, amelyek szerint a forradalom alatt néhány településen a kommunista vezetők nem merték otthonukban tölteni az éjszakákat. A meghatározó érzés az események iránti szimpátia volt. Különös módon ezt elsősorban nem a gazdasági és ideológiai rendszerváltás lehetősége váltotta ki, hanem a nemzeti érzések fellobbanása. A szlovákiai magyarok azonban nem csupán szimpatizáltak a forradal ommal, de saját sorsukban is változást reméltek a magyarországi eseményektől. S bár ezeket a reményeket általában nem fogalmazták meg konkrétan, a legtöbb forrás arról tanúskodik, hogy a szlovákiai magyarok nemzetiségi jogaik kiterjesztését remélték a forr adalomtól, s 1948 után először felmerült a lakosságcsere és a jogfosztó intézkedések revíziójának igénye is. Tornalján például, amely város nevét 1948ban egyetlen tollvonással Šafárikovóvá változtatták, ezekben a napokban ugyanaz a gondolat is felbukkant, amely a rendszerváltást követően azonnal jelentkezik, hogy a város kapja vissza eredeti nevét. Az 1956os forradalom idején a szlovákiai magyarok egyetlen legitim képviseleti szervvel sem rendelkeztek. A Csemadok a szlovákiai magyar lakosság jelentős tö megeit tömörítette ugyan, amelyek lelkesen használták ki a szervezet égisze alatt folyó magyar nyelvű kulturális munka lehetőségét, ám a Csemadok központi vezetése sokkal inkább a CSKP érdekeit képviselte, mint a magyar kisebbségét. Ez megmutatkozott abban a hivatalos állásfoglalásban is, amelyet október 29én tett közzé a kultúregyesület elnöksége, s amelyet a másnapi Új Szó majd a legfontosabb szlovák és cseh lapok is leközöltek. Az elnökség nyilatkozatát a Csemadok tagsága csalódással fogadta. A nyílt sz embeszegülés lehetősége híján a Csemadoktagok leginkább csak azzal tudtak tiltakozni, hogy nem vettek részt a tagsági gyűléseken, bejelentették kilépésüket a szervezetből, illetve több alapszervezetben 1956 végén nem tartottak évzáró gyűlést. Az egypárt i diktatúra körülményei közepette a magyar lakosság csupán szimbolikus cselekedetekkel fejezhette ki érzelmeit. Ilyennek minősíthetők a himnuszéneklések, a nemzeti színű koszorúk elhelyezése, a gyászszalag viselése vagy a forradalmat elítélő nyilatkozatok aláírásának a megtagadása. A forradalom időszakában a vasárnapi mise után többek között a Nyitra melletti Alsóbodokon és a Rimaszombati járásba tartozó Gesztetén is elénekelték a magyar himnuszt. Nagyobb visszhangot váltott azonban ki a Nyitrához közeli Ko lonban történt eset, amikor egy asztaltársaság kezdeményezésére (a visszaemlékezők szerint paradox módon épp egy szlovák származású ember kezdte el az éneklést) a kocsma egész közönsége bekapcsolódott a himnusz eléneklésébe. Sándor János helytörténésznek k öszönhetően az eset hátterét viszonylag jól ismerjük, s tudjuk azt is, hogy a faluban azonnal megjelenő hatóságok 5 személyt letartóztattak, akiket az aranyosmaróti népbíróság a köztársaságellenes magatartás vádjával 13 hónapig tartó szabadságvesztésre ít élt. A csendes tiltakozás sajátos formája volt a korábban elhanyagolt, nyilvánosan meg nem koszorúzott világháborús emlékművek, a háborúban hősi halált halt (magyar) katonák sírjainak rendbetétele, ill. megkoszorúzása. A belügyi szervek jelentései szerin t november 1jén erre került sor a szenci, illetve az ipolysági temetőben is. A nemzeti színek helyett a gyászt kifejező fekete szalagot viseltek ruhájukon a losonci diákok, valamint a pozsonyi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskola tanulói is. A forradalom m elletti szimbolikus kiállás lehetőségét hordozták magukban az olyan események, amelyek során egyének vagy csoportok megtagadták, ill. megkerülték a magyarországi események elítélését és ellenforradalomnak minősítését tartalmazó nyilatkozatok aláírását. Érd ekes, de feltehetően nem egyedi eset történt a bálványosi állami gazdaságban, ahol a forradalmat elítélő nyilatkozat elfogadására összehívott gyűlésen a zootechnikus nyilvánosan kiállt a forradalmárok mellett, s mint a belügyi jelentés rögzíti, álláspontjá t részben azzal magyarázta, hogy „a felkelők azért sem lehetnek csirkefogók, mert a neves focista, Puskás is támogatja őket.”
