Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-18
21 elmúlt években (és aki egyébként az eddigi legnagyobb felvidéki mag yar rendezvény, az 1994es komáromi nagygyűlés egyik főszervezője volt). És hogy teljes legyen a sor, indul még Csintalan Miklós (szintén az MKP berkeiből!), Ladislav Nagy és Majer Tibor is. Ha egy jelölt sem lép vissza, elméletileg akár 15%kal is győzni lehet Komáromban. Az MKP máris veszített, mert: ha Bastrnák Tibor győz, a helyi MKPalapszervezet joggal nehezményezheti, hogy a párt országos elnökségéből és parlamenti frakciójából akadályozták meg, hogy alapszervezetük legálisan megválasztott polgármes terjelöltje megbukott. És ez a jövőre nézve még inkább bonyolultabbá és zavarosabbá teheti a komáromi helyzetet. De ez minden bizonnyal érvényes akkor is, ha más jelölt lesz a befutó, hiszen a veszélyes precedens máris adott: valaki felfüggeszti az MKPtag ságát, indul az MKPjelölttel szemben, majd visszatér a pártba – galambháznak nézve azt. Ehhez társul még az is, hogy hallani, létezik egy olyan MKPhatározat, amely tiltja a funkcióhalmozást, azaz egy személy legfeljebb két választott tisztséget tölthet b e. Bastrnák Tibor tavaly indult a megyei választásokon, idén nyáron a parlamenti választásokon, melyek révén két választott tisztséget máris megszerzett. Több, korábbi sajtónyilatkozatában (többek között lapunk idei 21. számában) utalt rá, hogy eleget tesz ennek a korlátozásnak. Most harmadszorra is jelöltette magát, vagyis, ha megválasztják és állni akarja a szavát, egy tisztségről le kellene mondania. Tehát így vagy úgy, az MKPra nézve a komáromi polgármesterválasztás nem hozhat teljes sikert. Szerencs ére mindettől függetlenül Komárom városának még lehet jó polgármestere. vissza A szlovákiai magyarok és az 1956os forradalom Felvidék.ma 20061018 03:56 Az írás rövidített változata a Fórum Kisebbségkutató Intézet ál tal október 4én rendezett, Szlovákia és az 1956os magyar forradalom című konferencián Simon Attila elhangzott előadásának. Megjelent a Szabad Újság mai számában. Az 1956os magyar forradalom kétségkívül a XX. század legjelentősebb eseményei közé tartozik . Magyarországon nemzeti ünnep, de a romániai és kárpátaljai magyarság is jeles eseményként tartja számon. Érdekes módon a szlovákiai magyar köztudat mintha elfeledkezett volna ‘56 üzenetéről, illetve értékrendjében meglehetősen a háttérbe szorult a magyar forradalom jelentősége. Az, hogy a szlovákiai magyarok körében relatíve kis visszhangot váltott ki a forradalom, egyrészt az általános csehszlovákiai viszonyoknak, másrészt pedig a magyar kisebbség sajátos helyzetének tudható be. Csehszlovákia 1956ban a szovjet rendszer talán legstabilabb állama volt, amely győztesként került ki a második világháborúból, ahol Lengyelországhoz vagy Magyarországhoz képest alacsony fokon állt a szovjetellenesség. Az országban a környező államokhoz képest is rendkívül magas volt a párttagok száma, s a párt nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelte át az SZKP XX. kongresszusa által a szocialista táborban kiváltott hullámverést is. Mindehhez viszonylagos gazdasági stabilitás és a környező szocialista államokhoz képest némileg ma gasabb életszínvonal is járult. Ezek együtt jó alapokat teremtettek ahhoz, hogy Csehszlovákiában ne induljanak el a lengyel és a magyar eseményekhez hasonló folyamatok. A szlovákiai magyarok forradalom alatti reakcióit kétségkívül befolyásolták azok a tapa sztalatok is, amelyeket a második világháború utáni években szereztek: az 1945 és 1948 közötti jogfosztottság, valamint azok a felemás szándékok és intézkedések, amelyek a CSKP kisebbségpolitikáját 1948 után jellemezték. A jogfosztó rendeletek felszámolása ugyan megkezdődött, de nem került sor sem a jogfosztást irányítók megbüntetésére, sem a jogfosztottság áldozatainak rehabilitálására. A hatalom az eseményekre a hallgatás és elhallgatás fátylát borította, de ez a hallgatás egyben nyomasztó érnyékként vetü lt a szlovákiai magyarokra. Az októberi események fogadtatása DélSzlovákiában Noha a szlovákiai magyarokat jól őrzött államhatár választotta el az anyaországtól, a rádiónak és a sajtónak köszönhetően informáltságuk naprakész volt a magyarországi esemény ekről. Nagy Imre 1953as programjában ők is a magángazdálkodás lehetőségének megerősödését látták, az értelmiség pedig különösen nagy figyelemmel kísérte az 1956 nyarán a Petőfi Körben felszínre törő vitákat, és a maga módján reagált is azokra.
