Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-12
9 Robert Fico pártja nem jött ki eléggé a szlovák szélsőjobb utcájából - véli a többség az ESZPben, amely ma dönthet a Smerről. Mive l a párt ESZPpapírjai nincsenek rendben, fel sem kellene függeszteni, de a pártcsalád most is inkább elhatárolódást és világos politikai üzenetet akar. Egy mai, brüsszeli ebéden dőlhet el a vezető szlovák kormányerő, a Smer sorsa az Európai Szocialisták Pártjában (ESZP). - A napirenden valóban szerepel a felfüggesztés kérdése - erősítette meg lapunknak Julian Scola, Poul Nyrup Rasmussen ESZPelnök, volt dán kormányfő szóvivője. A találkozóra Robert Fico miniszterelnök, a Smer vezetője is hivatalos, ám ké tséges elmegye rá. Az EU szocialistái között három hónapja hangsúlyosan felmerült már, hogy a Smertől el kellene határolódni, miután koalícióra lépett a szalonképtelen - a többi közt magyargyűlölő - Slotaféle Szlovák Nemzeti Párttal. Most lejár a halad ék, amelyet Ficónak adtak, hogy bebizonyítsa, a Smer és a kormány egyértelműen más utakat jár, mint a nacionalisták. Az ESZPn belül a többség úgy ítéli: megérett az idő a felfüggesztésre. Fico viszont mind Rasmussennél, mind a tagpártoknál keményen lobbiz ik - ám csak a csehek, az osztrákok és a finnek álltak eddig mellé. Ha szigorúan vesszük, a Smert fel sem kellene függeszteni. - Továbbra sincsenek rendben a papírjaik az ESZPn belül. Teljes jogú tagsággal ugyanis a Szocialista Internacionálé tagpártjai bírhatnak, márpedig ez utóbbira vonatkozó kérelmükről legkorábban a jövő évi Szocinternkongresszus dönthetne - mondta lapunknak Dobolyi Alexandra, az ESZP elnökségének magyar tagja. Ez azonban kevéssé fog számítani, csakúgy, mint júliusban: a pártcsalád többsége egyértelmű politikai üzenetet, elhatárolódást akar. Magyarán: Robert Ficót ne lehessen többet "szocialista miniszterelnöknek" aposztrofálni. vissza Nem tizenkilenc, hanem huszonegy − Igaza van tehát Markó Bélának ak kor, amikor úgy véli, elérkezett az autonómiák nyílt vállalásának ideje. És nemcsak a romániai magyar közösség, hanem a román demokrácia egészének érdekében A kívülállót méltán lepheti meg az RMDSZ új autonómiapolitikája. A fordulat azzal vált nyilván valóvá, hogy a Szövetség Csíkszeredában összehívott székelyföldi polgármestereikkel lefektették a Szövetség a Székelyföldért elnevezésű önkormányzati társulás alapjait. Lappangó követelés Az ülésen elfogadott határozat világosan kimondta: "A jelen lévő polgármesterek és alpolgármesterek az általuk képviselt közösségek nevében kinyilvánítják akaratukat az RMDSZ programjába foglalt autonómiaformák törvényes eszközökkel való megvalósítására, beleértve a Székelyföld területi autonómiáját is." A szöveg nem t úloz: az autonómia követelése többékevésbé lappangó formában ugyan, de már a kezdetektől jelent volt az RMDSZ programjaiban. Igaz, a szövetség vezetői a román nyelvű nyilvánosságban jobbára elzárkóztak a kérdés taglalásától, illetve (racionális érvekkel) tagadták annak időszerűségét. A legutóbbi választásokon azonban – a csaknem kizárólag autonómiával kampányoló Székely Nemzeti Tanács nyomására – már a Szövetség kampányjelszavai közé is bekerült. De ennél is fontosabb, hogy anélkül kerülhetett be, hogy az az RMDSZ kormányzásban való részvételét kizárhatta volna. Kezdetben, a kilencvenes évek elején a többségből az autonómia puszta emlegetése is kontrollálatlan reakciókat váltott ki. A nacionalista táborban nemzetárulást emlegettek, drasztikus jogi megtorl ó akciókat helyeztek kilátásba, s a felzúdulásokból – komoly választási kockázatok nélkül – a demokratikus pártok sem maradhattak ki. Maguk is kénytelenek voltak rálicitálni. Ez egyébként ma sincsen másként. Egy valami azonban időközben megváltozott. Az érvek körül, melyek szerint az autonómiák követelése ellentétben áll az európai normákkal, illetve Európában nem léteznek autonómiák, megritkult a levegő. Az európai autonómiákra vonatkozó információkat immár a román nyilvánosságban sem lehet csuklás nélkü l letagadni. Az európaibb politikai kultúrát preferáló pártok, amilyen például a Nemzeti Liberális Párt is, az úgynevezett etnikai alapon szervezett autonómiák elutasításának sáncai mögé húzódtak vissza. Ilyen autonómiákat azonban az RMDSZ, sőt még a SZNT sem követelt. Az utóbbi is mindig hangsúlyozta, hogy a
